A Kaukázus a múlt héten jelentette meg legújabb a hagyományt folytatva, ingyenesen letölthető albumát. Ahogyan a megszokás és a közönség kívánta, ez remek alkalmat adott egy lemezbemutató koncerthez. Szerencsére nem csalódtunk; a zenekar ugyanolyan ütős, mint volt.

DSC_0136

Az ős-Kaukázus rajongókat furcsa nosztalgiaérzés tölthette el, mikor beléptek az Akvárium Klubba szombat este, hiszen 2010. január 2-án, pontosan ezen a helyen köszöntek el a hazai underground egyik legmeghatározóbb együttesétől. A zenekar egy időnként önfeledten tombolós, máskor összekapaszkodós és sírós koncerten búcsúzott akkor a közönségtől. Bár az egykori Gödör arculata erősen átalakult, szerencsére a Kaukázus maradt a régi.

Kardos-Horváth Jánosék már december óta szépen lassan elkezdték adagolni az új dalokat; a Ciprus és a Fotocella után közzétették a Papírsárkányt, és a Bazmeget is. A frontember egy szál gitárral a színpadra állva, az utóbbi dallal nyitotta meg az estét a deák téri klub KisHalljában. Az, hogy ebben a szűkebb teremben – és egy kisebb színpadon – adta elő az együttes a számokat, nagyon jót tett a hangulatnak. Mintha visszatértünk volna 2010-be; ott folytatták és olyan minőségben, ahol, és ahogyan elbúcsúztunk tőlük.

DSC_0407

Először a már korábban publikált dalokat játszotta az együttes, majd a közönség kedvéért az olyan slágerek is előkerültek, mint a Teszkó, és a nyár hangulatát idéző Lángos-tejföl, valamint a Zánka. A táncolós részek között – egy-két szám erejéig akusztikus koncertté alakulva – Kardos-Horváth olyan régi, ám kevésbé ismert klasszikusokat is megidézett, mint a Hol a rendőrség. Az este során többször visszatért a színpadra kiegészítő, ötödik tagként Szepesi Mátyás (Magashegyi Underground, Konyha – szerk.), aki óriási energiákat felszabadítva, rengeteget tett hozzá a koncert hangulatához.

DSC_0041

A K. U. S. (Kérni Ugyanazt Semmi) című új lemezen 10+1 szám hallható. Ezek közül több dal új hangszerelésben, de régi ismerősként köszönhet vissza a Kafkaz koncertre járó lelkes rajongóknak, mint például a Hostess, és a Nők és fák. Utóbbi két változatban is szerepel az albumon. A virtuális CD egyik legígéretesebb dala az Elvállalat, amelyet a frontember is úgy jellemzett a Recorderen, mint „egy nagy szakítós ballada, amit a világkörüli turnén együtt énekel a stadion, természetesen gyertya- vagy öngyújtó fényárban”. Ez az elképzelés pedig reálisnak tűnik; már most is sokan zengték a dalt a közönség soraiban.

Az este egyik meghatározó pillanata volt a már-már himnuszi magasságokba emelkedő Szalai Éva, amelyet ezúttal – a zenekar állítása szerint utoljára – a jelenlévőkkel énekeltettek el. Ehhez hasonlóan a Tartós béke, a 10.000 mérföld, az Ingatlan, majd zárásként a Szexuális élet sem maradhatott ki a repertoárból. Az egyetlen kihagyott közönségkedvenc az Édes Anna volt, amely – bár az összeállás után jelent meg – még az új CD számai között sem kapott helyet.

DSC_0252

A Kaukázus nem hazudtolta meg önmagát; ugyanolyan keserédesek és gúnyosak, mint voltak, és éppen ezért szerethetők. Sok legendás magyar underground formációhoz hasonlóan ők is kitörhetnének az „alternatív zene” sokszor becsmérlőnek ható skatulyájából, de ezt nem teszik. Őszinték, és ettől hitelesek.

Fotók: Marczel Szabolcs

Tekintsétek meg a koncertről készült többi fotót is!

 

[portfolio_slideshow id=16550]