Még nincs egy éve, hogy a Middlemist Red bemutatkozó ’As If You Could Mess This Up’ című EP-jükkel megjelent a magyar rockzene egén. Csillaguk máris szépen ível felfelé: rajongói bázisuk egyre duzzad, tárt karokkal fogadta őket a szakma és nem mellesleg megnyerték az Index alternatív dalversenyét, „A Szám”-ot is. A zenélésről, az alkotási folyamatról és az idáig vezető útról kérdeztük a Middlemist Red-et.

mmr_fotóóó

Hogyan kezdtetek zenélni?

Deli Soma: Nekem négyéves koromban azt mondták a szüleim, hogy válasszak: zongorázni szeretnék vagy valamilyen fúvós hangszeren játszani, mert más nem jöhet szóba. Mivel bátyám is zongorázott, én is azt választottam, mellette pedig elkezdtem magamtól gitározni tanulni, majd eljártam klasszikus gitárra is zeneiskolába. Ötödikes koromban kitaláltuk, hogy csinálunk egy zenekart Funny Potatoes néven, ahol addig cserélgettük a zenekari posztokat, amíg én lettem a basszusgitáros. Teljesen ad hoc jött, úgyhogy abszolút autodidakta módon tanultam meg rajta játszani. Most pedig a Kőbányai Zenei Stúdióba járok basszusgitár szakra.

Ürögdi Ábel: 16-17 éves lehettem, amikor egyszer úgy mentem haza az iskolából, hogy mondtam a szüleimnek, hogy én mától dobolni fogok. Mindig ütögettem a padot a suliban és megjegyezte az egyik osztálytársam, hogy akkor miért nem megyek el dobolni. Akkoriban már úgy hallgattam zenét, hogy közben jobban odafigyeltem a különböző részletekre, hogy a hangszerek mit játszanak külön-külön és a dob tetszett leginkább.

Papp Dávid: Engem ebbe az egész zenei kultúrába a bátyám vezetett be. Kilenc év van kettőnk között, és amikor én tizenéves voltam neki már volt egy elég kialakult stílusa: zenekarban gitározott és engem is próbált bevonni ebbe az egészbe. Akkor én még nem voltam érett erre a dologra és nem is nagyon érdekelt a zenélés, de tizenhárom évesen végül beadtam a derekam és én is elkezdtem gitározgatni. Eleinte utáltam, mert béna voltam, azonban amint elkezdett fejlődni a zenei ízlésem, én is többször kaptam elő a gitárt és fejlesztettem magam. A mai napig így van: ha tetszik egy stílus megpróbálom a magam képére formálni és a saját stílusomat kialakítani a gitározásban, ami ebben a zenekarban tud most kiteljesedni.

Nove Soma: Én négyéves korom óta tanulok zenélni. Először egy workshopon vettem részt, amit ifj. Csoóri Sándor szervezett, az volt a lényege, hogy hozzászoktassák a gyerekeket a hangszerekhez. Számtalan hangszert kipróbáltam a gordonkától kezdve a cimbalomig. Aztán amikor tizenkét évesen kiköltöztem anyukámmal Angliába, akkortájt fedeztem fel a rock klasszikusokat, mint a Led Zeppelin, a The Beatles vagy a Pink Floyd. Emlékszem, tizennégy éves lehettem, amikor az anyukám egyik ismerősénél voltunk, aki elővett a sufniból egy régi, balkezes Fender Stratocastert, hogy megmutassa nekem. Akkor mondtam anyumnak, hogy gitározni szeretnék tanulni, amit akkor el is kezdtem.

Mi az, ami megihletett benneteket a pszichedelia világából?

Papp Dávid: A jelenlegi populárisabb zsánerek közül én azt találom a legszínesebbnek, amiben a legjobban meg lehet nyilvánulni, mind populáris szinten, mind kicsit elvontabb szinten is. Engem ezért fogott meg.

Mennyire tudatos az, hogy a logótokban és a színpadi fellépéseitekben is ehhez alkalmazkodtok?

Nove Soma: Én csinálom a grafikákat és nekem alapvetően is ilyesmi a stílusom, ehhez a világhoz, ehhez a zsánerhez köthetném. Elég ösztönösen jön mind a megjelenés, mind a zenei műfaj számunkra, tehát a grafikáim nem azért ilyenek, mert ez egy maszk, amit felveszek magamra, hanem ez jön ösztönösen és ugyanez mondható el a zenénkről is.

Hogyan születik nálatok egy dal?

Deli Soma: Általában Dávid lehoz egy gitártémát a próbaterembe és arra elkezdünk zenélni.  A legvégén megy rá az ének, ahol először csak a dallam van meg, a végére pedig ráillesztjük a szöveget is.

