Kővágó Dániel, ismertebb nevén Monstaz., legújabb számának (Popcorn Funk) megjelenése után részletesebben is beszámolt, hogyan lett az ország egyik legegyedibb DJ-je.

monstaz2

Sokszor mondtad, hogy olyan punk zenekarok voltak rád hatással, mint pl. a Rage Against The Machine. Hogyhogy mégis DJ lettél?

 Azért kezdtem el ezt a projektet, mert így tudom a leginkább kiadni, kiírni magamból azt, amit szeretnék a zene által tudatni a világgal. Az elektronikus zene pedig egy zeneszerzőnek végtelen lehetőségeket nyújt. Nem vagy korlátozva senki és semmi által. Ebben a zenekészítési módban szinte bármit meg lehet valósítani, csak a fantázia szab határt a dolgoknak.

Mi tehát a rád legjellemzőbb zenei stílus? Van rá külön fogalom?

„Elektrock”-ként szoktam magam meghatározni, mivel alapvetően elektronikus zeném van, de hangszeres fejjel, gitárban gondolkozom.

Fog ez változni, alakulni?

Én úgy gondolom, hogy mindig változik, és fog is. Ez adja meg a szabadságot, amiért alapvetően ezt a zenélési formát választottam. De tudatosan tervezve nem változtatom. Mindig éppen azt csinálom, ami akkor jól hangzik, nem a stílust jelölöm ki, és azután megyek, hanem csinálok valamit, és ha muszáj, akkor utána próbálok megfogalmazni valamiféle stílust – amennyiben ezt kérik tőlem.

Gondolod, hogy ez az általad képviselt zenei stílus hosszabb távon is megállja a helyét?

 Ennek a kérdésnek igazából azért nincs jelentősége, mert a választól függetlenül úgy fogom csinálni a dolgokat, ahogy érzem. De a válaszom az, hogy szerintem igen. Én magam is olyan zenéket keresek akár elektronikusban, akár hangszeresben, ami, amellett hogy energikus, hordoz egy sajátos karaktert magában. Ezt a tulajdonságot én nagyon tisztelem a zenében és a művészetben. Ja, és ebből zárjuk ki az ízléstelen művészkedést, mert az meg a másik véglet, amit nem szeretek. Legyen az eredmény egyedi, de ne erőltetett.

monstaz3

Mit szeretnél átadni, közvetíteni a zenéddel?

Az érzéseimet. Energiát. Azt, ami engem mozgat, minél pontosabban át szeretném adni a zenén keresztül másoknak. Azt, ami engem motivál, lázba hoz. És amikor ez sikerül, na, az zseniális érzés.

Mennyire nagy munka összehoznod egy számot?

 Egy szám összehozásának nehézsége relatív. Nekem hosszadalmas, mivel iszonyatosan kritikus vagyok, perfekcionista, „állandóanváltoztatós” és hozzátenném, hogy még én is tanulom a producerkedést. Sok dolgot kell még megtapasztalnom.

És egy bulit?

 Egy bulira való készülés nehézsége szintén relatív. Ha komolyan veszed magadat, akkor nem csak lemész a buliba, és mint egy iTunes lejátszol 16 számot egy óra alatt, hanem kidolgozod. Ebben is megpróbálom a maximumot nyújtani. A DJ-s dolgot még kevesebb ideje csinálom, szóval abban is van mit fejlődnöm.

 Annak idején az Ivan & the Parazol dobosával, Simivel indítottátok útnak ezt a projektet, de ő később levált tőled, így egyedül dolgoztál. Azóta is?

 Teljesen egyedül. Ami részben nagyon stresszes és megterhelő, másrészről meg nagyon motiváló. Csak magamra számíthatok igazából, aminek vannak jó és rossz oldalai. Menedzsmentem van, a 3PIK Management, akik sokat segítenek nekem a bulijaim leszervezésében stb. És itt szeretném megemlíteni a barátaimat, akik a legtöbbet segítenek a véleményükkel. Kevés emberről beszélek, de ők tudják, hogy róluk van szó.

 Milyen életformával jár, hogy DJ vagy?

Viszonylag frissen csinálom ezt, de az eddigi tapasztalataim alapján első ránézésre könnyű munka. Viszont pontosan ettől nagyon nehéz benne kiemelkedni. Vagyis ha maradandót akarsz alkotni, akkor rettentő sokat kell gondolkodni, gyakorolni, ügyeskedni. Egy kis zenei hozzáértéssel az alapdolgokra bárki rá tud érezni, de magasabb szinten művelni ezt már nagyon nehéz. Szóval igen, munkával jár, kései fellépéssel, energiaitalokkal, hosszú kocsiutakkal, ismerkedéssel, reggeli lefekvéssel. Körülbelül ezek most az asszociációim.

Hogy sikerül ezt összeegyeztetned az egyetemmel, tanulással?

Nehezen. Sajnos egyiket sem lehet teljes gőzzel a másik mellett csinálni. És ha belegondolok, az egyik legrosszabbul szervezett felsőoktatási intézménybe járok… Most akartak kirúgni valami adminisztrációs hiba miatt. Tényleg nagyon nehéz párhuzamosan csinálni a kettőt.

Hogyan tovább?

 Lemez egyelőre még csak agyban készül – nagy terveim vannak, ezért csak akkor fogok neki kezdeni, amikor agyban már eldőltek a fő irányvonalak, támpontok az albummal kapcsolatban. Mindenképp meg szeretném koronázni a projektet egy átfogó, hosszabb művel. Külföldre is szívesen mozgok. Bár a világot nem osztanám fel Magyarországra és nem Magyarországra, így a külföld szó kicsit értelmét veszti. Én úgy gondolom, hogy a zenei központja a világnak nem Magyarországon van – ezért gondolom ennyire egyértelműnek a világ zenei központjai felé való tendálásom. Mindezek mellett album, számok, hangszerpark kitoldása és klipek – ezekre koncentrálok.

Új számod jött ki a napokban, Popcorn Funk címmel, és ahogy hallottam, elég rendhagyó az eddigi dalaidhoz képest.

Igen, talán azért mert most ez a műfaj inspirált engem, ez az érzés. Új dolgokkal szeretek kísérletezni, mindig is szerettem. ByeAlextől a Kedvesem énekét vágtam szét, mivel Alex, akivel jóban vagyok, odaadta nekem, mondván, hogy szórakozzak vele. És ez lett az első számom, amiben van gitárszóló. Hirtelen jött ötlet volt nagyon a vége felé már, de nekem annyira bejött, hogy valószínűleg nem ez lesz az utolsó szám amiben „hendrixkedek”.

monstaz1

A későbbiekben is ilyen típusú dalokat csinálnál?

Későbbiekben is a „szabadság” gondolata alapján – bármilyen stílusút. Olyat, amilyennel kapcsolatban úgy érzem, hogy a legjobban fejezi ki azt, amit éppen át akarok adni. Jelenleg nagyon érdekelnek a pszichedelikus dolgok, meg hogy több ének legyen, a funk és a gitárszólók. Manapság ezek pörgetnek fel.

Kliped készül a közeljövőben?

Igen, mindenképpen. De ez egyelőre még legyen titok. Imádom a klipeket, ezért száz százalék, hogy lesz!

Utolsó mondat?

 A Monstaz. központi gondolata a zenei szabadság. Az sosem fog változni. Minden más változhat, még a név is. Lehet, holnap már „FuckBureaucracy!” lesz a nevem, ki tudja. De sosem adom fel annak a szabadságát, hogy úgy fejezzem ki magam zeneileg, ahogy szeretném.

Fotók: Mákos Tamás