Oly sok irodalomtudós, újságíró, kritikus és hasonló csodabogár teszi fel a kérdést mostanában: mi az a slam poetry? A maguk módján mind meg is válaszolják, azonban valahogy mindig akadnak olyan slammerek, akik nem férnek bele a felállított keretbe. Nehéz ügy. Azonban nem jelenti azt, hogy e sorok szerzőjének, egy kénye és kedve szerint hol ki-hol beugró slammernek, aki a szerencsés véletlen folytán újságíró is, ne lenne véleménye a műfajról. Az április 24-én, az A38 hajón megrendezett II. Országos Team Slam Bajnokság döntője pedig amellett, hogy remek szórakozás volt, kiváló alkalom arra is, hogy a szerző elmondja álláspontját.

Ahelyett, hogy egyetlen kérdésként tekintenénk a magyarországi slam mibenlétére, próbáljuk meg több részre bontani. Például: hol lehet slammelni? A válasz pedig az, hogy alapvetően akárhol. A hagyomány szerint lehet például minden hó utolsó csütörtökén a Kolorban, de lehet az A38-on is, ha úgy hozza a helyzet. Még akkor is, ha ez utóbbi nem a legkedvezőbb helyszín azoknak, akik feltétlenül le szeretnének ülni: a II. Team Slam Bajnokságon a hajó nagytermének a közönség részére fenntartott területére mérsékelt mennyiségben vittek székeket a szervezők, amiket a közönség egy része aztán rohamtempóban el is foglalt, így történhetett meg, hogy e sorok lejegyzője az első szünetig állva kellett hogy jegyzeteljen. Na de ne akadjunk fenn ilyesmin, az újságírói cinizmust hamarosan felülírta a színpadon tapasztaltak látványa. Oldalt már készülődött a háttérzenét szolgáltató Amoeba zenekar, amikor feltűnt a színpadon a slam-estek két jól megszokott házigazdája, Mavrák Kata Hugee és Német Péter Zeek.

II. Országos Team Slam Bajnokság. 2014. április 24.

Így térjünk is át a második kérdésre: a slamben – ha performansz – megengedhető-e a jelmez- illetve az eszközhasználat? Ez már egy problémásabb kérdés, mert a havi slameken nem, ezúttal viszont igen – ezt itt bőségesen ki is használták –, ugyanakkor ha a havi slamen, vagy szólóban valaki tisztában van a szabályokkal, és ennek ellenére megszegi őket, mert a produkció úgy kívánja, és azt sikerrel végigcsinálja, akkor sem szedik le a fejét a kedves slammer kollégák. A szabályok áthágására amúgy a Team Slam napján is volt példa, ugyanis nem egy csapat lépte át a fenntartott 4 perc 15 másodperces időkeretet, ami csak a pontozásban számított, a szöveg élvezeti értékében nem.

Így lehetett közönségdíjas a Nem kiemelt  slammerek csapata (Fórizs Mátyás és Alvégi Lóci), akiknek a produkciója választ ad arra a kérdésre is, hogy lehet-e a slamben kritizálni a slamet, és ennek mentén a legkülönbözőbb típusú csalásokról beszélni. Hajjaj, de még mennyire! A kellő szellemességgel. Mint ahogy lehet téma az első hallásra rizikósan elcsépeltnek ható politika, amelynek talán legismertebb szóló példája, Molnár Péter az est folyamán a Mit bambulsz abban a bomberban, ember? csapatában tűnt fel, Bokor Krisztián, Gergály Norbert, és Philippe-Edner Marius társaságában. Kár a produkció gyengécske előadásmódjáért, mert amúgy Molnár szövegei és céljai – amihez most csapattársai is csatlakoztak – egyedülállóak a magyar slam-színtéren (igen, itt konkrétan arra gondolok, hogy Molnár Péter a slamet nyíltan és komolyan politikai figyelemfelhívásra használja, szigorúan nem pártpolitikai értelemben). Lehet továbbá téma a politika és a slam viszonyának paródiája is, amivel kapcsolatban a legnagyobb kártyát az est folyamán talán a Standard Hiba (Mészáros Péter és Purosz Leonidasz, mellesleg az est második helyezettjei) játszotta ki: a szövegükben beszélgető áthallásos nevű újságírók – Peron István és Csibe István Zalán – szép lassan ontották ki egymás vérét a választás éjszakája után egy tévéstúdióban.

II. Országos Team Slam Bajnokság. 2014. április 24.

Na de térjünk vissza egy kicsit a jelmez- és eszközhasználatra, amin az estet tekintve kissé átsiklottunk, pedig volt belőle részünk bőven: a leglátványosabb jelmezzel talán a Zsenge és Habarcs elnevezésű csapat rendelkezett, ahol is Tóth Edu egy hatalmas földönkívüli robotként, Szabó Marci pedig űrhajósjelmezben jelent meg a színpadon. Kellékben a prímet egy egyszerű, de hatásos játékbaba vitte el, ami a gyerek szerepét töltötte be a Kivéve Célforgalom csapatának – Kemény Zsófinak és Benke Hunornak – a szülők szemszögéből előadott féltő és okító jellegű slamjében.

