Egy nyomozónál szinte követelmény a dohányfüst, az alkohol, a magány és a macsóság, de előnyt jelent az embergyűlölet is. Utóbbi persze vitatható. A Roham Bárban Sepsi László beszélgetett Babiczky Tiborral és Varró Attilával a hard-boiled krimiről és a kőkemény kopókról.

Legutóbb a sorozatgyilkosok lelkét boncolgatták a József Attila Kör POPJAK című beszélgetéssorozatának résztvevői, kategorizálva őket, keresve a róluk szóló irodalmi és filmes alkotások népszerűségének okait. Sepsi László és vendégei ezúttal a másik oldalra állva, regények és tévésorozatok példáján keresztül beszélgetnek az angolszász popkultúrában emblematikus figurának számító nyomozókról a Roham Bárban, a téma pedig láthatóan ugyanúgy leköti a közönséget.

Varró Attila, Sepsi László és Babiczky Tibor
Fotó: Bach Máté/prae.hu

Kezdjük a végén: a múlt alkalommal a program tervezett befejezése után záporoztak a hallgatóság kérdései, és a viszonylag rövid, ámde tartalmas műsor egy hasonlóan izgalmas, kötetlen beszélgetéssel egészült ki. Ahogy a sorozatgyilkosok élete és „munkássága”, úgy a detektíveké is sokak fantáziáját mozgatja meg, a téma érezhetően most is hasonló ráadást generálhatna, ha nem szakadna meg az első hozzászólás után. Sikerült ugyanis nem túl szerencsés módon egymásra szervezni két programot.

A rendezvényteremben a táncolni vágyók tűkön ülnek, majd végül megkapják, amire vágynak, a kortárs krimiről folytatott diskurzusnak viszont éppen emiatt lesz idő előtt vége, belefojtva a szót a még szólni kívánókba, hiányérzetet keltve a hallgatóságban. De vissza az elejére: a sorozatszerkesztő, Sepsi László mellett Varró Attila filmkritikus, valamint Babiczky Tibor író, költő foglal helyet, az est pedig két irányzat ütköztetésével, in medias res indul.

Úgy tűnik, az Arthur Conan Doyle- vagy az Agatha Christie-féle krimi ideje lejárt, napjaink olvasója és nézője többre vágyik annál a klasszikus sztorinál, amelyben az éles eszű nyomozó feltárja a titokzatos bűntény részleteit. Sepsi rögtön azzal csap bele a lecsóba, hogy az úgynevezett hard-boiled krimi diadalmaskodott az analitikus detektívtörténet felett, és felteszi a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka.

Mivel a hard-boiled súlyos társadalmi problémákat vonultat fel, olyanokat, mint a korrupció vagy a lánykereskedelem, na meg főhőseinek személyisége is összetettebb, magánéletük zűrös, és eszközeiket tekintve sem válogatósak (tehát nem csak a jópofa alliteráció miatt lett Kőkemény kopók az est alcíme), az irányzat népszerűsége érthető. Babiczky szerint a hard-boiled közelebb áll a valósághoz, Varró pedig úgy véli, ezek a történetek izgalmasabbak és pörgősebbek az analitikus vonal amúgy tét nélküli klasszikusainál.

jamesellroy

James Ellroy

A kortárs krimiről szóló eszmecsere aktualitását James Ellroy magyar fordításban is megjelent, Fehér Jazz című könyve, illetve az éppen befejeződött HBO-sorozat, A törvény nevében (eredeti angol címén True Detective) első évadja szolgáltatja. Babiczky előbbivel, Varró inkább utóbbival szemben fogalmaz meg kritikát. Ellroy embergyűlölettel átitatott, kompromisszumok nélküli világa nem a felhőtlen szórakoztatásról szól, Babiczky be is vallja, hogy képtelen volt végigolvasni a White Jazzt.

Azt is elmondja azonban, hogy nem a szikársággal van problémája, nem is a mizantrópiával (hiszen Bukowskit vagy Petrit is szereti), hanem a gyűlölet reménytelenségével. És hiába tiszteli a személyes traumáiból merítő amerikai írót, ugyanúgy távol áll tőle, mint például Thomas Bernhard, akinek szereplői szintén nem váltanak ki belőle részvétet. Az olvasó átélheti a traumát, de az író nem szabadítja meg tőle. Varró megemlíti, hogy Ellroyt olvasva ő például mindenkit meg akart verni a villamoson, Babiczky szerint viszont ezt a vágyat akár a híradó vagy a Való Világ nézése is kiválthatja bárkiből.

Ami a True Detective szereplőit illeti, sokkal árnyaltabb a kép. Varró úgy gondolja, két jó karakterről van szó, akikkel azonban nem történik semmi drámai, noha ő éppen azt szereti, ha összedől a világ, amikor végigolvas vagy végignéz valamit. Babiczky éppen a dolgok állandóságát tartja a sorozat egyik pozitívumának: a sodródás, a változatlanság teszi valóságossá a feleségét csaló Marty (Woody Harrelson) és a lányát elveszítő Rust (Matthew McConaughey) figuráját. A mindössze nyolc részből álló, filozófiai kérdéseket feszegető és irodalmi utalásokkal átszőtt első évad mindenesetre népes rajongótáborral büszkélkedhet.

True-Detective-Artwork-Wallpaper

A True Detective (HBO) kőkemény kopói

Sepsi a tátongó lakást és a jelentősen átalakuló külsőt a Rust személyiségére jellemző nihilizmus megnyilvánulásainak tartja. Babiczky viszont az üres teret egyáltalán nem a belső üresség, sokkal inkább a szerzetesség jelképének gondolja, erről pedig Pilinszky szűkös és szerény otthona jut eszébe. Szerinte Rust nem nihilista, nem is embergyűlölő, sőt éppen ő a sorozat legérzékenyebb figurája, ami viszont általában megvetendő az olyan közösségekben, amelyekben megfordul.

Vitát generál a széria hossza is (antológiáról lévén szó, a tervek szerint az egyes évadok egymástól független történetek különböző szereplőkkel, a szóban forgó sztori tehát kerek egésznek tekinthető). Babiczky szerint félbehagyták a cselekményt, ami elbírt volna még legalább nyolc részt, míg Varró azt mondja, hogy már ez a nyolc epizód is sok volt, nem ártott volna összesűríteni őket. Végül már a sorozat és a film dinamikájának összevetéséig jutnak a felek, elhangzik még az a megállapítás is, hogy az irodalmi műfajok közöl a film a regénynek, a sorozat az eposznak feleltethető meg.

A True Detective esetében az író Nic Pizzolatto és a rendező Cary Joji Fukunaga keze alá nem dolgozott kreatív csapat, a siker (nyilván a színészek mellett) kettejük munkáját dicséri. A sorozat körüli hype-generálást Varró azonban nem tartja tisztességesnek, az öncélú irracionalitást és az elvarratlan szálakat már a Lost esetében sem szerette (David Lynch-nek viszont elnézte a Twin Peaks-ben).

Szakértőink szerencsére csak minimálisan spoilereznek, bár több felől is azt a véleményt hallani, hogy a sorozat befejezése csalódást keltő, mint ahogy a fent említett okok miatt maga a beszélgetés is kurtán-furcsán ér véget. Addig viszont nem unatkozunk.

POPJAK #6 Kőkemény kopók – RoHAM Bár 2014. március 13.