Múlt pénteken volt a költészet napja, de aki a csütörtöki előnapját is meg akarta ünnepelni, annak a Corvintetőn volt a helye. Illetve annak, aki nem kapunyitásra érkezett, már csak állóhelye – már a felolvasók névsora garancia volt a teltházra.

A Párhuzamosok a végtelenben című est koncepciója három elvileg különálló műfaj összehozása volt: a magyar rap, slam és költészet színe-java sorakozott fel a színpadon, viszont a saját műfajuk helyett többnyire egymáséban próbálták ki magukat. Láthattuk milyen, ha a költő közönségképes produkciót is vállal, vagy ha a slammernek mondanivalója is akad. És megtapasztalhattuk, hogy a rap legalább annyira zene, mint szöveg – illetve hogy ez az este nem a zenéről szólt.

Nem mintha a zenére bármi panasz lehetett volna. Sickratman és Deák Bill szellemét is megidézték, és Kemény Zsófinak is kimondottan jól áll a háttérzenekar. A Gourmand zenészei pedig már kezdés előtt világossá tették, hogy ők sem csak véletlenül tévedtek a színpadra – az öttagú zenekar finom és könnyen fogyasztható jazz-funk-soullal emelte az este fényét.

Maga az est pedig a Corvintető ténylegesen villogó lámpasoraitól eltekintve is nagyrészt ragyogó volt. Simon Márton és Závada Péter a konferáláskor röviden elmondták , hogy az estet a Jordán Tamás vezette Merlin színház  dalnok estjei ihlették, hogy a slam-vers-rap triója – akárki akármit mond -, vérrokon, és egy kimerítő felsorolásban azt is végigvették, hogy ki és mit fog majd művelni a színpadon.

Závada Peti hosszú kihagyás után az áldozati bárány szerepét magára vállalva nyúlt vissza slames múltjába. A slam klubok vágóhídjának átlagközönsége persze nem direkt arra vesz jegyet, hogy őt hallgassa meg, de az ovációért azért ugyanúgy megdolgozott.  Az utána következő slammer, Gábor Tamás Indiana viszont kijelentette, hogy a hangulatot kortárs huszárvágással – illetve versével – rögtön el is rontja. Neki e tekintetben sikertelenül kellett otthagyni a színpadot, mert erre a versre még a kielégíthetetlen apafigurája is büszke lehetett.

Babiczky Tibor volt igazán az első, akinek az előadásán érződött a műfaji tapasztalatlanság. Költői slammel nézve ennél eredetibb szójátékokkal és alaposan megírt szöveggel hozakodott elő, és a slam csattanószerűsége is megmaradt. Színpadi jelenlétét tekintve viszont a többiekhez képest hagyott még kívánnivalót, és ez tükröződött abban is, hogy a slamjáró közönség néhány amúgy egészen frappáns fordulatot is csak halk mosollyal konstatált.

Aki ellenben hasonló tapasztalatlanságot várt a Libri Kiadó főszerkesztőjétől, kellemesen csalódnia kellett. Dunajcsik Mátyás Sickratmant idéző prozódiával kontrázott rá a rapper évtizedes kérdésére, „Heteró vagy?” munkacímmel. A Saiid hype-olta LGBT-himnusz így kétféle beszédhibával fűszerezve dörögte, hogy „próbálhatsz hugyozni ellenszélben / de a szerelem nem lehet ellenzékben.”

Saiid a színpadon maradt egy, a komolyabb hangvételű slamjeit idéző verssel, őt pedig Busa Pista váltotta. Szövegileg egyszerű, majdhogynem infantilis szójátékokból álló slamet adott elő, de a zenekar segítségével egy két lábon járó Deák Billé vetkőzte ki magát. Azután MC Kemény Zsófi debütáló rapper bájosan műfajidegen előadása következett.

És ami a Pilvakerből a Nemzeti Együttműködés Rendszere iránti töretlen tisztelet okán kimaradt, az most elhangozhatott: Simon Marcit az az egy gondolat bántotta, hogy ebben az országban valahogyan ’48, ’56, és ’89 összege 1984-re jön ki, és hogy Rousseau is megmondta, hogy az erő nem szül jogot. A BoCsiOnnak – azaz Horváth „Színész Bob” Kristófnak, Csider István Zoltánnak és Pion Istvánnak – pedig feltámadott a kedve tengerre menni, de legalábbis el az országból.

A cigiszünet utáni free-for-all műsorban már a maga műfajában újrázott Kemény Zsófi, Indiana, Saiid és Busa Pista is, majd a kezdéshez hasonlóan rövid búcsúzó szöveggel Závada Peti és Simon Marci elköszönt a teltháztól.

Szakmailag nem meglepő, hogy sikeres költészetnapi előeste volt ez a programot szervező Whitman fiúk számára,  és a sikert a közönség mérete is tükrözte. Úgy tűnik, működőképes stratégia a slamjáró közönség elcsábítása, mert ez a közösség most éli a költészet új reneszánszát. A továbbiakban csak azt lehet remélni, hogy más gondolat már nem bánt senkit.

Párhuzamosok a végtelenben. Előköltészetnapi szószabadítás. Corvintető 2014.április 10. 

Fotó: Pozsonyi Roland

Tekints meg az estről készült teljes képgalériánkat!

 [portfolio_slideshow id=15613].