Kánikulával folytatódott a VOLT. Beszélgettünk Beck Zolival, gyönyörködtünk Birdyben, zúztunk a 25 éves Tankcsapdával, sőt meccset is néztünk volna, de nem fértünk már oda.

_DSC1027

Hiába nagy a fesztivál területe, péntekre egész egyszerűen mindenhol kialakult a tömegnyomor. Nemcsak a fedett helyszíneken, de az utcán, a büféknél és a WC-knél sincs hely, éjszaka pedig már bocsánatot sem kér az ember, csak szó nélkül könyököl.

A délutáni józanodó chillek helyszíne, a Diákhitel sátor teljesen megtelt. Sok érdekes beszélgetést hallhattunk. A Werk Akadémia szervezésében Réz Anna, Sisso és Fiák Krisztina arról beszélt, hol a nők helye a popszakmában. Baksa-Soós Attila Rockliterájában ezúttal Delov Jávor, a Turbo és a 30Y volt a vendég, majd a Petőfi Kultúrfitnesz és az Artisjus közreműködésével hallhattunk előadásokat arról, hogyan gördülhet jobban egy zenekar szekere, mik azok a szakmai trükkök, amelyek a hírnév felé vezetnek a kiadóválasztástól a Youtube-on való termékelhelyezésig. Aki nem aludt be az előző este súlyától, nagyon sokat tanulhatott.

_DSC0980

A sok szakmai okosságot egy mély, tartalmas óra követte Beck Zolival. Vele dalszövegei mellett arról is beszélgettünk a Majdnem Híres Rocksuli prominenseinek társaságában, hogy mivel kell megküzdenie egy popsztárnak ahhoz, hogy azonos maradhasson önmagával és alkothasson.

A jól sikerült délutánt jól sikerült koraeste követte: 18:50-kor színpadra lépett a bájos Birdy. A fiatal brit énekesnő produkciója minden ízében elegáns, hibátlan. Olyan alázatosan, nyugodtan játszik, énekel, olyan szeretettel beszél a közönségével, a zenekarral, hogy az embernek kedve lenne bejelölni Facebookon és jól kibeszélni vele az életet. De erre nincs lehetőség, hiszen a másik színpadon nem sok sörrel utána már régi ismerőseink, Rockapukáink, a Tankcsapda játszotta régi és új slágereit új, 25 éves turnéjuk részeként. Van abban valami nagyon furcsa, amikor egy kedves öregúr, amilyen Lukács lett, úgy hivatkozik magára mint rockersrácra, bár igaz: mindenkinek jár 60 perc ráncfelvarrás.

_DSC0855

Tovább is löködtük magunkat a 30Y koncertjére, amit külön élmény volt a fenti beszélgetésen elhangozottak ismeretében hallgatni, annak tudatában, hogy mennyi munka, mennyi küzdelem, mennyi siker és mennyi csalódás hajtja előre a bandát. Hatalmas bulit csináltak. Kevesebb régi dalt játszottak, elhangzott az elmaradhatatlan Bogozd ki, a szokásos Teremtős és a gyönyörűen megható Azt hittem érdemes. Amik miatt külön jó az elmúlt időben 30Y koncertekre járni, azok az átgondolt, véleményem szerint a zenekar életében új fejezetet nyitó új dalok az Ahogy elképzeltem EP-ről. Sokkal könnyedebben, sokkal nagyobb energiákat felszabadítva játsszák ezeket a számokat már csak azért is, mert a régi daloknál néha fájón hiányzik a tavaly kilépett és szerintem pótolhatatlan Endi.

2

Az estét a HS7 jól sikerült koncertjén fejeztük be, bár az éjféli – éjfél utáni idősávban már aligha lehet hibázni. Péntek volt, főnap, meleg nyári este, a nagy tömeg literszámra alakította át izzadsággá az elfogyasztott sörmennyiséget. Egyébként megvan a világ legszomorúbb és egyben legfelemelőbb látványa: a kiszolgált sörcsap. Aki kíváncsi az ilyenre, menjen ki a nagyszínpad mögött a fesztiválról, egymás hegyén-hátán várják a roncscsapok a nyugdíjazást.

Fotók: Molnár Fruzsi