Nove Soma: Az a fontos, hogy az énekdallamot meg a mondanivalót inkább a dal hangszeres része ihleti, mintsem fordítva. Tehát nem egy dalszövegre húzzuk rá a szám instrumentális részét, hanem megpróbáljuk a dalszöveg témáját ráhúzni arra a hangulatra, amit megcsináltunk.

Ürögdi Ábel: Nagyon ritka az, hogy valaki egy kész számot hoz a próbaterembe. Egy alkalommal volt ilyen, az sem teljes hangszereléssel érkezett. Szóval mindig felépül és mindig improvizatív módon alakul ki egy szám.

mmr_ffeher.jpg

Soma, te írod a számok szövegét is?

Nove Soma: Eddig nagyrészt én írtam, többiek pedig segítettek bizonyos számokban.

A dalszövegek eleve angolul születnek meg benned?

Nove Soma: Abszolút. Egyrészt, elég sokáig kint éltem Angliában és volt egy olyan periódusa az életemnek, amikor bár nem az anyanyelvem volt, mégis gyakran álmodtam angolul, mert annyira beleívódott az agyamba ez a nyelv. Másrészt, angolul kicsit könnyebb is számokat írni, mert bizonyos esetekben a magyar nyelvvel óvatosabban kell bánni, mert könnyebben válik giccsessé. Van egy csomó dalszövege akár a Beatlesnek, vagy a Pink Floyd-nak is, amiket ha tükörfordítással lefordítanánk magyarra, a végeredmény egy eszméletlen giccsparádé lenne, míg angolul teljesen természetesnek tűnik a szövegük. Tehát igen, egyből angolul írom őket, mert így könnyebben megy nekem, de a jövőben készülünk egy magyar feldolgozással is.

Mit mondanátok el a Single Switcheroo-ról?

NoveSoma: A nevet egy szakmai kifejezés ihlette. Akkor szokták egy számra azt mondani, hogy single switcheroo, amikor egy együttes kihoz egy friss albumot és mielőtt az megjelenne, ki szoktak adni egy slágerszámot. Ez egy taktika, ahol maga a slágerszám nem feltétlenül a legerősebb vagy a legjellegzetesebb dal az albumon lévők közül, hanem egy kicsit másabb, félrevezeti a hallgatókat, mert azt hiszik, hogy ahhoz hasonló lesz az album hangzása is. Persze a mi esetünkben ez egyáltalán nem érvényes, azt gondolom, hogy a Single Switcheroo teljesen beleillik az EP hangulatvilágába, de itt az volt a fő szempont, hogy egy viszonylag egyszerű számot írjunk, aminek van egy erős húzása és a maga keretein belül elérjük a maximumot. Attól függetlenül, hogy ez egy egyszerű dal, megpróbáltuk ebben az egyszerűségben elérni a csúcsot, hogy teljes legyen ez a szám. Mert nyilván, hogyha egyszerűt csinál az ember és olyan eszközökkel gazdálkodik, amikben száz százalékig biztos, akkor az eredmény és a műalkotás is egy tudatos, biztos végeredmény lesz. Szerintem ez a jó ebben a számban, hogy nincsen benne bizonytalanság.

Mikorra tervezitek a nagylemezt?

Ürögdi Ábel: Most jutottunk el abba a stádiumba, hogy elkezdtünk új számokat írni. Annyi biztos, hogy tavasszal kint lesz egy két számos, felvezető jellegű single, de még idén ki akarunk adni egy nagylemezt. Most azon vagyunk, hogy olyan tartalommal legyen megtöltve, amire tényleg büszkék lehetünk, mint anno az EP-re.

De marad ugyanaz a hangzásvilág?

Nove Soma: Nincs konkrét koncepciónk arra, hogy milyen albumot akarunk készíteni, mert alapvetően egyre inkább fejlődik a mi zenénk is. Egy éve még teljesen más volt és most egyre inkább összeforr, hogy mi az, ami számunkra egy teljes alkotás.

Deli Soma: Nem lesz szögesen más, mint amilyen az EP. Azzal megadtuk azt, hogy ebbe az irányba megyünk, de az abszolút nincs kitűzve, hogy már pedig ebben a hangzásvilágban maradunk. Szerintem a single-ön is hallható lesz az a fejlődés, ami az EP megjelenése óta végbement.

Papp Dávid: Érdekes, hogy bár neo-psych-nak nevezzük azt a stílust, amiben zenélünk, de eddig meglátásom szerint nem feltétlen ez volt a zenénk alapja. Nagyon sok populárisabb témakör is szerepelt benne, és ahogy forrt ki a saját stílusunk, úgy egyre többet nyúlunk ebbe a pszichedelikus dologba, így annál igazabb lesz az a kijelentés, hogy mi neo-psych-ot nyomunk.

