A Fishing On Orfű nem tud hibázni. Hetedszerre sem. Idén is tanúja lehetett ennek az a sok ezer ember, akinek sikerült (így vagy úgy) bejutnia a fesztiválra. És bárha a Kispál és a Borz a magyar alternatív zászlóshajója, a fesztivál mégsem róluk szólt, dacára annak, hogy hatalmas koncertet adtak.

IMG_4825

 

Szerdán délután háromkor még nagy sor állt a műanyag medúzákkal díszített beengedőkapunknál, de olyan öt és hat óra magasságában megduplázták a tappersrácok és -leányok létszámát, így mire az Üllői Úti Fuck megnyitotta a fesztivált, a tömeg már sátrat is vert, sört is vett. Telitalálat volt a két előzenekar. Az Üllői Útiak hülyeségei remek alapul szolgáltak az első deciliterekhez, ahhoz, hogy szembesüljünk az (átlagos) árakkal és a (teljesen átlagos) szortimenttel.

IMG_4785

Egyébként szerintem a különleges színpad, a domb teszi, az, hogy a zenekar nemcsak fejeket, hanem ha jobban lenéz a közösségre arcokat is lát, hogy egyszerűen ezen a helyszínen mindenki a legjobb formáját hozza. Nem volt ez másképp a PUF esetében sem, olyan koncertet adtak a Kispál előtt, amiért máshova külön is érdemes lett volna jegyet venni.

IMG_4841

No de a közönség nagy része – az a rengeteg ember, aki egyetlen összefüggő emberszőnyeggé olvadt a koncert során – nem elsősorban ezért, hanem a Kispál és a Borz újraalakulásáért jött. Amitől féltünk: hogy a 2010-es nagyszerű búcsúra rálicitálni nem tudó, izzadságszagú koncertet kapunk. Amit vártunk: egy jobb Kispál és a Borz koncertet, hogy ne távozzunk el anélkül az élők sorából, hogy még egyszer ne énekeljük el a Jutkát. Amit viszont kaptunk: az felülmúlhatatlan. A Kispál és a Borz nem csak feltámadt, de jobb, mint mikor meghalt.

IMG_4854

Remekül válogatott, kissé áthangszerelt (a színpadon negyedikként az originál felállás mellett Császári Gergely játszott), de az eredeti hangzást és hangulatot adó számokat hallhattunk az első három albumról. A koncert az első akkordtól az utolsóig olyan volt, mint egy másfél órás himnuszéneklés: az egész tömeg egy emberként énekelte végig a jól ismert nótákat, néhány közülük kihozta a négy éve éheztetett rajongók legőszintébb könnyeit is, a legszőrösebb képű srácokétól a legvékonyabb csajokig. Azt mondanám, a koncert minden pillanata gyönyörű volt, de ha ez túl giccses, akkor legyen csak simán elképesztően fasza.

IMG_4831

Nemcsak a számok hozták a szokott Kispál-feelinget, hanem a zenekar kommunikációja, idióta átvezetői is, amely közben Kispál Andrásnak sikerült majdnem felgyújtania saját magát füle mögé tűzött folyton égő cigarettájával, mielőtt bemutatta felejthetetlen pantomimját, amit csak az nem hitt el, aki nem látott. Mindenki látta viszont a koncert két kivetítős, nagy reflektoros színpadképét és vizuális kíséretét, ami együtt még dobott egyet a hangulaton.

IMG_4812

Mindent összevetve: amíg a 2010-es búcsú inkább az iparnak, ez a koncert a szívnek szólt, és ez hatalmas dolog. Fel kell kötni a gatyát, ha 2015-ben ilyet, vagy ennél jobbat akarnak produkálni.

IMG_4907

A csütörtöki nap nem nagyon tudta überelni a szerdait. A Brains szokás szerint felpörgette közönségét: csak úgy pattogott az orrokon a RayBan, verte a port a rasta, átizzadt a BP clothing. Később a Kistehén koncertjén chillelhettünk a Tisza Nagysátornál. Sokan szerintem leginkább az orfűi tavat vinnénk magunkkal még az amúgy nem rossz koncert után is. Őket követte a PASO, akik ezúttal nem győztek meg, de legalább felléptették Szűcs Krisztiánt egy szám eréig.  A The Carbonfools kinőtte a nagy sátrat is, a közönség egy része egész egyszerűen nem fért be, de azért kint is elég jó buli volt. Igazából talán ez Orfű összes hibája (nem, meleg víz máshol sincs ennyiért), hogy a sok emberhez képest kicsik a helyszínek. Igaz, ez az áldozat (egy jóleső kis préselődés, nagy nyomás az első sorokban) messze megéri a Panoráma kempingért, aminél egyszerűen nincs jobb fesztiválhelyszín az országban. A csütörtök csúcs- és végpontja – biztosan valamilyen ismeretlen hiba folytán – a hajnal egyre szorult Elefánt koncertje volt. Aki nem ismeri őket, figyeljen rájuk oda, mert pár év múlva az ő muzsikájukra fog tombolni a nagyszínpadon! De vigyázat, mert olyan szöveg- és zenevilággal dolgoznak a srácok, ami már első hallásra rajongóvá tesz, és a végén tényleg elmész a koncertre, kezdődjön bármikor, és végig fogod bulizni és élvezni fogod. Nagyon.

