„Ha kívülről érkezik valaki Magyarországra, azt gondolhatja, hogy ez egy kiépített, működő színházi élet. (…) Hogy, mi a területi megoszlás, ott már nehéz lenne valami pozitívet mondani.(…) Megszűnt a tájolás, sok-sok évtizeddel ezelőtt. (…) Az volt a legnagyobb tévedésünk, hogy azt hittük azokról a helyekről, ahol a színház kivonul, sokat segíthet a televízió. (…) Egy valamikor gyűlölt hivatali szó, a színházi ellátottság véres kérdés lett.”
Zsámbéki Gábor, Szünet nélkül! konferencia, 2012

oku7

Az Okuláré Projektben résztvevő tizennégy város közül hányban jutnak izgalmas, kísérletező, vagy akár csak húsz évesnél fiatalabb esztétikák, világképek mentén fogalmazó előadásokhoz? Mondjuk Pakson, a bérletben egy színmű szerepel, a többi komédia, vagy zenés vígjáték. Sárospatak, Mezőkövesd, Gyöngyös, Dunaújváros sem tűnik feltétlenül jobb helyzetben lévőnek. Aztán ott van Győr, Miskolc, Debrecen, Sopron, Eger, Szeged, ahol bár van állandó társulattal rendelkező kőszínház, minden igényt biztosan nem tud kiszolgálni. És ki tudja, mi a helyzet a kanadai Calgaryben, vagy a németországi Karlsruhében.

Budapest

Budapest (Fekete Attila képe)

Az élő, a kérdésekkel valóban szembenéző színház igénye életre hívhat amatőr vagy diákszínjátszó közösségeket, amelyek néhány évnyi munka után vagy kimerülnek és feloszlanak, vagy egyre izgalmasabb előadásokat tudnak létrehozni és fontos rendezvényeket, fesztiválokat tudnak szervezni. Ilyés Lénárd néhány hónapja megalapította az Amargant Színházi Műhelyet, hogy az Okuláré Projekttel ezeket a fontos közösségeket kösse össze és lehetőséget teremetsen újak alakulására.

Szeged

Szeged

A játék jó és egyszerű. Van három fiatal pályakezdő író – itt most jöhetne egy okos bekezdés, a kortárs dráma fontosságáról, az elindulás nehézségeiről, hogy bezzeg Angliában mennyivel több a kortárs szöveg, ami mai nyelven képes beszélni mai problémákról – és ők hárman írnak egy-egy 15 perc hosszú mini-darabot a hónap megadott témájára. Az első téma, most áprilisban, az identitás. A felkért írók Deme László, Mozsik Imre és Fekete Ádám voltak.  Az ő szövegeiket olvasták fel április 7-én este héttől egy időben mindegyik résztvevő helyszínen. Kicsit nehezen állt fel a Skype-kapcsolat, volt az egésznek egy ’70-es évek amatőr-rádiós érzete, de aztán be tudott jelentkezni majdnem mindegyik helyszín. Kocka énemnek tanulság, hogy van olyan hely Magyarországon, ahol a net sem működik rendesen. Arra szokott a belső körúti kocka gondolni, hogy lehet, hogy a vidéki művelődési házak egy jó részét narancssárga emberek vezetik a Kgarfoksz galaxisból, akik langyos népzene ízű pálinkával táplálkoznak, a kocsmában meg magnókazettákat pörget a zenegép, de ott van az internet és így elvileg nyitva a világ bárki előtt. Hát nem. Vagy, az is lehet, hogy ezek kezdeti nehézségek, amelyeknek  májusra már nyoma sem lesz. Amúgy is nagyon jót tenne, ha nem csak hangot hallanánk, hanem kerülne egy webkamera és egy projektor és akkor képünk is lenne a vidéki helyszínekről.

Calgary

Calgary

Legyen képünk a vidékről – ez van annyira hatásvadász, hogy jó marketinges mottóvá választhatná. Az viszont tényleg tanulságos, hogy mennyire más ízlésű egy-egy közösség. Ez abból derül ki, hogy a három mini-darab felolvasását rövid beszélgetés követi, majd kilenckor a közönség szavaz, melyik szöveg tetszett a legjobban. Az összesített eredmény szerint a győztes Mozsik Imre Csatlakozás című írása. Ebben a Fiút a Hang kérdezgeti, hogy ki is ő, aztán a szüleit is kérdezgeti, hogy kik is ők, persze kiderül, hogy a szülők rossz szülők, nem ismerik a fiukat; anya iszik, apa a pernahajder a pajtában fehérnemű katalógust nézeget, de végül a Hanggal együtt az élet mellett teszik le voksukat és visszatérnek a Földre. A másik két darab árnyaltabban fogalmaz. Deme László Kontakt című írása Zsófi és telefonja viszonyáról mesél, a modern technikai eszközeinkhez való viszonyt állítva középpontba. A szöveg egy dramaturgiai döccenővel indul, majd több kritikai közelítés után végül szép barátságtörténetként is olvasható lesz. A mini-darabban rövid jelenetek követik egymást, amik több közelítést és több értelmezést is lehetővé tesznek, nehéz megmondani, hogy a még töredezettebb szerkesztés vagy az egyszerűsítés segített volna inkább kidomborítani a fő problémát.  Fekete Ádám A kupakgyáros című szövegében egy gyógyszerekkel minden emlékétől megszabadult anyuka és a kupakgyártásban elvitathatatlan érdemeket szerző fia találkoznak hosszú idő után.  A keserédes abszurd humorral megírt párbeszédben jelen van a legtöbb fontos identitásképző elem. A munka, a hivatás – a férfi a kupakgyártásról beszél rengeteget; emlékezés, annak hiánya – az anya számára nincs múlt, a fia sem ismerős neki. Így  utóbbi számára a család sem lehet identitásképző hely, közben beszámol arról is, hogy egész élete a közösségi lét hiányától volt magányos, nem volt haveri kör, olyan társadalmi terep, ahol valaki lehetett volna.

Sopron

Sopron

Fontos kezdeményezés az Okuláré Projekt, jó közösségi játék. Fontos a jelenidejűsége, hogy vidéki és fővárosi, külföldi és országhatáron belüli magyar közé nemcsak egyenlőségjelet tesz, de párbeszédet is indít köztük.  Budapesten a Müszi ad neki otthont, s bár engem nagyon zavart, hogy egy hangos, zajos tértől üvegfallal épphogy leválasztva hallgattuk a színészeket, ők így is helytálltak. Sirkó Eszter, Kása Tímea, Weisz Ildikó, Sütő András Miklós, Pintér Gábor és a főszervező Ilyés Lénárd a szövegek felé alázattal, kíváncsisággal fordulva olvasták fel azokat, néha egy jól sikerült párbeszédben igazi színházi pillanatot teremtve. Jó közösségi játék csírája volt az április hetediki este,  amelyből izgalmas történet nőhet ki. Nem barackfa, ami alatt mindenki táncol, de olyan élő, reagáló organizmus, amitől jobban érezzük magunkat. A következő hónap témája az Újrakezdés, a három író pedig az áprilisi győztes Mozsik Imre valamint Korcsmáros András és Kókai János.

Budapest (Fekete Attila képe)

Budapest (Fekete Attila képe)