Április 14-én jelent meg a The Hostages Went Home második nagylemeze Naturalies címen. Az album dalai a szivárvány legkülönfélébb színei után kapták nevüket, az emberi érzelmek szélsőséges hangulatskálájával összekapcsolva. A dalszövegek is a színskála és a természet szimbólumrendszerén keresztül bújnak bele a lélek bugyraiba. A lemezt hamarosan élőben is hallhatjuk május 6-án, a Dürer Kertben, ahol az ausztrál sleepmakeswaves és a hazai Deley társaságában lépnek fel.

A The Hostages Went Home tagjaival a lemez előkészületeiről beszélgettünk: Kádár Eszter dobossal, Susana G. de Quirós (Zúze) énekes-gitáros-dalszerzővel, Mayer Ádám basszusgitárossal és Miskolczi Mártonnal, a csapat  gitáros-szintetizátorosával.

HWH_Naturalies_cover

Hogyan jött létre a zenekar?

Mayer Ádám: Még a HWH előtt volt egy másik zenekarom, ahol próbát tartottunk, mert kerestünk még egy gitárost. Marci is ott volt azon a próbán, de végül egy másik srácot vettünk fel. Miután ez a banda szétment, írtam Marcinak, hogy van-e kedve külön zenélni.

Kádár Eszter: Úgy jöttem ide, hogy igazából Marci másik zenekarának, a Képzelt Városnak mentem meghallgatására, de aztán nem engem választottak, viszont Marci elhívott egy HWH próbára, ahol helyettesítő dobost kerestek, mert az aktuális épp külföldön volt, és végül itt maradtam.

Mayer Ádám: Zúzét pedig egy zenészkereső fórumon találtam meg, ahová angolul írt bemutatkozó szöveget, és hogy zenekart keres. Leírta milyen zenéket hallgat, és mivel hasonlóak voltak, mint amiket mi is szeretünk, úgy döntöttünk, megkeressük. A baj az volt, hogy nem adott meg kontaktot, úgyhogy megkértem az admint, hogy segítsen, és így bár nem teljesen szabályosan, de végül sikerült őt megtalálni.

Milyen koncepció volt a fejetekben, amikor elkezdtetek együtt zenélni?

Miskolczi Márton: Nagyjából éreztük, hogy milyen stílust szeretnénk csinálni. Zúzénak voltak akusztikusan megírt számai, és azokat hangszereltük meg úgy, ahogy elképzeltük a zenekar hangzását. Kicsit progresszív, kicsit post-rock, picit alternatív zenei vonalon haladunk.

Mayer Ádám: Aztán Zúze egyre több számot kezdett írni, és végül azokat vettük fel az első lemezre.

Kádár Eszter: Általában az a metódus, hogy ő megírja a gitárrészeket meg az énektémát, mi pedig a próbán meghangszereljük.

hwh_Ács_Alíz

Hogy-hogy Dániáig mentetek a lemezt felvenni?

Kádár Eszter: Fél évet kint tanultam egy színház- és zenei főiskolán hangmérnökként, ahol használhattuk a stúdiót, ahol tanultunk. Így megkérdeztem a tanárt, hogy meglehetne-e azt tenni, hogy kijön a zenekarom és ott felvesszük a lemezanyagot. Lehetett, így kijöttek és egy bő hétig miénk volt a stúdió.

Ti voltatok saját magatok producerei?

Kádár Eszter: Abszolút. Amikor a dobot meg a basszust vettük fel, akkor Marci, amikor meg a többit, akkor én.

Környezetileg is hatott rátok Dánia, vagy akkorra már minden kész volt?

Kádár Eszter: Ez a felvétel picit hirtelen jött, mert valójában én már kint voltam, amikor a lemez itthon íródott, tehát előtte nem nagyon próbáltuk össze az anyagot. Megvoltak a számok, de a hangszerelés nagy részét Dániában csináltuk a stúdióban.

Miskolczi Márton: A gitártémáim és a dobok 80%-a a stúdióban készült, és ez tényleg csak úgy volt lehetséges, hogy egy hétre megkaptuk a helyet, és ha akartunk, akkor hajnal négyig dolgozhattunk. Ez nagyon sokszor előfordult. Úgyhogy ilyen szempontból ez abszolút egy álommetodika volt, ami Magyarországon nagyon nehéz volna. Nem is lehetne így lemezt írni, hogy gyakorlatilag a stúdióban készül el.

