Tegnap Beck Zoli volt a vendégünk, akivel alámerültünk a szövegírás és az önazonosság izgalmas kérdéseibe, megfejtettük miért nem lesz egy jó versből automatikusan jó dalszöveg, és megtudtuk azt is, miért Petőfi volt az első magyar popsztár. A Majdnem Híres Rocksulival közös zeneipari beszélgetéseinket minden este 17.30-tól követhetitek figyelemmel a Diákhitel Kávézóban.


_DSC0960

Beck Zoltán a zenélés mellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Romológia Tanszéken egyetemi adjunktus, irodalomtudós, valamint prózái időnként feltűnnek a Jelenkor oldalain is, így nem csoda, hogy a dalszövegírást is inkább a próza felől közelíti meg. „Az a szövegvilág, amit nagyjából a dalokból írok, kevésbé kapcsolódnak a lírához, történettöredékekből összeálló szöveg együttesről van szó. Nem a zene, vagy a szöveg a kérdés, hanem hogy a dal mint közlés működik-e. Ha elolvasok egy baromi jó verset, az általában nem jó dalszöveg, meg kell nyirbálni a verseket, mire dallá összeállnak. Attól, hogy van egy jó szöveg, egyáltalán nem válik jó dalszöveggé”

_DSC0954

A költőket popzenészekkel összekötő Rájátszásban sem verseket zenésítenek meg az alkotók, hiszen azokban a zene alárendelődik a szövegnek, és csupán csak a sorok illusztrációjaként fog működni. A Rájátszásban elhangzó műveken aprólékos kezekkel dolgoznak, mire jó dal válik belőlük. Beck elmesélte, hogy rendre felhívja a szerzőket, mielőtt „megnyirbálná” szövegeiket, akik szintén javíthatnak rajta, s rendre arra kérik a zenészeket, hogy írják a kész mű fölé az akkordozást is, mert később örömmel játsszák a költők is saját dalaikat. Sőt, mostanra egyre többször érkeznek maguk a költők is úgy, hogy írtak egy dalt – igaz rossz akkordmenettel és ritmussal – így a közös alkotás visszafele is működik, a zenészek az írók zenei ötleteit is felhasználva hangszerelik újjá és pontossá a dalokat.

_DSC0963

Az Artisjus statisztikái szerint a legtöbbet megzenésített magyar szövegek szerzője Petőfi Sándor, akinek a szövegei ritmikailag szinte egy az egyben énekelhetőek, így nem csoda, hogy ő szerepel a lista élén. De nem csak effajta „poszt” népszerűsége kapcsán jellemezte őt Réz György az első magyar popsztárként, ugyanis a 18. században Vahot Imre a mai menedzsmentekhez hasonlóan építette fel a költő brandjét a magyaros öltözettel, legendákkal együtt. És ha már a múltban jártunk, Beck Zoli további, a mai zeneipar és a századforduló cigány zenéje, bohém művészei közötti párhuzamokra is rámutatott, majd a kis kitérő után visszatértünk a hazai zeneipar rögös ösvényeire.

_DSC0967

Mint kiderült, Beck Zoli másfél évet könyörgött a zenekarnak ahhoz, hogy játsszák a Bogozd kit, végül sikerült is felrimánkodnia a lemezre, ennek köszönhetően jutottak el a nagyobb közönség elé is. A 30Y hozzáállása az alkotáshoz sokkal inkább művészi, semmint iparági, a fenti példán is látszik, hogy a slágerírás aligha nevezhető tudatos tevékenységnek náluk, bár a Mecseki sétányoknál érezték, hogy átütheti a falakat. „A Mecseki sétányoknál éreztem, hogy ebből akár sláger is lehet és nagyon furcsa dolog történt: a zenekar elidegenedett a saját dalától, koncerteken nem is nagyon játsszuk… Fura, mert ha a saját dalodhoz vonzó azonosságpontodat elveszted kérdés, hogy csinálod-e utána tovább azért, mert működik, vagy nem teszed, mert eltávolodsz tőle és azt érzed, hogy el tudod játszani, de nem tudsz vele azonos lenni. Mert a zenekar ugye azonos azzal, amit csinál”.  Az énekes rámutatott, hogy a legijesztőbb pont egy alkotó életében, amikor rájön, hogy képes definiálni azt, ami;  rájön,  hogy tud „beck zolisan” énekelni, és akkor felvetődik a kérdés, hogy mégis ki is ő? A legnagyobb félelem pedig az, ha a közönsége nem érti meg azt, amit csinálnak.  „Számomra nem az az érdekes,hogy sikeres-e az, amit csinálunk. Ami riasztó tud lenni az az, ha úgy csinálsz valamit, hogy nem értik” – zárult végül a beszélgetés.

Fotók: Molnár Fruzsi