A patkányokat felváltják a nyulak, a mondókák helyett gépek zakatolnak, és akkor ott vannak még a mocsári parasztok, meg a hercegprímás, aki elsírja magát. A Vörösmarty tér könyvheti forgatagából elindulok a Roham Bár felé, hogy megtudjam, milyen is egy antibemutató.

A szombati tömeg után talán csak egy kicsit válik szellősebbé a Vörösmarty tér vasárnapra, de az utcazenészek, bohócok, pantomimesek és egyéb mutatványosok miatt a vásári hangulat megmarad, sőt fokozódik. A tudósító pedig továbbra is rohan az Ünnepi Könyvhét és a Margó Fesztivál egyik programjáról a másikra: vasárnap este például a Rohamba, ahol izgalmasnak ígérkezik a Nyulak, mocsári parasztok, gépek című est.

Szóval milyen is egy antibemutató? Mondjuk, kicsit sem szokványos, mert Bartók Imre, Nemes Z. Márió és Tóth Kinga amúgy is nagy kísérletezők, sőt határátlépők. Posztapokaliptikus világokkal, biohorrorral, átmeneti lényekkel, történelmi figurák szürreális arborétumával, zenélő gépek koncertjével. De azért az antibemutató is csak bemutató, a szerkesztők kérdeznek, a szerzők válaszolnak, és van felolvasás is. Természetesen idén megjelent könyveikről van szó: A nyúl éve és A hercegprímás elsírja magát a Librinél, az All Machine a Magvetőnél jött ki.

Roham 1

A két kiadó képviseletében Dunajcsik Mátyás és Szegő János vezényel – utóbbi nálam is többet késve érkezik a Rohamba. Egyébként nem véletlenül szerepel együtt éppen ez a három szerző. Hogy egy kicsit előre, illetve visszaugorjak az időben: Tóth Kinga meséli néhányunknak a műsor után a Roham Bárral szemközti egységben, hogy évekkel ezelőtt Sárváron, a Diákírók Találkozóján ismerkedett meg Nemes Z. Márióval, illetve a későbbi Telep-csoport többi tagjával, és Nemes Z. már akkor is olyasmiket írt, aminek ha lehetett is valami előzménye, a kortársak törekvéseitől nagyban eltért.

Mint ahogy Tóth Kinga költői, képzőművészeti vagy éppen zajzenei projektjei is új utakat keresnek, nem is beszélve Bartók Imréről, aki az akció, a krimi, a horror és a sci-fi zsánerelemeit felhasználva, neves filozófusokat, Heideggert és társait is szerepeltetve lép át olyan műfaji határokat, amelyek létezésében amúgy ő maga nem hisz. A patkány éve című regényével tavaly egy, a magyar irodalomban addig érintetlen területre betörő és szélsőséges kritikákat kapó trilógiát indított, amit idén A nyúl évével folytatott.

Dunajcsik többek között a (nem is olyan távoli) jövőről és a gépek világáról, Szegő a könyveikhez való viszonyulásukról beszélget a szerzőkkel. Közben Normal Gergely képeit látjuk a háttérben, és mindehhez természetesen zenés performansz is jár. Mert furcsa is lenne, ha a felolvasás a hagyományos módon zajlana itt, a szervezői tevékenysége miatt Tóth Kinga számára hazai pályának számító Rohamban: a műsor szerves részeként a Tóth Kína Hegyfalu nevű formáció zenél, különleges atmoszférát teremtve.

Bartók véres akciókban bővelkedő, ugyanakkor filozofikus hangvételű, költői képekben is gazdag, a posztapokaliptikus New Yorkban játszódó regényével kapcsolatban felmerül, mennyiben volt más a trilógia első és második részének megírása. Megtudjuk, hogy a poétika nem változott, a perspektíva azonban igen: a Patkány születése egy minden elemében ösztönös tevékenység eredménye volt. Az írónak akkor még fel kellett építenie egy világot, ami a Nyúl esetében már készen fogadta.

Előbbi könyv írásakor kellett megtalálnia azt a nyelvet is, ami a folytatás során már csak finomodott, desztillálódott. A szerző elmondja, hogy saját mércéje szerint is úgy érezte, sikerült megtartania a kezdeti ösztönösséget, a történet és a karakterek megalkotásának spontaneitását, annak ellenére, hogy az utóbb születő anyagokat már konstruktívabban kezelte, és megszűnt az említett nyelv megalkotásának kihívása – nem kellett tehát a nulláról indulnia.

Nemes Z. Márió esetében másról van szó: a Hercegprímással éppen az előző versesköteteiben (Alkalmi magyarázatok a húsról, Bauxit) kialakított térből lépett ki. Szerinte ez mindenképpen szükséges lépés volt: nem akart az önismétlés hibájába esni, el akarta kerülni, hogy versei önmaguk paródiái legyenek. A saját maga által konstruált világnak lett egy történelmi, társadalom- és természettörténeti dimenziója, miközben magával a közéleti költészettel kapcsolatban szkeptikus, mert szerinte az üzenetek mentén a vers képes leegyszerűsödni az eszköz szintjére.

Ő sokkal inkább szavakat, fogalmakat, attitűdöket és pozíciókat szeretett volna játékba hozni, amelyeknek közük van egyfajta valósághoz, referencialitáshoz és magához a társadalomhoz is – kereste azt a nyelvet, amellyel mindezt lírai korrumpálódás nélkül lehet működtetni. Úgy fogalmaz, hogy ezek a fogalmak és történetek a líra komposztjába keverednek, ott egymás ellen kijátszódnak, kritikai tekintet alá kerülnek. Szegő szerint az eredmény egy vizuálisan lenyűgöző rém-Feszty-körkép.

Tóth Kingának az All Machine a második verseskötete az ősszel megjelent Zsúr – más mondókák után, számára a legfrissebb tehát az élmény. Elmondása szerint úgy éli meg, vagy legalábbis szeretné úgy megélni a költői sikert, ahogyan azt megálmodta. És bár lehet, hogy nem fogják sztárköltőnek tekinteni, lehet, hogy nem lesz menő, de ez egyáltalán nem zavarja. Nála még tart az első kötettel induló eufória, ezért aztán nem is foglalkoztatja, hogy ebben a szituációban hogyan is kellene viselkednie.

A borítón látható csirkefej és a hangszerként megszólaló fröccsöntő gép ugyanolyan ritkaságnak számít a kortárs lírában, mint ahogy Nemes Z.-n kívül sem írnak sokan hercegprímásokról vagy mocsári parasztokról. A kötet szövegei a gépek hangjait idézik, saját, gázgyárban és egyéb üzemekben szerzett élményeket dolgoznak fel, de összefüggésbe hozhatók a fent emlegetett kísérleti zenéléssel is.

Bartók megjegyzi, hogy a Magvetőt mindenképpen dicséret illeti, amiért bevállaltak egy angol címet, és nem változtatták Minden gépre. Ugyanis az idegen nyelvű címadás sem túl gyakori mifelénk. Mint ahogy az alanyi költészettől elrugaszkodó, a popkultúrához bátran nyúló trash-vonal sem vált még divattá, de azért a magyar irodalom üde színfoltjaként érezhetően kezd megerősödni, többek között a nyulaknak, a mocsári parasztoknak és a gépeknek is köszönhetően.

Nyulak, mocsári parasztok, gépek – könyvbemutató és felolvasás, Roham Bár, 2014. június 15.