A harmadik KULTOK konferencia második napja délelőtt tíz órakor, azaz sokak számára eléggé korai időpontban kezdődött, hiszen az előző esti slam verseny döntője és az azt követő buli áthúzódott a szombati napra, alaposan lecsökkentve a reménybeli résztvevők frissességét. Csak remélni lehetett azt is, hogy a Windows 8 befejezi előző napi troll magatartását és nem akadályozza a prezentálókat a modern technika vívmányainak igénybevételében. 

A péntek esti slam verseny után, szombat délelőtt, a slam elmélete volt a téma. Természetesen a közönség tagjai is kérdezhettek az előadóktól. Az első előadó Závada Péter költő-slammer volt, aki “civilben” jelenleg a KRE Színháztudományi Tanszékének MA-szakos hallgatója, és ezt tudva nem volt meglepő, hogy az egész slam tematikát színháztudományi szempontból, a performativitás felől közelítette meg. Gerald Siegmund és Erika Fischer-Lichte színháztudományi elméletei képezték azt az alapot, amelyre Závada előadását építette. A szöveg definiálhatatlanságától eljutott addig a pontig, hogy a slamet nem a textus és a műfajok felől kell megközelíteni, hanem a performativitás felől. Ha a szöveget nézzük, Závada szerint slam bármi lehet, de mindenképp fontos a testi jelenlét, a megfelelő előadásmód, ezért is tartja helyesnek a műfaj színháztudományi megközelítését. A szekcióelnök Lapis József arra volt kíváncsi, Závada miben látja a magyar és a külföldi slam különbségeit. Závada többek között azt emelte ki, hogy más uniós országokban anyagilag is támogatják ezt a művészeti ágat, mert a hátrányos helyzetű fiatalokkal való foglalkozás lehetőségét látják benne. Arról is szó esett, hogy nem létezik ideális slammertípus, habár legtöbbjük felvesz egy bizonyos szerepet.

kultok_2_6

Slam után slam a téma, Braun Barna a FÉLonline főszerkesztője, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet MA-hallgatója, egészen más megközelítésből boncolgatta a témát. Szerinte Oravecz Nóra, Nyáry Krisztián és a slam ugyanaz, lényegében „egy felnyíló ablak”, „egy ordító pixel”, (ezeket a fogalmakat részletesen ki is fejtette) hiszen nem nyelv-, írás- és szövegcentrikusak, és létrehozói mint egyfajta celebek tűnnek fel azokon a helyeken, ahol a közönség digitálisan definiálja önmagát, azaz a Facebookon. Nyáry Krisztián és Oravecz Nóra ismertsége egyaránt Facebook-posztok formájában indult el, ahogy Braun fogalmaz, „posztirodalom” formájában. Az előadás témája újszerű, de rögvest talán a konferencia legnagyobb vitáját váltotta ki, mégha ez meglehetősen szolidan is zajlott, és végül hirtelen rövidre záródott. Gaborják Ádám a József Attila Kör elnöke arra mutatott rá, a slam igazából kakukktojás, hiszen igaz ugyan, hogy Facebookon szerveződnek többnyire, de élőben az igazi, és sokkal inkább előadói műfaj. Závada szerint nem szabad egyenlőségjelet tenni egy műfaj – ezáltal kihagyva annak történetét – és két szerző közé.

A következő előadó Pataki Viktor, a KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék MA-hallgatója, a rap alapkérdéseit foglalta össze, érintőlegesen bemutatva a műfaj múltját és bizonytalannak látszó jelenét. A rapet trágár szóhasználata ellenére retorikai teljesítménynek tekinti, szerinte a rapperek nagy része a mainstream média részeivé váltak, elveszítve ezzel a jelenség szubkulturális jellegét. Kiderült, hogy ezáltal a rap eredeti céljainak ma már nem tud megfelelni. Az is szóba került, lehet-e egyáltalán magyar gengszterrapről beszélni, míg olyanok fémjelzik, mint Dopeman, akit ma már nem lehet komolyan venni, vagy Gangsta Zolee. A közönség soraiból ismét szót kérő Závada Péter azt a feltételezést kockáztatta meg, hogy a rap a hipszterekben él tovább.

A néhány perces szünet után Paár Tamás, a CEU Filozófiai Intézetének MA-hallgatója a populáris és a magas kultúra kölcsönhatásáról tartott előadást Philip K. Dick művei alapján, amelyet a fraktális szóródás baudrillard-i elméletével ötvözött. Dick írásaira ráharaptak a filmesek, hiszen egyre több adaptáció készült a műveiből, de ugyanakkor ezek a megfilmesítések filozófiailag egyre inkább ki is üresítették azokat.

