Ma semmi kedvem írónak lenni. Csak szeretném elmondani nektek, hogy ott voltam múlt héten a Feketemosón, és meghallgattam Nyerges Gábor Ádám főszerkesztő bevezetőjét, aki elmondta,  hogy a Feketemosó az Apokrif és a Librarius közös blogja, a szerzők egymást váltva, hetente írják, és most, hogy eltelt megint egy év, két fél évfolyam, úgy gondolták, talán tarthatnának egy nagy(fekete)mosást, egy felolvasóestet, ahol elmondják szóban is a személyeset, csupa olyan dolgot, amit nem mond el senki, mégis mindenki szeretné, hogyha meghallgatnák.

Én nem szeretem a felolvasóesteket. Amikor magamban némán olvasok, mindig jól tagoltan, lágy, érzéki színész hangon súgja nekem a mondatokat valaki, akit az írónak gondolok. Pedig az írók nem ilyenek. Dadognak, hadarnak, hintázva, terpeszállva olvassák fel műveiket, és én mindig csalódok végül, mert képtelen vagyok elhinni az ő szájukból ezeket a gyönyörű, feszes, hetyke mondatokat.

Feketemosó 1

De a Feketemosó felolvasóestje más volt, különleges, mert most nem csalódhattam, mert volt ugyan katedra (a szokás hatalma), de nem mászott fel rá senki, nem volt honnan lezuhanni hozzánk, és talán éppen ezért volt annyira szerethető a remegés, a hadarás meg a hintázva felolvasás, mert nem akartak annyira írók lenni, egyszerűen csak elmondták nekünk a személyeset, csupa olyan dolgot, amit még leírni is százszorta könnyebb, a röhejest, a kínost, a traumát, „az ehhez hasonló érdektelen dolgok (tehát különböző emberek mondatai az életükről, a világról, mindenről, amit látnak, hallanak, gondolnak), valamilyen tekintetben, ha másnak esetleg nem is, legalábbis nekik maguknak a legéletbevágóbb közlendők… Amiért egyáltalán mégis előhozakodunk ügyes-bajos dolgainkkal, pusztán az, hogy hiszünk benne, az emberekben (talán bennünk is) általában van valami  érdekes” – írja Nyerges Gábor Ádám a Feketemosóról, de hogyan mondjuk el bátran a bennünk lévő feketét ? „Úgy, hogy varrunk belőle egy csinos babát, és varrunk rá mindenféle színes gombot meg gondot, aztán visszük magunkkal mindenhová, és megmutatjuk annak, akit érdekel.” – vezette be Sós Dóra a Fehér köpenyt. És ott volt még Palágyi László (költő és zenész), Szendi Nóra (Csuri [már megint] színre lép), Tinkó Máté (Modianizmus, Bizalommal körpályát írni), Fehér Renátó (Lost in translation) és Evellei Kata (Anamnézis).

Feketemosó 2

Szívesen elmondanám nektek, hogy miről beszéltek, de higgyetek nekem, az nem lenne olyan szép, inkább hallgassatok rám, és keressétek meg őket személyesen a Feketemosón.

Nagymosás – A Feketemosó blog szerzőinek felolvasóestje. H13, 2014. március 19. 

Fotók: Horváth Bianka

További képekért kattints a galériára!
[portfolio_slideshow id=15265].