Az április 22-én megjelent új lemezét mutatta be az Esti Kornél – a március végén újonnan megnyílt még friss és kápráztató Akváriumban – április 24-én. Az újonnan megjelent harmadik album a „Ne félj” címet viseli, amin olyan nagyszerű slágerek vannak, mint a „Tátott szájjal”, vagy a „Ti a rosszak, mi a jók”.

10245555_10152421796682994_134660929809748655_n

A lemezbemutató összességében zúzós volt, de azért nem annyira, mint az ezelőtti Gödör klubbeli koncertjük… Mondjuk a Gödörben nem volt olyan erős fény illetve reflektor, ami majdnem megvakította az embert és ez eléggé jó pont a számomra, de azt megtanultam, hogy legközelebb ne álljak az első sorokba az Akvárium klubban.  Az új számaik tényleg egészen másmilyenek, tekintve, hogy az énekes még mindig új (Áron). Vele együtt egy egészen más szintű szövegvilágot sikerült létrehozniuk: letisztultabbnak tűnik az egész, valami új, amit szokni kell azoknak, akik a régi Esti Kornélt szerették. Abban biztos vagyok, hogy a fiúk kitartása és mindent beleadása el fogja érni azt, hogy a jövőben ne legyenek grimaszok és kérdőjelek az új felállással kapcsolatban. Mindig szokni kell az újdonságot. A jóból a jóba: mind a két énekes másban volt tökéletes, mind a két énekes más valamit ad a zenekarhoz, hiszen nem ikrek, hogy egyformák legyenek. Többek között erről: az új lemezről és a lemezbemutatóról beszélgettünk a koncert után Horváth Kristóffal (gitár) és Bodor Áronnal (ének, billentyűk).

 

Mit jelent nektek maga az album? Mit szeretettek volna vele kifejezni, és miért éppen „Ne félj” lett végül a címe?

Horváth Kristóf: Ez az album egy nagyon izgalmas időszaknak, illetve a mostani Esti Kornélnak a tűpontos lenyomata, rengeteg érzés és lelkiállapot tükröződik benne. A „Ne félj” cím egy olyan általános, általunk képviselt gondolkodást tükröz, ami minket is emlékeztet arra, hogy nem szabad megijedni a váratlan helyzetektől, nehézségektől, hanem épp ellenkezőleg, a legtöbbször érdemes belevágni az új szituációkba, még ha bizonytalannak vagy kiszámíthatatlannak is tűnik elsőre.

 

Bodor Áron: Az az új felállás igazi megmérettetése, hogy tudunk-e ugyanolyan jó, vagy jobb lemezt csinálni, mint az előzőek. Nagyon jól egymásra találtunk, emberileg és alkotóilag is. Több dalhoz szerzői vonatkozásban is közöm van. Nyilván valamennyire változást is jelent a zenében, de melyik nagy banda írta évtizedekig ugyanazt? Én a magam részéről hoztam egy kis rockos karcot, és a koncertek zúzása is jobban átjön a lemezen. A címmel többek között azt is akartuk sugallni, hogy nincs aggódnivalója a közönségnek. Sok potenciát érzünk a zenekarban, és sok feszültség szabadult fel a váltással.

 

Mennyire vagytok megelégedve a legújabb lemezetekkel és annak fogadtatásával?

Horváth Kristóf: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, aminek nagyon örülünk, de talán ennél is fontosabb az, ahogyan mi kötődünk a lemezhez: nagyon fontos nekünk, nagyon szeretjük és sokat jelent mindegyikünknek.

Bodor Áron: Szerintem azt az egységet tükrözi, ami létrejött köztünk. Nem volt öt évünk összecsiszolódni, mint a második lemeznél, de másfél alatt is elég jól sikerült. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, kíváncsi leszek az újságírói kritikákra is.

 

Van kedvenc számotok róla? Ha van, miért éppen az?

Horváth Kristóf: Ha egy számot kell kiemelni, akkor én a „Rohadt esőt” mondanám: tökéletes lenyomata annak, milyen energiák, kölcsönhatások működnek most köztünk. Ezt az is bizonyítja, hogy mennyire magától értetődően, könnyedén született meg a dal.

Bodor Áron: Talán a „Rohadt eső”, mert egy versem inspirálta Dodit, hogy megírja a szövegét.

 

A legutóbbi koncertetek az Akvárium klubban volt. Mi a benyomásotok az újonnan megnyílt Akváriumról, a Kis Hallról mind egyéb, de főleg technikai szempontból?

Horváth Kristóf: Én nagyon örülök annak, hogy Budapest két ilyen jó teremmel bővült, hiszen egy fővárosnak zenei és kulturális értelemben is szüksége van opciókra, lehetőségekre, pláne, ha azok ennyire magas színvonalat képviselnek. Érződik, hogy a tervezés, kialakítás és a működtetés során is olyan emberek tettek, tesznek ebbe energiát, akiknek szintén fontos, hogy Budapestnek legyen egy minőségi, jól kitalált szórakozóhelye.

 

Lemezbemutató volt. De mégis, hogyan választottátok ki a régi számokat és mi alapján volt a sorrend?

Horváth Kristóf: Az új lemez összes számát eljátszottuk, így nyilván kimaradt sok korábbi dal, de mind a kiválasztott dalok, mind a sorrend valahogy szintén magától, különösebb megfejtések nélkül jött. Mondjuk a ráadáskor jöttünk rá, hogy a „Személyes közleményről” mindenki elfeledkezett…

 

Minden terveteket sikerült-e most megvalósítani, vagy azért voltak gubancok?

Horváth Kristóf: Minden rendben volt, nagyon jól sikerült a vetítés is, amit terveztünk (ezúton is köszönjük Piity!). Szerintem mindenki teljesen felszabadult volt, én például azt vettem észre, hogy mennyire gyorsan eltelt ez a tizenhét szám!

903529_10152419127437994_9053340989034633253_o

 

Mi volt az első reakciótok a koncert után?

Horváth Kristóf: Öröm, túlpörgéssel kombinált jóleső fáradtság.

Bodor Áron: Elfeküdtem a járólapon.

 

Mi a legmaradandóbb élményetek a mostani Akváriumbeli koncertről?

Horváth Kristóf: Az, hogy mennyire jó volt végre az új dalokat is eljátszani, és hogy mennyien ismerték már az új lemezt, illetve az egész fogadtatás megnyugtató és biztonságot adó volt.

Bodor Áron: A taps a „Térenért”. S nekem is az, mint Kristófnak: jó érzés volt azt látni és megélni, hogy rengetegen éneklik a még csak egy hete megjelent szövegeket.

 

Mivel fejeznétek be. Legközelebb…?

Horváth Kristóf: A „Véget ér” című dalunkat én szívesen kipróbálnám záró számként, hogy mindenkiben maradjon valami fura érzés még a végén.

Bodor Áron: Ráteszünk még egy lapáttal.

Fotó: a zenekar Facebook oldala