Nem igazán úgy indult az idei VOLT, mint ahogy elterveztük. Nyomorogtunk a buszon (a helyi járat olcsó, de hering), egy arrogáns szekus kárt tett bennünk, és még be is áztunk. Dacára ennek azért jól érezzük magunkat, mégis csak a tavalyi Goldenfeszt nyertes fesztiválja ez, és nem is véletlenül. A koncertek eddig adják, a klotyók jók, van meleg víz, és a viharjelző négy nyelven beszél.

_RPF4592

Biztos mindenkinek van szekus túlkapásos sztorija az ilyen nagy, túlszervezett fesztiválokról. Itt is egy: fotós kollégánk objektívjét a buzgó beengedőogre nemes egyszerűséggel letörte a gépről. Nem tudjuk, vajon mi rejthető el egy fényképezőgép lencséje mögé, de ez biztos rutineljárás, amit le kell törni, azt le kell törni. Persze reklamáltunk égen-földön, csak a Jóistenhez nem mentünk, mire végül csak kiderült, a gépet mi törtük össze a vonaton, és ők – hát persze – semmiről nem tehetnek.

_RPF4741

Szóval az első napról így kevés képpel szolgálhatunk, pedig lett volna mit fotózni, ugyanis a fesztivál szanaszéjjel ázott. Az Anna and The Barbies koncert még szárazon ment le, és Anna most sem hazudtolta meg önmagát: lufikobrának öltözött, amely jelmezt végül a közönséggel zabáltatta fel – a tomboló tömegnek kellett kiharapnia a lufikat. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a koncert után a zenekar gitárosával, Pásztor Sámuellel beszélgethettünk a Diákhitel kávézóban a zenekarról, arról, hogyan építik fel saját brandjüket, hogyan írnak szöveget, mit terveznek a jövőben (az erről szóló beszámolót itt közöljük).

_RPF4886

A Morcheeba állítólag unalmas koncertjéről ezért lemaradtunk, közben megérkezett a vihar, amit négy nyelven is előre jeleztek. Viszont odaértünk az őt követő Odettre. Az énekesnő az utóbbi időben egyre jobban igyekszik ráerősíteni a díva-vonalra, mind kevesebb sikerrel. Most Tina Turnerre vette a figurát: bongyor haj, csillogó ezüstruha. Olyan rossz látni, hogy ezek a showelemek mennyire hamissá teszik az egész jelenséget, ami amúgy bizonyára méltán népszerű a tízes éveik végén, húszas éveik elején járók között, akik úgy tűnik, a produkció célközönségei. Odett fájdalmasan nem tud mozogni a színpadon (legesetlenebb momentuma a koncertnek az ún. „hajrázás” volt, de egyszerűen nem ilyen egy dögös hajrázás, ahogy Odett rázta). Az is zavaró, hogy a csaj nemigen tud kommunikálni a közönséggel sem. Persze vannak kiszólások („lássam a kezeket”, ordítsanak a fiúk/a lányok, meg van body surfing), de ezek mind-mind nagyon kényszeredettek, és csak arra jók, hogy felajzott gimnazisták megkérjék a kezét. Olyan, mintha ennyi év koncertezés után Odettet még mindig egy plexifal választaná el a hús-vér közönségtől, ezt a falat pedig le kell bontani ahhoz, hogy a produkció – amiben nagyon jó zenészek és szövegírók dolgoznak – délutáni részegedős programból éjszakai extázis, Odettből pedig az a lány lehessen, akiért nem kár.

_RPF5032

Az éjszakai extázis ezúttal az Iconna Poppal kezdődött, akik egyáltalán nem egyslágeres banda. Végig uralták a közönségüket, őrületes partyt adtak a fedett OTP Junior-Petőfi Rádió színpadon (igaz, kicsit késtek, ami a közönségnek nem tetszett). Nem késett viszont a Quimby, akik hozták a szokott formát: voltak slágerek is, lírai dalok is, „köszönjük nektek ezt a munkahelyet” is, meg frappáns átvezetések a mankós Líviusztól. A koncert pikantériáját az adta, hogy egész végig szakadt. Az eső vegyült az izzadsággal, az emberek gőzöltek és irgalmatlanul pózoltak a közönség sorai fölé magasodó kamerának. A koncert alatt a fesztivál nettó egy tócsává változott, cipő nem maradt szárazon. Az őket követő Brains (a kosheenes Sian Evansszel kiegészülve) közönségének ez sem szegte kedvét, orbitális buli volt a nagyszínpad nézőterének egyharmadát borító műanyag padlón innen és túl.

_RPF5667

Az olcsó sör elfeledtette a dagonyát, reggelre úgyis megszáradt minden. A VOLT még vasárnapig megállíthatatlanul dübörög.

Fotók: Pozsonyi Roland