A 2011-ben alakult zenekar első lemezbemutatóján hallgathattuk a Kiadó vagy a Nem tudom című enyhén depresszív hálószobadalokat. A Szomorú számok EP után a Corvintetőn debütált a tíz számot tartalmazó, cím nélküli lemez. Úgy látszik, a visszafogottság már sajátosság a zenekarnál. Jó példa erre, hogy nem csak címe, de még borítóképe sincs a lemeznek. Vagyis van. Egy nagy fehér négyzet.

1ff

A kezdetben kéttagú, majd zsugorodásra okot nem adó, ma már négytagú zenekar kicsi, de stabil rajongótábora töltötte meg a táncteret. Hogy mi a siker receptje? Talán az, hogy a szövegeket mindenki magáénak érzi egy kicsit, eszébe jut a tavalyi szakítás vagy az a bizonyos pillanat. Csupasz, rejtélyes hangulat. A Színművészeti Egyetemre járó Ács Eszter és az Esti Kornél-os Lázár Domokos párosítás már magában egyedi, főleg hogy a való életben is egy párt alkotnak. Így a személyes hangvétel és az intim környezet valahol garantált.

A zenekar stílusa kicsit megfoghatatlan, mégis művészi és hallgatag. Nem őrjöng vagy tombol a közönség. Csak elmegy, meghallgatja a számokat, és jól érzi magát. Visszaköszönő sztereotípia, hogy a látványelemektől mentes produkció teljes mértékben a zenére koncentrál. Még a zenekar is nagyrészt a sötétbe burkolózva pengeti az akkordokat. Le sem tagadhatnák a maximális minimalizmust, ami kiváltképpen jól áll nekik.

Voltaképpen lehet pörgős is a melankólia. Ez már a lemez nyitó nótájában is megmutatkozik. Beletörődünk a szakításba a Veszély című számnál, majd meg akarunk halni a Mérgezőnél, és a személyes kedvencem, amivel nem tudok nem elfogult lenni az a Kiadó. Ez az a szám, aminek ha nem is ismerjük a zenekart, a dallama ismerős lehet az MR2 Petőfi hullámhosszáról.

3-ff

A Gyilkosok vagytoknál félelemtől borzongunk, a Nem kell pedig az unalmas hétköznapok haszontalan bájával kecsegtet. A Társasjátékot pedig nem lehet nem szeretni. Kiszámíthatatlan lépésekből épülnek fel a hétköznapok, és ezt a Pegazusok Nem Léteznek jó nyersanyagként használja  a poetizáláshoz. Hitbéli kérdéseket feszeget („volt-e Isten”), és ha közelebbről nézzük a szöveget, kicsit sem pályakezdő. Ha már belassultunk volna az előző számtól, akkor gyorsan szerezzünk magunknak egy hideg sört, mert a következőtől sem fogunk felébredni. A Senki nem beszél után a tipikus rossz napokat feszegeti a Kifordítani, majd a Segíts nekem önértékelési zavarokkal küzd, míg a Vége lesz a kicsit „létezni nem akarós”, ágyban fekvős, kiüresedett napokat moralizálja a dalban.

Idén már a fesztiválok színpadain is találkozhatunk velük, és megtámadhatjuk őket a zenekar-simogatóban egy-egy autogrammért. Biztosan nem bánják.

Jegyezzük fel a naptárba a június 21-et, mert a Fishing on Orfűn hallhatjuk viszont a számokat, július 6-án pedig már a VOLT fesztiválon esünk melankóliába. Majd július 25-én Művészetek Völgye, július 26-án Campus Debrecenben, augusztus 14-én pedig térjünk vissza a jó öreg fővárosba, és szürcsöljünk fröccsöt az A38 tetőteraszán, mert pegazusok igenis léteznek!