Az Orlai Produkciós Iroda március végén mutatja be Katonák című előadását. Egy magyar prózai egyfelvonásos és egy külföldi zenemű találkozik most először a színpadon. A produkcióról Bánfalvi Eszterrel beszélgettünk.

images_414

Bánfalvi Eszter: Az első és a második rész irányai már megvannak. Két nagyon különböző darabot tettünk egymás mellé, amelyeket a téma köt össze, s ehhez mindkettő más irányból közelít. Most finomítjuk, cizelláljuk a jeleneteket formailag és színészileg is. Azt próbáljuk ki, hogy a sokféle alkotóelem: a próza, a vetítés, az élőzene és a tánc, hogyan áll össze egy egésszé. Ez utóbbi nagyon fontos. Sztarenki Dóri nem véletlenül van benne, igazi multifunkcionális csajszi, egyszerre táncos és színész is. Jövő héten kezdődik a főpróbahét, akkor már az előadás díszletében fogjuk véglegesen összepasszintani a különböző elemeket.

Te mit játszol a darabban?

Bánfalvi Eszter: Az első felvonásban embert alakítok tárgyként megjelenítve, a második részben pedig tárgyat, emberként megjelenítve. Bence találmánya maradjon meglepetés. Annyit mondhatok, hogy az első részben, a Bakaruhábanban én leszek apuka és anyuka, Bodrogi és Bodroginé. A második részben, ami A katona története, a Könyvet fogom alakítani. A tárgy és ember viszonyával, megjelenítésével játszunk majd az előadásban.

13449535435_aa55af378d

Izgalmas formának hangzik.

Bánfalvi Eszter: A rendezőnek, Mátyássy Bencének az volt a kiindulópontja, hogy — mivel százéves évfordulója van az első világháború kitörésének –, a háború értelmetlenségéről beszéljünk. Arról, hogyan álltak a háborúhoz az emberek akkor, amikor zajlott, arról, hogy az aranykor után, mennyire nem vették komolyan. A Bakaruhában című darabban felszínesebben, valamiféle távolságtartással kezelik a háborút. A katona története sokkal kegyetlenebbül közelít hozzá. Az ember itt már benne van a mételyében, és látjuk, hogyan befolyásolja az illető életét. Mennyit vesz el tőle, mennyire teszi tönkre. Hogy voltunk ezzel akkor, és hogy vagyunk most.

13449901874_9e89555091

Mátyássy Bence azt mondta egy interjúban, hogy a jelenre való fókuszálás kevésbe izgatja, mint inkább az emlékezésből nyerhető tanulságok felmutatása.

Bánfalvi Eszter: Amikor nézők elő kerül majd az előadás, óhatatlanul benne lesz a jelen idő is. Még akkor is, ha a koncepció szerint nem aktualizáljuk egyik darabot sem. Háborúk vannak, voltak és sajnos lesznek is. Mivel most élünk, akaratlanul is összekapcsolunk dolgokat egymással. Vannak olyan alapvető gondolatok az emberben, amelyeket nem lehet kikerülni.

Fontos dolog a háborúról beszélni, egyfelől a szomszédos Ukrajnában zajló események miatt, másfelől a magyar közbeszédben is jelen van a háborús retorika.

Szerintem Bencének nem ezek miatt pattant ki az ötlet a fejéből. Mégis érdekes, ahogyan összecsengenek a dolgok, a rendező darabválasztása és a valóság. Számomra ezek fontos ügyek. Talán nem is vagyok ezzel egyedül. Foglalkoztat a háború, a folyamatos harc, az ellenségkép-keresés. Hogy nem békésen és érvek mentén oldunk meg problémákat, hanem azonnali csatározásokba kell fognunk. Hogy ennek áldozatai vannak, akarva vagy akaratlanul. Kegyetlen műfaj a háború – és sajnos kikerülhetetlen.

A háború a színházi életben is ott van. Mit gondolsz, néhány éven belül van esély a békekötésre?

Bánfalvi Eszter: Nem csak a színházi életben van ott, hanem sajnos minden szakma területén. Hol mikro-, hol makroszinten. Azt gondolom erről, amit Zsótér Sándortól hallottam. Azt mondta, Brechtet idézve: az élet az háború, és néha a béke egy kis szünetet tart. Részemről nem kapcsolódik hozzá depresszió vagy rosszkedv, tudomásul veszem. Próbálom a saját kis életemben a békét megőrizni. Ha a saját életében mindenki a béke pártjára áll, és nem a háborúéra, akkor, ha sokan vagyunk, azzal valamire lehet menni. Nem bántva másokat – ez nagyon fontos.

 

3

Milyen a csapat, akikkel dolgozol?

Bánfalvi Eszter: Ismerjük egymást régóta, egy nyelvet beszélünk. A civil életben is sokat voltunk együtt. Vannak köztünk persze véleménykülönbségek, de nyitottak és kíváncsiak vagyunk egymásra, meghallgatjuk egymást. Ez a lényeg, ez az alap. Ebből lehet dolgozni. Lehet közösen gondolkozni, alkotni, létrehozni valamit.

Biztos van olyan nézőpont, ahonnét a lövészárok két oldalán álló embernek látszotok.

Bánfalvi Eszter: Arra gondolsz, hogy volt nemzetisek és jelenlegi nemzetisek? Ez egyáltalán nincsen benne a próbafolyamatban. Bennem fel sem merült, de szerintem a többiekben sem. Tényleg! Mert sokkal erősebb az a kapocs, ami köztünk van. Az, hogy figyelünk egymásra, és szeretnénk együtt dolgozni. Semmiféle ítélkezés nincsen bennünk, sőt.

Igazi jó békehelyzet.

Bánfalvi Eszter: Igazi békehelyzet, amiben a háború szörnyűségeiről beszélünk. (nevet) Függetlenül attól, hogy ki ment és ki maradt, akarunk közösen valamit mondani. Nem lehet kinyírni, hogy mi szeretünk összetartozni. Nagy mák, hogy tudunk így együtt lenni. Bekerült a csapatba Merényi Dávid, aki hihetetlenül kreatív filmes, ő készíti a videókat az előadáshoz, a képi világot találja ki. Anti (Kéménczy Antal), aki a zenével foglalkozik, vezényli a Budapest Chamber Sinfoniettát. Zöldi Gergő a dramaturg. Na meg Grecsó Zoli, aki a mozgásért felelős. Mindezek során találkoznak különböző emberek, akiknek a képességei jól működnek együtt és közösen gondolkozva, jó hangulatban dolgozunk az előadáson. Még nem tudjuk, hogyan fog sikerülni, így a bemutató előtt, de drukkerei vagyunk egymásnak is, az anyagnak is és az ügynek is. Reméljük, hogy mások számára is fontos és érdekes lesz az előadás.

Az interjú március közepén készült, a produkció bemutatója március 27-én volt a Thália Színházban. További info itt.