Hogyan kell előadni a slamet? A válasz minden cinizmus nélkül az, hogy jól. Illetve kezdjük ott, hogy a slamet elő kell tudni adni. Kell tudni bánni a hangsúlyokkal, a színpadi gesztussal, és úgy általában mindennel, ami élő, és a pillanat szülheti. Nálam itt csúszott el a már korábban említett Mit bambulsz… és a Kivéve Célforgalom is: látszott rajtuk a bizonytalanság. Akiknél ellenben nem, azok először is a Leszezmégígyse, azaz Terján Nóri és Horváth Kristóf Színész Bob kettőse, akiknek az előadásmódjára talán leginkább az aranyos szó a jellemző, kettejük hangja különösen passzolt egymáshoz, ezzel a zsűri különdíját vitték el. Másodszor Győrfi Kata és Csider István Zoltán párosa, akik úgy indították a produkciójukat, hogy nem szólaltak meg fél percig, majd egyszerre ordítottak fel: gól. Egy meccsen voltunk tehát, ahol a szurkolócsapat leginkább agyonismételt szlogenje az volt, hogy “a hit nem vita tárgya”. A csapat – vagyis a szöveg kontextusában a szurkolók – a harmadik helyet szerezték meg.

II. Országos Team Slam Bajnokság. 2014. április 24.

És akkor most tegyük fel a kérdést: van-e olyan csapat, ahol ez a sok szempont hatásosan együtt tud létezni, úgy, hogy közben az amúgy megadott időkeretből se futnak ki? Igen. Nem véletlenül lett első helyezett – és ezzel ismételte meg tavalyi eredményét – a Dreamtime! csapata, azaz Tolnai Eszti és Gábor Tamás Indiana. Amit a színpadon produkáltak, az leginkább egy Monty Python-jelenetre emlékeztetett: a Hatalmas Pénzistenhez imádkoztak reverendában, komoly vehemenciával és nagyon szellemes szöveggel – például azzal, hogy “a bevétel erősíti a szabályt”. Produkciójuk csúcsa az volt, amikor a saját arcképükkel telenyomott papírpénzt dobáltatták be a közönségbe a meghívott, de be nem jelentett vendégművészeikkel, Farkas Franciskával és Bencsik Ádám Ponzával. Szóval még a meglepetés is a helyén volt.

II. Országos Team Slam Bajnokság. 2014. április 24.

Egy slam bajnokság persze nem maradhat el meghívott vendégek nélkül sem, így a szünet után az Apaésanap formációt, azaz Tengler Gergelyt és Kövér Andrást hallhattuk, az est zárásaként, az eredményhirdetés előtt pedig Pion Istvánt és Simon Mártont. Sok slammer együtt, és a végére benyomják a legismertebbeket is – mondhatnám, ha igazán slam-ellenző sznob akarnék lenni, de nem akarok. Ellenben elmondom, hogy a slam nem véletlenül az a műfaj, ami nem hagyja magát bármilyen egységesnek szánt esztétikai ítélet alá vonni: azzal önmagát tenné tönkre. A slam leginkább játék a legkülönbözőbb formákban, amelyeknek létjogosultságát maguk a slammerek ismerik el a leginkább, egymás között különösen. Ezért tapsolják meg egymást mosolyogva akkor is, amikor nem feltétlenül érzik erősnek a másik produkcióját. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a nemtetszést, a kritikát ne osztanák meg egymással, sőt, el is várják egymástól, de akárkitől szívesen fogadják: az est után az A38 bejáratánál cigizgetve a szemerkélő esőben odajött hozzám Molnár Péter, és megkérdezte, hogyan értékeltem a csapata produkcióját. Én megmondtam neki őszintén, hogy az előadásmód gyenge volt, a viszontválasz pedig az volt, hogy azt ő is érzékelte, de nem ilyen technikára számítottak.

II. Országos Team Slam Bajnokság. 2014. április 24.

Ezt csak azért írom le, hogy látható legyen: a slammer társadalom igenis nyitott. Nyitott olyankor, amikor nem arról faggatják, hogy ez az egész izé egységesen micsoda, mert egységesen sokkal nehezebb választ adni, mint részleteiben. Ezért jól ismert és érthető reakció a “Mi a slam?” kérdésre az, hogy “Gyere el rá, és megtudod”. Mert a slam nem rap és nem költészet, ellenben mindkettő lehet, és még nagyon sok más is. Szóval a slam leginkább társadalmi forma. Életvitel. A slam maga a nyitottság. Létében tiltakozik az ellen, ha be akarják zárni bármilyen keretek közé is, legyenek azok politikaiak vagy esztétikaiak. És amíg így tud működni, addig valódi.

II. Országos Team Slam Bajnokság. A38. 2014. április 24.

Fotó: Pozsonyi Roland

Tekitsd meg az eseményről készült további képeinket is:
[portfolio_slideshow id=16267]