David Szalay, vagy ha úgy tetszik, Szalay Dávid könyveit kevesen olvassák Magyarországon, igaz nem is tölt olyan sok időt itthon, nem kapcsolódik be úgy a hazai irodalmi élet vérkeringésébe, hogy neve ismerősen csengjen. The Innocent című könyvét azonban lefordították magyarra, és az Ünnepi Könyvhét alkalmából ő maga is Budapestre látogatott.

Egyébként  Pécsen szeret időzni a magyar származású, Montrealban született író, amikor éppen nem Londonban tartózkodik. Néhány évtizeddel ezelőtt édesapja vándorolt ki Kanadába, hogy aztán családjával később Angliába költözzön. David Szalay munkásságát neves angol és amerikai lapok is elismerik, a Typotex Kiadónak köszönhetően pedig magyarul is olvasható legújabb könyve Az ártatlanság címmel.

szalay1

Az íróval és a regényét fordító Sári Júliával szombat délután a Vörösmarty tér nagyszínpadán Pál Dániel Levente beszélget. A fordító tolmácsként is közreműködik, mivel az író nem beszél magyarul. Szóba jön természetesen a két nyelv közötti különbség, elsősorban közgazdaságtani szempontból: evidens, hogy a magyar nyelven íródott műveknek sokkal kisebb a felvevőpiacuk, míg az angol nyelvűeket könnyebb eladni.

Sári elmondja, hogy tetszett neki a regény, letisztult stílusa miatt nem okozott különösebb problémát a fordítása, leszámítva az orosz neveket, a történet ugyanis a Szovjetunióban játszódik. Szerinte izgalmasak a helyszínek, és az író a magánéleti szál mellett nagyszerűen tárta fel a történelmi kort, bemutatva a rendszer ésszerűtlenségeit, a kommunisták babonáit és paranoiáját. A könyv központi kérdése a történelmi felelősség és ártatlanság.

szalay3

A moderátor helyszín- és témaválasztást firtató kérdésére válaszolva Szalay elmondja, hogy olvasott egy orosz orvosról, Alekszandr Lurijáról, aki egy fejsérüléssel kórházába kerülő katonát kezelt. A beteg elveszítette az emlékezetét, nehezen tudott beszélni, képtelen volt koherens képet alkotni az őt körülvevő jelenségekről, de az írás mozdulatai annyira beleivódtak, hogy ennek segítségével mégis működőképes rendszert tudott kialakítani.

Ő ihlette Judin figuráját, és az ő története adja meg a választ a kérdésre, hogy miért érdeklődik éppen a Szovjetunió iránt egy magyar származású angol író. A sérült katona naplóírása szimbolizálja, hogyan próbálunk szavakkal képet alkotni a világról, és később ehhez a képhez igazodni. A kommunizmus erővel formálta az emberek világképet, vezetői tehát azt szerették volna megvalósítani nagyban, amit Judin próbált kicsiben.

A szanatóriumban kezelt, naplót író katona mellett azonban van egy másik főszereplő is: Alekszandr, a KGB-ügynök. Az ő figurája azért érdekes, mert az író szerint tipikus példája azoknak, akik teljes szívükkel hittek a sztálinizmusban, minden tragikus tévedése és kegyetlensége ellenére is. Ezek az emberek még akkor is megtartották hitüket, amikor a rendszer már csak eltűrte, vagy éppen kivetette őket magából.

Szalay2

Az eredeti angol cím ártatlant és ártatlanokat is jelent, ezért lett a magyar változat Az ártatlanság, homályban hagyva, hogy mely szereplők ártatlanságáról van szó. Ugyanis még a legszörnyűbb tetteket elkövető sztálinisták is hitték, hogy a jó érdekében cselekednek, míg a KGB üldözöttjei ténylegesen is ártatlannak tekinthetők. Különböző ártatlanságok léteznek tehát: az izgalmas történet mellett David Szalay erkölcsi kérdésekre is válaszokat keres.

Fotó: Bach Máté/prae.hu

Beszélgetés David Szalayval. 85. Ünnepi Könyvhét, Vörösmarty tér, 2014.június 14.