Idén másodjára kerül megrendezésre az Attention! Alkotóműhely szervezésében a No Kredit Szabadegyetem július 1–27. között, amely egy hónapon keresztül várja mindazokat, akik családias, oldott körülmények között szeretnének művelődni, új ismeretségekre és élményekre szert tenni. Az idei programsorozat a Modern városi élet címet kapta, így az előadások, a műhelyben látható kiállítások mind e köré a gondolat köré csoportosulnak.

A szabadegyetem első napján Dr. Földi Rita egyetemi tanár, pszichológus izgalmas előadását hallgathattuk a családi szocializáció témájában. Mára az urbanizáció, a felgyorsult életritmus miatt átalakultak a családon belüli szerepek, sokszor nem a férfi a fő kenyérkereső. Az anyának kiemelt szerepe van abban, hogy nyomon kövesse és elismerje a gyermek teljesítményét, ha az arra méltó, viszont nem szabad, hogy a gyermek azt érezze, hogy csupán a jó teljesítmény miatt érdemelheti ki a szülők támogatását – hívta fel a figyelmet az előadó. Minden családban fontos lenne, hogy a gyerekek többféle minta közül választhassanak, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy több generáció hasson egymásra. Szóba került a probléma, hogy sem a túlságosan szigorú, sem a túl engedékeny vagy elhanyagoló gyermeknevelés nem lehet célravezető, a nem megfelelő nevelés a gyermekben bizonyos agressziók kialakulásához vezethet. Az internetes közösségi oldalak kérdése is előkerült: az előadó arra mutatott rá, hogy aki nagyon sok időt tölt el ezeken a site-okon posztolgatással, az azért teszi ezt, mert a való életben nem képes kapcsolatteremtésre, -tartásra.

Csütörtökön elsőként két fiatal filozófushallgató, Kapelner Zsolt és Such Dávid gondolatait ismerhettük meg arról, hogy vajon milyen módon határozható meg az, hogy kik vagyunk, hogyan lehetséges definiálni önmagunkat. Az individualista filozófusok szerint saját magunkból kiindulva kell ezt megtenni, míg a velük szemben állók azt mondják, hogy csak egy közösségen belül, annak alkotórészeihez képest képzelhető ez el. Hans-Georg Gadamer szerint a tradíciókhoz kell nyúlni, enélkül lehetetlen megérteni önmagunkat. Jean-Paul Sartre véleménye az, hogy az ember határtalanul szabad, „szabadságra van ítélve”, és minden pillanatban döntéseket kell hoznunk arról, hogy kik vagyunk. Epiktétosz ókori görög sztoikus filozófus a körülmények determináló erejéről beszélt, amelyek azonban magukban hordozzák a választás lehetőségét. Vajon mikor teljesíti be az ember saját téloszát, vagyis azt, amire született? Egyéni vagy közösségi lénynek kell tekinteni elsősorban? Ha individuális lényként definiáljuk, akkor nem lehet télosza, ha közösségiként, akkor viszont van, amelyet meghatároz az evolúció. Mi történik akkor, ha az egyént leszakítjuk a történelmi, családi meghatározottságoktól, és azok nélkül szemléljük? Nem szabad teljesen lemondani a közösségről, nem lehet a semmiből meghatározni önmagunkat, ám nem szabad kritika nélkül azonosulni egy közösséggel sem. Elképzelhető-e a két filozófiai irányzat szintézise? – teszik fel a kérdést az előadók. Elképzelésük szerint lehetséges, hiszen amikor egyénileg döntök arról, hogy ki leszek, azt mindig a körülöttem meglévő közösségekhez képest, azokhoz viszonyítva teszem.