Nove Soma: Ez nem egy ilyen erőltetett ragaszkodás a zsánerhez, de annyira tág ez a kategória, hogy neo-psych. Mi gyakorlatilag olyan zenét akarunk csinálni, ami kicsit eltér a sablonos, populárisabb rockzenétől. Mind struktúrában, mind hangzásban próbálunk minél érdekesebb dolgot rárakni.

Ürögdi Ábel: Az az erőssége ennek a műfajnak, hogy kísérletezni sokkal inkább szabad és jobban is lehet. Ezt ki is akarjuk használni, mert ez az, ami izgalmas benne.

sajto2014

 

R33-ban léptetek fel először a tehetségkutatón. Milyen lendületet adott nektek ez a buli?

Deli Soma: Azért volt jó, mert ha nincs, fogalmam sincs hogyan indultunk volna el. Mert itt volt egy határidő, amire kész kellett lennünk legalább három-négy számmal. Ez pont arra volt jó, hogy bár nem volt annyi dalunk, hogy egy teljes koncerttel fel tudjunk lépni, de tök jó volt, hogy ki tudtunk állni egy kis közönség – a barátaink – elé és meg tudtuk nekik mutatni, hogy mi égett a kezünk alatt az előtte lévő félévben. Annyira sok pozitív visszajelzést kaptunk ott, amelyek sokban segítettek minket, hogy tovább menjünk, mert azt mondták, hogy „hú, ez tök jó, csináljátok”.

Tudatos volt az EP-n ez a vintage-hangzás?

Deli Soma: A felvételnél próbálgattuk, hogy mi szól jobban és igazából azok a cuccok sokkal jobbnak bizonyultak, amiket Bex (szerk.: Beke István, a lemez producere) épített. Utána ez koncepcióvá vált, hogy csak ilyenekkel veszünk fel, így alakult ki, hogy ilyen hangzása legyen az EP-nek. Az elején nem biztos, hogy ennyire tudatos lett volna. Hangzásban nyilván ilyesmit keresgéltünk, de az, hogy konkrétan ezekkel a cuccokkal vegyük fel, az csak a felvételnél körvonalazódott.

A GMK-ban volt az első olyan koncertetek, ahol már nem ti voltatok az előzenekar. Mit tanultatok eddig az előzenekaros fellépésekből?

Deli Soma: Rutint és tapasztalatot adott nekünk. Hogyan kell egy koncertre felkészülni, hogyan kell egy koncerten viselkedni, mik azok amik beleférnek és mik azok, amik nem. Meg szerintem azt is megtanultuk, hogyan fogjunk meg egy adott közönséget, hogyan álljon össze a setlist, melyik az a szám, ami belefér egy koncertbe és melyik, amelyiket nem játsszuk.

Ürögdi Ábel: Most már ügyelünk arra is, hogy ez egy koncert, ez egy show legyen, ne csak szünetekkel eljátszott számok, hanem legyen ennek egy íve. Úgy tesszük össze az egész számlistát, hogy lekössük a közönség figyelmét.

Nove Soma: Szerintem meg azáltal, hogy mindig előzenekarként léptünk fel, úgy érzem, átugrottuk azt a fázist, ahol még ilyen igénytelen kocsmákban kell játszani. Egyből olyan helyeken játszhattunk, amik igényes hangtechnikával és berendezéssel rendelkeztek. Ez nem feltétlen az, hogy mit tanultunk belőle, de az előzenekaroskodásnak köszönhetően felgyorsítottuk ezt a folyamatot. Mégiscsak inspirálóbb több embernek játszani, jobb helyeken.

Melyik volt eddig a legemlékezetesebb koncertetek?

Papp Dávid: Januárban volt egy koncertünk a Kuplungban. Akkor volt az első nagyobb áttörés a közönségünkkel, amikor azt éreztük mindannyian, hogy már az emberek is ismerik a számokat és együtt énekelték a szövegeket Somával. Nem csak szobroknak zenéltünk, akik fura fejjel néznek ránk, hanem együtt voltunk a közönséggel. Általában van egy olyan tendencia, hogy az olyan koncertek, amiket nagyon várunk – nagy elvárásaink vannak vele szemben – azok többnyire nem úgy jönnek össze vagy mi nem érezzük magunkat annyira jól. Amikor pedig nem fektetünk akkora hangsúlyt egy koncertre, akkor van, hogy az sokkal jobban sül el.

Fotók: Komróczki Diána