De az előzőnél ez fordítva volt?

Kádár Eszter: Inkább az volt, hogy megvoltak a számok, és mikor összegyűltek, és úgy gondoltuk, hogy ez már elég egy lemezre, akkor felvettük. A koncepció ebben sokkal inkább látható. Az előzőnél inkább az volt, hogy jó, itt ez a sok szám, vegyük fel. De ezeknél most érezhető, hogy összhangban vannak,  nem pedig csak néhány dal egymás után.

A koncepció ennek a színes témakörnek vagy a közös meghangszerelésnek köszönhető?

Kádár Eszter: Szerintem is-is. Zúze nagyon alaposan kitalálta, hogy a számok hogyan legyenek egymás után, meg azt, hogy hogyan következzenek egymásból, de magát a hangszerelést főleg ott készítettük. Ez egészében egy összeérettebb, kidolgozottabb hanganyag.

Milyen témák foglalkoztattak leginkább az új lemez készítésekor?

Susana G. de Quirós: Egy konceptlemezről van tehát szó – fő témája a társadalmi konvenciók és hazugságok a természet ellen. Az ember keresi a gyökereit, és a legvégén “disszidál”, próbálja megtalálni a helyét egy hazug és felszínes világban.

Egyszerre születik meg benned a zene és a szöveg?

Susana G. de Quirós: Először vagy a zene vagy a szöveg jut eszembe, de a legtöbbször a zene: kialakulnak a gitártémák, aztán általában az ének dallama, és később ezekre épülnek maguk dalszövegek. Néha korábbi ötleteimből — bár ideálisan egyszerre születik meg minden, mint ahogy néha az álmaimban, mert így a jelentések és a formák még jobban összetartoznak.

Mi ihlet meg dalíráskor?     

Susana G. de Quirós: Néha minden, néha semmi. Néha belülről jönnek az ötletek és a képek, néha kívülről. Amikor kívülről jönnek, a társadalom és az emberi viselkedés, a természet és a város, és persze bizonyos filmek és könyvek is komoly hatással vannak rám.

Nem félsz a kitárulkozástól a dalaidon keresztül?

Susana G. de Quirós: Érdekes kérdés, mert igazából lehet, hogy néha nem is magamról beszélek, még ha az emberek azt is gondolják, hogy igen. Az irodalmi “én” nem mindig a szerző saját érzelmi világával egyezik. Ha ezt mindenki tudná, nem kellene félniük a költőknek vagy a zenészeknek.

Ugyanolyan könnyen ki tudod fejezni az érzéseidet a dalaitokban angolul, mint az anyanyelveden?

Susana G. de Quirós: Azért írok angolul, mert ez egy sokkal ritmikusabb nyelv. Sőt, a legtöbb zene, ami megihlet minket, angolul van. Azt gondolná az ember, hogy az anyanyelvünkön egyszerűbb kifejezni az érzéseinket, mert nagyobb a szókincsünk, vagy mert érzelmileg közelebb állunk bizonyos kifejezésekhez, de az az igazság, hogy egy idegen nyelvvel könnyebben tudunk távolságot tartani az érzéseinktől, így egyszerűbb a kitárulkozás.

Ez az intenzív felvétel metodikailag jobban tetszik nektek, mint ahogy az előző lemezt készítettétek?

Kádár Eszter: Nekem jobban bejön.

Miskolczi Márton: Nem nagyon csináltam még ilyet, hogy nem voltak előre kitalálva a gitár témák, viszont ennek ellenére tök jó volt, mert nagyon sok esetben az maradt, amit így elsőre vagy másodikra felimprovizáltam. Teljesen más jellegű munkafolyamat ez, mint amit eddig csináltam. Nem mondanám, hogy az egyik jobb, mint a másik, mindkettőnek más az előnye. Kicsit talán intuitívabb így dolgozni, sokkal közelebb áll mondjuk az élő zenéléshez, mint ahhoz, amikor úgy megy az ember stúdióba, hogy minden egyes hang ki van találva. Engem őszintén szólva inspirál a stúdiós környezet, és az, hogy ott vagyok, tök jó témák tudnak ilyen környezetben születni.

Mennyit kellett még itthon dolgozni rajta?

