Az idei könyvhét literatúrarengetege egy igazi filmes csemegével is szolgál: megjelent az ELTE-BTK Filmtudomány Tanszék docensének, Gelencsér Gábornak Az eredendő máshol című kötete. Friss, eredeti és igazán egyedi szerkezetű magyar filmtörténet – vártunk már erre. A három részből álló mű nem kevesebbre vállalkozik, mint a hazai filmtörténet ötven évének körvonalazására (a hatvanas évektől napjainkig). Olyan kérdéskörökre, struktúrákra, irányzatokra világít rá, amelyek meghatározták a hazai filmgyártást. A „Magyar filmes szólamok” nemcsak hasznos információkkal látnak el minket, de élményt is nyújtanak – a tudományos szakértelem és a kritikai készség rendkívül érthető és befogadható módon interpretálódik. Mély és őszinte filmszerelem sugárzik a textusokból. 

gelencser1

  • A Titanic zenekara után – amely kizárólag egy évtized (a 70-es évek) magyar filmtörténetére fókuszál – hogyan merült fel Önben az ötlet, hogy majdnem ötven év filmtörténetét dolgozza fel?

Nem is annyira feldolgozni, inkább vázolni, összegezni szerettem volna a meghatározó filmes ideológiákat a már meglévő és különböző helyeken megjelent szövegeimből. Ezek a szétszóródott kritikák, esszék, tanulmányok kötetbe szervezve letisztult ívet alkotnak, megkísérelve a magyar film közel ötven évének bemutatását. Témaköröket tekintve a következőket tárgyalja: melyek azok az életművek, alkotók, irányzatok, amelyek példaértékűek a jelenre is? Mely iskolák, szellemi rokonságból született társulások azok, amelyeknek trendteremtő elgondolásai mára már követendő és példaértékű tradíciók lettek? Az eredendő máshol egyfajta fragmentált filmtörténet a teljesség igénye nélkül.

  • Mi a célja ezeknek a fragmentumoknak? Milyen szerkezetben nyernek érvényt?

Talán a legfőbb célkitűzése az összeállításnak az volt, hogy a fősodorbeli kánon az alternatív mozgalmakkal együtt kerüljön bemutatásra: hogyan transzformálódott, hogyan frissült fel a fősodorbeli szisztéma az avantgárd hatására, a másképpen gondolkodás attitűdje hogyan formálta a magyar filmgyártás? A tanulmánykötet részletesen kitér ennek jegyében a csakis avantgárd körökben mozgó alkotókra (például Erdély Miklósra), de olyanokra is, akik hidat képeztek a fősodor és alternatív közeg között (Grunwalsky Ferenc munkássága erre a legjobb minta). Az utolsó szekcióban a kortárs alkotókkal, irányzatokkal foglalkozik a könyv, ezek jóval esetlegesebb tematikát követnek – inkább kritikák szerepelnek, mintsem filmtörténeti szegmensek.

  • Az egyetemen várható külön kurzus a könyvben szereplő bármely alkotóról?

Lehetséges. Ha lesz ilyen kurzus, a tematika elsősorban – a kötet metodikájához hasonlóan – a stílustörténeti szempontokra világítana rá. Izgalmasabbnak tartom a stilisztikai, esztétikai szempontok vizsgálatát az elméleti módszertannal szemben. Bódy, Erdély, Jeles alternatív kifejezésmódja s annak a fősodorbeli kánonba való beágyazódása feltétlen szemináriumi koncepciót ér. 

  • Mi a következő filmirodalmi projekt?

Még nem körvonalazódott teljesen, de Jeles András életművének tárgyalása, az ő metódusainak feltárása, monográfiájának ötlete dolgozik bennem.

A könyv megjelent a Gondolat kiadó gondozásában