kienged ez az emelet is csak a folyosót
nyújtotta meg valamiféle alázat
ahogy lábujjhegyen és hangtalan
mögöttem egyre acélosabb tiltószavak
az ő szájából még hidegebben érnek el
mintha most szűnne meg végleg
a kommunikációnk érzékenysége
érdessé válik kezem alatt a korlát
az anyai szigor szaggatott
akár az elhaladásra kijelölt sáv
nem biztos hogy lámpasorai
a reggelbe tartanak gyűrött blúzban
és dobozos szendviccsel a kezemben
hol őket hol a szembejövő autósokat
követem