Kádár Eszter: Dániában csak a felvételek készültek el, az utómunkálatokat viszont itthon csináltuk.

hwh

Sokat változtattatok rajta?

Miskolczi Márton: Keveréskor áll össze az egész hangzás, ilyenkor lehet kialakítani, hogy hogyan szóljon a lemez. A felvett hangszert még sokban lehet alakítani. Nagyjából 50-50% a felvétel és az utómunka aránya és mindkettő kreatív folyamat. Itthon szerencsére a SuperSize stúdióban megengedték, hogy használjuk a cuccaikat, és tök jó analóg dolgokon lett végül megkeverve az album. Mivel mi kevertük, abszolút olyan hangzásvilág született, amilyet  elterveztünk.

Hogyan kell elképzelni egy HWH koncertet? Miként fogadja be a közönség a zenéteket? Például táncolnak a dalaitokra?

Kádár Eszter: Szerintem erre a zenére elég nehéz táncolni. Én alapvetően koncerteken semmit nem látok, de azt igen, hogy most már nem csak egy sorban tömörülnek az emberek.

Miskolczi Márton: Nehéz kérdés, mert olyan zenét játszunk, ami nehezen körülhatárolható. Ha elmennék egy HWH koncertre én se nagyon tudnám, hogy mondjuk headbangelni szeretnék-e rá, vagy táncolni, vagy becsukni a szemem… Inkább meglepődöttség látszik az arcukon.

Kádár Eszter: Változatos a zenénk, meg vannak benne meglepő váltások, akár számon belül is. Az ember hiába számít valamire, mondjuk az elején, elképzelhető, hogy még háromszor is teljes fordulatot kell vennie a zenének, és valami teljesen más fog kifordulni belőle. Elképzelhető, hogy ha valaki eljön egy koncertre, tényleg nem tudja, hogy mi fog kisülni belőle.

Nem rég a Biting Yellow című számotokhoz klip is készült. Hogyan zajlott a forgatás?

Miskolczi Márton: Nagyon hideg volt, mert januárban mentünk ki szabadtéri forgatásra. A szerep szerint maximum pulóverben lehettünk, viszont tök jó volt, mert viszonylag nagy volt a stáb, akik csak úgy eljöttek segíteni, gyakorlatilag úgy, hogy nem is ismertek minket, csak a Benit (Bognár Benedek –szerk.), aki a rendezője és operatőre volt a klipnek. Ennek ellenére pusztán szórakozásból és kedvtelésből ott volt körülbelül tizenöt ember. Volt sminkes, stylist, paprikás krumpli, mert az egyik stábtag rokonai kijöttek és főztek mindenkinek. A vicces az volt, hogy próbáltuk az elején modern technikával megoldani, hogy azért mégse fagyjunk szét: rákötöttünk egy hőszabályzót az aggregátorra, de aztán kiderült, hogy ha tüzet gyújtunk az sokkal hatásosabb.

Kádár Eszter: Volt egy csomó rész, amit nem is tudtam, hogy felvettek, és a már végleges verzióban derült ki. Szerintem abszolút szuper lett a klip, és teljesen átjön a sztori, amit az elején kitaláltunk.

 

A klipben szereplő gyerekek hogyan viselték a forgatást?

Kádár Eszter: Pont a közös jelenetünk volt számukra az utolsó, és addigra már nekik is elég volt, meg mi is fáztunk, úgyhogy az hosszú volt.

Miskolczi Márton: Eléggé beleélték magukat a szerepükbe. Azt az instrukciót kapták, hogy őrüljenek meg. csak aztán túlságosan beleélték magukat, úgyhogy azt a jelenetet párszor újra kellett forgatni, mert szétszaladtak, majd egy kb. 200 méteres körzetben kellett újra összeszedni őket, mondván, hogy bocsi gyerekek, de verjétek szét légy szíves még egyszer a díszletet.

Mayer Ádám: Volt olyan is, hogy konkrétan még el sem indult a kamera, de a gyerekek már szedték is szét a berendezést.

Terveztek újabb klipet?

Miskolczi Márton: Voltak már ötletelések, már körvonalazódik az is, hogy a lemez melyik számához szeretnénk. Nehéz kiválasztani az igazán klipre alkalmas dalt, ugyanis elég hosszúak, ahhoz pedig, hogy klipet lehessen hozzá készíteni meg kéne rövidíteni őket.