IMG_4955

A pénteki napot a Budapest Bár nyitotta a nagyszínpadon. Számomra az évek során az derül ki, hogy a valaha érdekes formációval mára nem nagyon tudnak mit kezdeni. Azon kívül nem jó semmire, hogy már az első öt fröccsünkhöz celebek énekelnek, de ezen a koncerten még ezek a celebek is irgalmatlanul teleizzadták a padlatot, kövezzetek meg, de szerintem kínos volt, amit csináltak. A hangulatra először tehát az őket követő Péterfy Bori tett rá – igaz, ő nem kis lapáttal.

IMG_5081

Az álmos ködös délutánból parázsló estét csinált, melyből katlant a Quimy lobbantott egy, a fesztiválkoncertjeikhez képest igazán nagyszerű koncerttel. Kezdődött a dolog ott, hogy Livius bejelentette, nincs jól a lába, amit a végén valamilyen csoda folytán egy szám alatt (amíg nem volt a színpadon) tékozló angyalok a színpad mögött gipszbe raktak. Onnantól ülve nyomta végig a koncert másik felét… De a rohadt életbe, ezek képesek lennének ott helyben, a színpadon megdögölni, hát mekkora koncert volt már! Külön szépség, hogy a visszataps után úgy játszották el a Most múlik pontosant, hogy aki nem bőgte el magát, az többet inkább ne is jöjjön.

IMG_5184

De levegővételre nem jutott idő, egy színpaddal arrébb a 30Y máris a húrok közé csapott. Érződik az együttesen, hogy az új slágereik (mint a pl. az Ahogy elképzeltem) mennyire újraszínezik az amúgy már talán agyonjátszott régi dalokból álló számlistát. Szép koncertet hallhattunk, de az azért nem volt szép, hogy Beck Zoli ugyan megköszönte a délutáni off-fröccstúrát, de nem kért bocsánatot azoktól a sokaktól, akik délután háromkor a Jelenkor sátránál hiába várták őt, hogy olvasson fel novelláiból, és gitározzon kicsit.

IMG_5035

Amúgy is hiba volt kihagyni a Jelenkor sátrát mindenkinek, aki a három nap alatt egyszer sem tette tiszteletét a könyvek között. Azon kívül, hogy az OLX-nek köszönhetően fasza kanapékon olvashattunk, két remek beszélgetést is hallhattunk: csütörtökön Horváth Viktorral, szombaton pedig Kiss Tibor Noéval. Előbbi szerző az ősszel a Magvető gondozásában megjelenő új, a Vers ellenforradalma munkacímű, verstan témájú kötetéről beszélt, míg utóbbi új könyvéről, az Aludnod kellene címűről. Horváth Viktor verstani gyakorlatokkal szórakoztatott miket, Noé pedig a könyvében is megjelenő szomorú szociális helyzetről és arról beszélt (fesztiválok ide vagy oda), hogy bizony a magyar társadalom jelentős része olyan kiszolgáltatott helyzetben és mély szegénységben él, amit elképzelni is nehéz. A legnagyobb probléma viszont az – derült ki az egyre kötetlenebbé váló beszélgetésen –, hogy senki nem érdekelt abban, hogy ezeknek az embereknek a helyzetét nem hogy megoldja, de kicsit javítsa.

IMG_5061

Fontos, hogy egy fesztiválon felmerüljenek ilyen témák is a szokásos chill out mellett, már csak azért is, mert az itteni együttesek nagy része kapásból elég tudatosan társadalomkritikus (Kozmosz, AKPH, soroljam még?), de szombati nap első fellépője az Anna and the Barbies sem rejti véka alá a véleményét a dolgok állásáról. Aki ott volt, tudja, miről beszélek: ez a nő egy állat. Madonna ehhez a csajhoz képest olcsó szalonringyó, Lady Gaga pedig kócos kirakatbábu. És bár a teljes KO-hoz nagyon korán volt, szerintem Anna messze a legjobb fesztiválközönségre talált, és szürke szopóálarc ide vagy oda (amely ezúttal a performance része volt), elképesztően sűrű koncertet adott: berúgta a partilovat mindenki alatt. Nem irigylem a HS7-et, hogy ezután kellett játszaniuk, nem is voltak jók, tök savanyú volt az egész produkció. Hanem a Vad Fruttik, ők irdatlan erős koncertet adtak: szakadtak a szívek, aki pedig nem hozott magával valakit, vagy ott nem talált párt, az egyedül maradt.

IMG_5415

És így érkeztünk el a fesztivál zárókoncertjéhez és egyben címadójához. Színpadra lépett a világhírű Kiscsillag, amin mindenki kipréselhette magából az esetleg benne maradt kora nyári feszkót. Ahogy a FOO, a Kiscsillag sem tud hibázni: jöttek végtelen sorban a régi és a legújabb slágerek, mi meg csak dobáltuk a fejünk felett a gomba módra megszaporodott body surfingelőket, amely idegölő koncerttevékenység nem véletlenül van máshol betiltva. De a FOO-n ez sincs. Hát mi van itt betiltva amúgy is? Csak a feszült hétköznapiság, az unalmas közhelyesség, a szürke tekintet, a terepszínű arc. Na, ezeket meg inkább kobozzák el már az első nap a biztonságiak.

IMG_5508

Már hivatalos, 2015-ben hasonló lesz a fesztivál konceptje. A FOO jövőre is Kispállal nyit, és a szokott felhozatallal folytatódik. Mi pedig nagyon köszönjük a megtisztelő meghívást, el van fogadva!

Fotók: Halász Gergő