Van az úgy, hogy a versek és a képek elkezdenek haverkodni egymással, a kArton Galériában, Magolcsay Nagy Gábor és Pántya Bea kiállításán viszont eggyé is válnak. A Metanoia Park a megtérés kertje, ahogy Áfra János fogalmaz a megnyitón.

2_n

 

Magolcsay Nagy Gábor zenész és költő, Pántya Bea vizuális művész. Előbbi szövegeivel, utóbbi képi megoldásaival szállt be a közös alkotásba, miénk pedig az a feladat, hogy értelmezzük, továbbgondoljuk az eredményt. A két fiatal művész nem kevés munkát fektetett a Metanoia Park című kiállításba, amelynek megnyitójára szépen megtelik a kArton Galéria. Sőt, mozdulni is alig lehet, így kell egy kis idő, amíg az ember tüzetesebben szemügyre veszi a vizuális költészeti alkotásokat.

Sem a megtekintés, sem a művek befogadása nem történhet meg egyik pillanatról a másikra. Ugyanis nemcsak nézni vagy olvasni kell,  a kettő itt egymással karöltve működik csak. A  körkörösen elhelyezett vagy a visszafelé is olvasható szavak miatt minden többértelművé válik,  s ezzel a fogással az alkotók tulajdonképpen bevonják a  közönséget az alkotás folyamatába.

1

A tárlatot Áfra János költő, a Kulter.hu főszerkesztője nyitja meg, röviden, mégis fontos támpontokat adva az értelmezéshez, sőt külön-külön  elemezve néhány művet. Az egyik ilyen támpont rögtön a cím: a metanoia görög szó, jelentése sokféle lehet: változás, átalakulás, megtérés. Ezek alapján a kiállítás a megtérés kertje: a kert átmenetet képez a természet és az ember építette környezet között, ezek a művek pedig a vizuális érzékelés és az olvasás kultúrája közé építenek hidat.

Mintha idegen (holt)test lenne a  művek között a Kuvasz című, amely az egyik legfeltűnőbb, és  amelynek Áfra János is kiemelt figyelmet szentel. Az összevarrt textildarabok egy kutya belső szerveit szimbolizálják. Ezek a zsigerek azonban tükörszavak is egyben, amelyeknek oda-vissza olvasva is van jelentésük. Így lesz a kuvaszból szavuk, a tőrből rőt, a nyáriból irány, a télből lét, és így tovább. Az évszakok hangsúlyosan  jelennek meg az alkotásokban, vissza-visszatérnek, így akár a változás állandóságaként is értelmezhetőek.

4_n

Ez a park, a szavak parkja, képekkel van kikövezve. Vagy éppen fordítva: ez a park, a képek parkja, amely szavakkal van kikövezve” – fogalmaz Áfra János. Szövegek és képek ebben a teremben elválaszthatatlanok, így a líra és a képzőművészet igazán közel kerül egymáshoz. A létjogosultságát manapság folyamatosan bizonyítani kényszerülő vers új dimenzióba kerül, s most egyszerre fogadhatjuk be a képpel. A kiállítás elgondolkodtat, nem mellesleg pedig irodalmárokat és képzőművészeket hoz össze, egyben ösztönözve őket, hogy előbbiek ne csak felolvasásokra, utóbbiak ne csak kiállításokra járjanak.

A kiállítás 2014. május 2-ig tekinthető meg a kArton Galériában.

A fotókat Juhász Edvárd készítette, és a kiállítás facebook-oldaláról származnak.