A 85. Ünnepi Könyvhét szombati napján is sok érdekes esemény történt, a látogatók többek között megismerkedhettek három tehetséges fiatal költő eddigi munkásságával most megjelenő könyveik apropóján; Esterházy Péter új könyvét a szerkesztő, Péczely Dóra méltatta, és a kiadók idei könyvtermésének legjobb darabjait megvásároló olvasóknak lehetőségük nyílt a dedikálások során pár szót váltani kedvenc íróikkal, többek között Spiró Györggyel, Háy Jánossal és Vámos Miklóssal is.

Szombat délelőtt három fiatal költővel ismerkedhettek meg az érdeklődők: Tóth Kinga, Tinkó Máté és Fehér Renátó mutatta be a könyvhétre megjelent verseskötetét. Tóth Kinga All Machine és Fehér Renátó Garázsmenet című kötete a Magvetőnél, Tinkó Máté Amíg a dolgok rendeződnek című könyve pedig a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelenhetett meg. Felvezetésként mindhárman felolvastak pár verset saját kötetükből, majd elsőként Kingát faggatták arról, mi mindent csinál a versíráson kívül. Az elhangzottakból kiderült, hogy korábban művészeti iskolába járt, ahol zenei, vizuális művészeti ismereteket is szerezhetett, illetve egyetemi tanulmányai során fedezte fel magának a német avantgárdot, amely nagy hatással volt rá. Fontos törekvése volt, hogy szövegeit valahogyan élővé varázsolja, hogy ne csak a papíron, betűsorok formájában létezhessenek. Ezért versei mellé illusztrációkat is készít, illetve az általa autodidakta módon elsajátított ún. extenzív vokális énektechnika alkalmazásával hallhatóvá is teszi költeményeit.

könyvhét_szombat

Érdeklődő közönség a nagyszínpad előtt

 

Tóth Kinga után Tinkó Máté következett, az ő kötete egyfajta családtörténet, amelynek központi gondolata, problémaköre a generációk közötti beszélgetések, az ebből adódó esetleges súrlódások. Fehér Renátót kérdezve  először szintén kötetének címe került terítékre. A szerző szerint a garázsmenet szó utal arra, hogy mindig, minden nappal jöhet új esély, új remény, ahogy a jármű is minden reggel újraindul. Emellett magával hozza a sietség és az abból adódó időpazarlás problémáját is, amely egy generációs tapasztalat.

Ez az utóbbi gondolat átvezetésként szolgált a következő kérdéshez: mi különbözteti meg őket a többi generációtól? Kinga a nyolcvanas évek végéről születettekről azt mondja, hogy sajátos helyzetben vannak, hiszen – vele, az évtized első felében születettel ellentétben – saját bőrükön már nem tapasztalhatták meg az előző rendszer mindennapjait. Szerinte a legfiatalabb költőnemzedék sokkal bátrabban fogalmaz, mint az idősebbek, s ez figyelmet érdemel. Ehhez kapcsolódva Máté is kiemeli, hogy fontos a bátorság, hogy olyan problémákról írjanak, beszéljenek, amelyeknek valóban súlya van. Elhatárolja magát az alanyi költészettől, a túlzott befelé fordulástól, de mint mondja, nem szabad, hogy az alkotó teljes mértékben kihagyja önmagát a műből. Renátó úgy látja, hogy a mai fiatal nemzedék írásai nagyon széles spektrumon mozognak, rengeteg színt lehet felfedezni bennük. Szerinte írótársai beszédmódját két tengely mentén lehetne elképzelni: az abszolút steril írásmód és a heves (vagy éppen a rezignált), az érzelmekkel, indulatokkal teli fogalmazás viszonylatában.

Kinga kötete címével kapcsolatban elárulta, hogy a gépekhez személyes kötődés fűzi, hiszen ő maga is dolgozott gépgyárban, ezek az élmények szolgáltak ihletforrásként.Renátó a kötete előzményeinek említésekor kiemeli a Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédet, illetve a tizennégy éves Egerszegi Krisztina olimpiai győzelmét, amely események maradandó élményt jelentettek számára. Végül a három szerző ismét bemutatott egy-egy darabot kötetéből.

A délutáni programsorozatban kapott helyet Rakovszky Zsuzsa új regényének, a Szilánkoknak (Magvető) a bemutatása. A könyvet több narrátor és több cselekményszál jellemzi, a szerző a különböző történelmi utalások anyagához a gyűjtést szívesen végezte levéltárakban. A történet helyszínéül egy kitalált település, Sók szolgál, melyben sokan a szerző szülővárosát, Sopront vélik felfedezni. A kötetcímet értelmezve Rakovszky Zsuzsa elmondja, hogy a szilánkok egyfajta mozaikok, vagy inkább cserepek, amelyek egy egész széthullását szimbolizálják, egy széteső életformáét. A könyvben szereplő egyes cselekményszálak a szétesett egész szilánkjai.

Esterházy Péter új könyvéről, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat (Magvető) címet viselő kötetről a könyv szerkesztőjétől, Péczely Dórától tudtunk meg műhelytitkokat. Az egyszerű jelző a szerkesztő elmondása szerint nem a rövidségre utal, hanem a mondatok természetére, amelyek ebben a kötetben „rövidebbekké, pattogósabbá” váltak. A korábbiakkal ellentétben van benne egy elejétől a végéig nyomon követhető, elmesélhető történet, amely egy süketnéma gyerek elbeszéléséből bontakozik ki: beszélni valójában nem tud, ilyen módon kivonja magát a körülötte zajló világból, és így válik egyúttal annak pontos megfigyelőjévé. A könyv – melyben több idézet is szerepel Márk evangélistától – egy testvértörténet, amelyet az „istenkönyv” fogalommal lehetne legpontosabban aposztrofálni.

Az első világháború kitörésének százéves évfordulója alkalmából Gerő András történész, egyetemi tanár új könyvének, a Merénylettől hadüzenetig. A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán című monográfiának (kiadja: Habsburg Történeti Intézet) történeti hátteréről esett szó, arról, hogy mi volt az I. világháború történelmi hozadéka. A történész egy nagyon lényeges változásra hívta fel a figyelmet: az első világégés során legitimalizálódott az erőszak, egyfajta „erőszakkultúra” alakult ki, ha lehet így fogalmazni. Magyarországon a háborút megelőző boldog békeidők idején sok mindenről sehogy, vagy csak alig lehetett értesülni, az utókor tudása nagyban eltér a korabeliekétől. Nem voltak biztosak benne, nem tudhatták, hogy háború lesz, nem is lehettek felkészülve rá.

A szombati nap további történései között szerepelt még többek között a zsidó identitás és irodalom témakörében megjelent két új kötet,  Komoróczy Géza Zsidók a magyar társadalomban (Kalligram), illetve a Schein Gábor és Szűcs Teri által szerkesztett „Zsidó” identitás a 20. századi magyar irodalomban (ELTE Eötvös Kiadó) bemutatója is.

18 órától pedig a Kaláka Együttes koncertjét hallgathatták az érdeklődők, 21-től pedig a Harmónia táncegyüttes szolgáltatta a talpalávalót.

Tekintsd meg további képeinket a szombati napról:
[portfolio_slideshow id=17239]

Fotó: Horváth Bianka

85. Ünnepi Könyvhét  a Vörösmarty téren –  harmadik nap, 2014. június 14.