A nap utolsó eseményén – egy kerekasztal-beszélgetésen – csupa olyan vállalkozó szellemű fiatal foglalt helyet, akik mindannyian valamiféle misszió beteljesítését tűzték ki célul. A meghívott vendégek: Tálos Barbara, a hamarosan induló Same Side nevű online folyóirat főszerkesztője; Lázár Orsi a HAANG nevű projekt képviseletében; Kapelner Zsolt, aki blogot ír, hogy közelebb hozza a filozófiát az emberekhez; illetve Kálnay András és Pál Laci, akik kortárs magyar festők érvényesülését szeretnék előmozdítani azzal, hogy egy internetes felületen kínálják képeiket. Zsolt Filófaktor nevű blogját egyedül írja, célja az ismeretterjesztés közérthetően, elrugaszkodva a tananyagok nyelvezetétől. Barbi készülő folyóirata egy összművészeti, kisebbségszimpatizáns lap, amely egyesíti a kisebbségi és nem kisebbségi alkotókat. Nem titkolt célja, hogy a kisebbség-többségi nemzet ellentétet valamelyest enyhítse, és érvényesülési lehetőséget teremtsen kisebbségi művészeknek, legyen szó bármilyen kisebbségről (meleg, fogyatékos, roma stb.). Barbi fontosnak tartja, hogy legyen megfelelő párbeszéd az alkotókkal, így rendszeres konzultációkat tervez, amelyek során lehetőség nyílik majd arra, hogy a műveket tökéletesítsék, hogy tanuljanak egymástól szerzők és szerkesztők. Szerinte a minőség az elsődleges, ebből nem enged, nem köt kompromisszumot, gyengébb színvonalú alkotásokat nem jelentetne meg. A Same Side első száma júliusban fog megjelenni, a főszerkesztő szerint ez már megüti azt a színvonalat, amit előzetesen elképzelt. Barbi fontosnak tartja megjegyezni, hogy természetesen egy fecske nem csinál nyarat – ahhoz, hogy a lap zökkenőmentesen tudjon működni, minél több lelkes, alkotómunkára kész ember közreműködése szükséges.

AHAANG projekt  a magyar elektronikus zene szélesebb körben való elterjedését kívánja megvalósítani egy online zenei mikrokatalógus segítségével, a kevésbé ismert producerek (zenészek) bemutatásával – mondja Orsi. Április óta működik, nonprofit, eddig nagyon jó fogadtatást tudhat magáénak. Ez a projekt (is) egyfajta hiánypótlás, ugyanis az underground zenei életről sokan, sok helyen alig hallanak.

Arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha jelentős anyagi támogatást kapnának annak fejében, hogy olyan tartalmat közvetítenek, amely nem felel meg a szellemiségüknek, Zsolt kiemeli, hogy a közönség előbbre való, mert ő az embereknek tartozik, ezzel mindannyian egyetértenek. Előkerült a felelősség kérdése, tudniillik abban az összefüggésben, hogy nekik maguknak kell döntést hozniuk arról, mit közvetítenek, vagyis hogy mit tartanak jónak – ezt nem szabad feledni. Az utolsó kérdésre, hogy mit üzennének azoknak, akik hasonlóan nagy tervek megvalósítása előtt állnak, Andrásnak az „Ember: küzdj és bízva bízzál” idézet jut eszébe, Barbi a miért nem tud megvalósulni? kérdés helyett a miért sikerülhet? kérdést teszi fel mindig magának, és ebből merít erőt, Orsi pedig az út metaforáját hozza fel szemléltetésül: szerinte az út mindig adott, csak rá kell lépni, bátornak kell lenni. Lacinak az a véleménye, hogy nem érdekes, ki mit szól hozzá, ő nem szokott sokat gondolkozni, azzal foglalkozik, amihez kedve van. Zárszóként Zsolt úgy fogalmaz, hogy ha te nem csinálod meg, akkor senki nem fogja. Vagy pont hogy más fogja, és akkor lehet bosszankodni – kontrázik rá Orsi.

Szóval András szavaival élve: Ember, küzdj és bízva bízzál!

No Kredit Szabadegyetem, Modern városi élet. Programok az első héten. Attention! Alkotóműhely, 2014. július.