Szinte lehetetlen egy oldalban beszámolni arról, hogy mi volt a nemrégiben tizedik alkalommal megrendezett Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon. Számomra, a képregényvilág lelkes rajongójának (aki nem restellt beállni az ötévesek mögé a sorba, hogy lefotóztathassa magát a gumibetmennel) például minden. Először is a nagy- és kisszínpad: magyar és külföldi alkotóművészek, műértők és irodalmárok, nemzetközi kiadók folyamatos előadásai reggel tíztől délután négyig, és aki az izgalmasabbnál izgalmasabb programok közt rohangálva csak néha-néha csippentett fel egy-egy morzsát, az is összeszedhetett annyi tudást, amivel bátran meg lehet írni egy jeles szakdolgozatot.

Kép1

Bizony sok érdekes dolgot lehetett megtudni a képregényről, például azt is, hogy az első hazait Magyar Miska címmel maga Jókai Mór írta. Persze a képregény elsősorban a látványról szól, és a rendezők, hűek maradva a képregény műfajához, bőséggel kínáltak az előadások mellett látnivalót is. Rögtön a bejárattal szemben ott állt a színpadon rajongói körében a gumibetmen. Olyan volt a maga mozdulatlanságában, mint egy zarándokhely, amelyhez időnként vissza-visszatérnek az emberek, hogy megleljék helyüket ebben a színes forgatagban.

Kép2

Volt vásártér, ahol játékokat, kultikus hősök jelmezeit és fegyvereit lehetett megvásárolni, és mindennemű képregényt száz forinttól a több tízezresig, az amerikai klasszikusoktól a japán mangákig, és ha a számtalan látnivaló szemlélésében megfáradt az ember, készséggel szegődtek társául egy kis könnyű beszélgetésre azok a hivatásos rajongók, akik ingyen, “csak a társaság kedvéért” jöttek el tökéletesen kidolgozott  Gyűrűk Ura vagy Star Wars harcos jelmezeikben.

Ezek után aki a képregényvilág széles spektrumát megismerve úgy gondolta, szívesen megismerné az alkotókat is, az ellátogathatott a művészsimogatóba, a Dürer Kert egy csendes, lombos kis zugába, ahol híres szerzők avatták be őt a képregénykészítés műhelytitkaiba, miközben ő (némi segítséggel) élete talán első képregényét alkothatta meg. Aztán a kijárat felé indulva még megállhatott kicsit, folytatni a büfé előtt éppen sorban álló Darth Vaderrel a vásártérben megkezdett beszélgetést, vagy ha a befelé özönlő embertömeg háta mögött észrevette a táblát, egy oldalfolyosón át a vetítőterembe érve még megnézhetett egy képregényötletből készült animációs filmet.

Kép3

Igen, embertömeget mondtam. Sokan kongatják – még szakirodalom is – a hazai képregényvilág pusztulásának vészharangját. “Temetni jöttem a képregényt, nem dicsérni.”- írja Kiss Ferenc a téma egyik elismert szerzője. De  akik azon az esős májusi vasárnapon ott voltak a Dürer Kertben, nem temetni jöttek. Igaz, jelen beszámoló íróját (a magyar képregénypiac helyzetének viszonylag jó ismerőjét) is meglepte, de az előadásokra és a filmvetítésekre kicsit késve érkezve már csak valahol hátul a tömegben jutott  állóhely. A vásártérben lépésben tudtam csak haladni, megállni pedig szinte lehetetlen volt. Itt találkoztam a standok körüli kényszerű körözésem közben Galla Miklóssal, akitől megtudtam, maga is a képregény műfaj nagy rajongója, és azért jött, hogy erről a 12 éves kora óta tartó szerelemről tartson előadást Galla Miklós love story-ja a brit képregényekkel címmel.

10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, Dürer Kert, 2014. május 18.

Fotó: Horváth Bianka

Tekintsd meg az eseményről készült teljes képgalériánkat! 

 

[portfolio_slideshow id=16704]