Vasárnap időutazásban volt része annak, aki valaha is kicsit szerette a The Offspringet vagy éppen azon nőtt fel. Még mielőtt azonban rátérnénk az utolsó nap és talán a fesztivál legfontosabb történéseire – és végig néznénk, hogyan jutottunk el mi, az Ozone Mamától a Nagyszínpad headlineréig – összegezzük kicsit az idei PAFE-t.IMG_0734
A fesztivál szervezettségéről alkotott összkép végül finoman szólva is kétesre sikerült. Ez olyan apróságoknak köszönhető, amelyek ugyan nem meghatározók, de érthetetlennek bizonyultak számunkra. Első meglepetés, mint sajtóst ért, ugyanis szövet karszalag helyett papírból készült azonosítót kaptunk a passunkhoz, amelyek természetesen csak együtt voltak érvényesek. Mondani sem kell meddig bírnak ezek egy 4 napos fesztivált. Ezzel soron kívül nem lehetett bemenni, így helyből buktuk az első koncerteket, melyről szerettünk volna beszámolni. A biztonsági őrök motozása már-már kínosan alapos volt, amelyen még túltenné magát az ember, ha másnap nem botlana késsel fenyegetőző fesztiválozóba. A top 3 negatívum csúcsa viszont az volt, hogy a hőség ellenére alig lehetett vizet kapni a fesztiválon, ami ráadásul hamar el is fogyott, a fröccshöz járó szódából viszont nem árulhattak az alkalmazottak külön, könyörgésre és irreális összegek felkínálására sem lehetett vízhez jutni.

DSC_9302

Mindezek mégsem rontották el egy fesztiválozó kedvét sem, hiszen mindig is szerettük a PAFE-t a hibáival együtt, mert összességében azért olcsón tárnak nagyon jó kis rendezvényt a nagyérdemű elé. A helyszín és annak megközelíthetősége nem volt mindig könnyű a környező falvakból annak, aki nem a sátrazást választotta, mert vagy kilométereket gyalogolt vagy fixen 4500 Ft-ért taxizott. Ezt viszont kárpótolta az oly sokszor emlegetett festői táj, a pajtában bulizás és a Balaton part gyors megközelíthetőségének lehetősége. A bérlet olcsóságát az étel drágasága ellensúlyozta, de az is csak annak, aki lusta volt keresni. Mi találtunk kétszemélyes marhapörkölt tálat ezerért, több se kellett, heti négyszer is elfér ebédnek mindössze egy sör áráért.  A sör, a bor és a feles is megfizethető áron folyt, és a minőséggel sem volt baj. A vendéglátás tehát 5-öst kaphatott, ha az ember odafigyelt hol evett és ivott. A személyzetre szintén nem lehetett panasz: a maga módján mindenki segítőkész és udvarias volt, sőt szokatlanul felkészült szinte akármilyen kérdésre.

DSC_9306

Áttérve a lényegre, vagyis a zenére: a Nagyszínpad hangosítása meglepően jó volt, egyből feltűnt a különbség a tavalyi minőséghez képest, és a kis színpadok is egész jól szóltak. Amitől hiányérzete lehetett egy rutinos fesztivállakónak, hogy koncertek után és előtt, meg úgy egyébként sem szólt zene a fesztiválon, leszámítva egy-két kocsmát vagy borozót. Az is tény, hogy szinte hajnalig voltak koncertek minden nap, de az is biztos, hogy könnyebb az ittas embert reggelig benn tartani zajjal, mint csönddel.

DSC_9651

A Pannónia Fesztivál legfőbb erőssége a koncert felhozatal volt. Mint minden évben idén is telibe találták azt. Volt kellő mennyiségű külföldi banda, köztük olyan aktuálisak, mint a Biffy Clyro vagy olyan meghatározóak, mint a The Offspring. Még az elektronikus vonalat is pont jó mennyiségben illesztették programba. A magyar fellépők közül pedig 1-2 nevet leszámítva (Tankcsapda, Irie Maffia) szinte mindenki itt volt, aki fontos egy magyar fesztiválon. Azért külön dicséret jár, hogy megfűszerezték aktuális feljövő nevekkel is. Részünkről az egyik leggyengébb koncert a Punnany Massifé volt, amelynek ismérve a fantasztikus atmoszférájú buli. Nem tudni mi történt a srácokkal, de az idei PAFE zárónapján valami hiányzott belőlük, de az is lehet, hogy csak a közönségből. Magyar fronton a legkellemesebb meglepetések szintén a hip-hop vonalon születtek idén. A 3. napon Funktasztikus csavarta úgy a szavakat, – nem is kevés ember előtt – hogy csak álltunk és bámultunk. Utolsó éjjel pedig a Majka & Curtis duó élőzenekaros fellépése ütött hatalmasat, még akkor is, ha nem minden megnyilvánulásuk volt szimpatikus. Majoros Péter úr pl. erősen illuminált volt, amivel nem győzött kérkedni, és szinte minden szám előtt utalt arra, hogy mekkora királyok, hogy idáig jutottak. Ezek ellenére viszont megkérdőjelezhetetlen volt a show, profi zenekar, átdolgozott számok, és minden szöveget tudó tömeg egy rock-punk fesztiválon (!). (Jobban meglepődtünk, mint tavaly a Hegyalján.)

DSC_9688

A külföldi fellépők közül a Biffy Clyro annyira ütősre sikerült, hogy lazán elvitte volna a fesztivál főszerepét is. Csak azért nem ez volt az idei legjobb koncert, mert ezt a szerepet a szervezők 2014-ben másnak szánták. Ők voltak a nagy öregek, a The Offspring a tengerentúlról. Az addigra igen csak beitalozott fesztiválnép egy nagy csordába tömörülve bevette a Nagyszínpadot. Az elsőtől az utolsó pillanatig együtt énekeltek és óbégattak a 90-es évek egyik legnagyobb punk bandájával. Dexterék szemmel láthatóan élvezték a bulit és azt is, hogy az elejétől a végéig játszhatják a Smash lemezt. Közvetlenek voltak, sokat beszéltek a közönséghez és annál többet egymáshoz. A végére pedig jöhettek a slágerek, főleg a várva várt Pretty Fly, amitől mindenki eldobta a maradék sörét és agyát is. Amit külön meg kell említeni, hogy nem csak a rajongók, de a banda sem fáradt el. A tempó bizony végig húzós volt, igazi oktatás lehetett ez a kisebb zenekaroknak: így kell végig maximumon tartani a hangulatot egy koncerten.

DSC_0640 DSC_0424

A VIII. Pannónia Fesztivál azt hozta, amit előzetesen várni lehetett tőle, a fellépői pedig még többet is. Mindenképpen volt annyira meggyőző és kellemes a buli, hogy jövőre is ott akarjunk lenni!

Fotók: Fischer Zoltán