„Jött az este, barna koldus,
könnyesen jött és vakon.”
(Áprily Lajos: Esti dal)

 

A szívemben néma gyász van,
könnytenger az arcodon,
kézen fogva álldogálunk
a feketepiacon.

Nézz csak körül, mily kelendő
az emberi szenvedés,
feneketlen fájdalomba
túr bele most ez a kéz.

Árulom a kínok kínját,
árulom, mert van kinek,
akinek meg nincs sajátja,
az a másét veszi meg.

Eladlak hát nyomorúság,
szorongás és búbánat,
boldogságot veszek rajta
a szomorú babámnak.