Zelei Dávid az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének doktorandusza a magyarországi bestseller-kritika helyzetéről beszélt, ironikus stílusban reagálva egy prae.hu-s, nagy port felvert cikkének fogadtatására, és az azt követő vitákra, amelyben őt sokan barna kardigános, cigiszagú bölcsésznek definiálták. Zelei problémaként említette, hogy a kritikusok a bestseller irodalomhoz is a magas irodalom számára felállított mércékkel állnak hozzá, nem fogadják el, hogy ezeknek a műveknek is lehet érvényes mondanivalójuk, és egyfajta magas lóról lenézve veszik szemügyre a bestseller irodalmat. Ezután Makkai Júlia, a Babeş-Bolyai Egyetem doktorandusza Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regényén keresztül mutatta be a chicklit műfaját, amely Makkai szerint könnyedebb stílusú, populáris feminista irodalom, és egyben egyfajta Erdély-mítoszt is közvetít.

kultok_2_3

Keserű József, a Selye János Egyetem tanszékvezető adjunktusa, a MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagja, prezentációjában a mitológia jelenlétét vizsgálta a populáris irodalomban, különös tekintettel David Gemmell Trója-trilógiájára. Kiemelte, hogy a populáris irodalom által népszerűsített klasszikus témák a fiatalabb generációk számára megnyithatják az utat az eredeti művekhez is. Hegedűs Norbert, a Selye János Egyetem doktorandusza, szintén a MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagja, hasonló témával érkezett, Neil Gaiman Amerikai istenek című regénye kapcsán arra kereste a választ, igaz-e, hogy a történetek mindenütt jelen vannak. A regényben kiderül, hogy az istenek köztünk élnek, bár kicsit megváltoztak. Odin például egy „vén szélhámos”, Szerda alakjában jelenik meg. A régi és új istenek között háború dúl. Lényegében a mítoszok posztmodern értelmezése is megtörténik a regényben, amely azt a darwinista felfogást vallja, hogy ami nem ragad meg, az elvész. Lapis József szerint a mitológiai megközelítés az egész darkfantasy irányzatra jellemző.

Ezt követően még két kerekasztal-beszélgetésre került sor. Az első az adaptációk kérdését járta körbe másfél órában. Sepsi Lászlóval a Prizma és Milián Orsolyával az Apertúra című filmművészeti folyóiratok szerkesztőivel beszélgetett Szirák Péter. Milián szerint nem szerencsés az irodalmat és a filmet összehasonlítani, az adaptáció sikeressége egyébként is a befogadótól függ, benne jön létre.  Sepsi szerint a young adult fiction filmek (Harry Potter, A Gyűrűk Ura, Alkonyat) esetében egy adott rajongói tábornak is meg kell felelni, ezért a sikerhez fontosabb a könyvhűség, míg más filmek laza adaptációként is sikeresek lehetnek (pl. Cápa). A magas irodalmi feldolgozások közül a Sorstalanság került terítékre, melyről az a konklúzió született, hogy a forgatókönyv és a szereplők miatt kevéssé lett sikerült.

kultok_2_5

A második kerekasztal-beszélgetés volt egyben az utolsó program is. Angyalosy Eszter (Libri Kiadó), Érsek Nándor (Scolar Kiadó), Nemes István (Cherubion Kiadó, Delta Vision) és Varga Beáta (Könyvmolyképző Kiadó) Lapis József moderálásával vitatta meg a populáris irodalom nemzetközi trendjeit és hazai fogadtatásukat. Megtudtuk többek között, hogy a Scolar kiadó nem tesz különbséget „magas” és „populáris” irodalom között. Szó esett egyedi marketingstruktúrákról, könyvsorozatokról, arról, mi a fontos a bestsellereknél és az ismeretterjesztő műveknél, szórakoztató módon megismerhettük egy kiadó történetét is, és megtudhattuk, hogy könnyebb együtt dolgozni a konferencián vörös fonalként végighúzódó Oravecz Nórával, mint a magas irodalmi szerzőkkel.

A hivatalos program ezután véget ért, de gondolkodnivalót mindenki kapott a hazaútra.

 III: A populáris kultúra medialitása. Debrecen, MODEM, 20124. március 28-29. II. nap.

Az első napról készült beszámolónkat itt érheted el.

Fotók: kulter.hu