Lágy hangzásvilág, spirituális és szimbolikus dalszövegek, elektroakusztikus downtempo. Ezek a legjellemzőbb sajátosságai a 2011-ben alakult Mïus zenekarnak, akiknek művészete valójában sokkal összetettebb. A dalok sokszínűsége mellett az Álmos Gergely és Horányi Júlia alkotta duó a képi hatásokra is nagy hangsúlyt fektet, túllépve a művészeti ág határain. Az együttes februárban jelentette meg második nagylemezét, a Tessellation-t. Az új album bemutató koncertjéről, az alkotási folyamatról, és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

mius_borító kép

Épp, hogy túl vagytok a lemezbemutató koncerteteken, amit különleges helyszínen, a Toldi moziban tartottatok. Hogyan értékelitek az estét?

Juli: Nagyon jól sikerült, pont, ahogyan terveztük. Nagyon örültünk, hogy a Toldi lehetőséget biztosított számunkra erre az alkalomra. A célunk az volt, hogy méltó helyen és módon ünnepeljük meg az új lemezt, ez pedig maximálisan megvalósult.

Honnan jött a helyszín ötlete?

Gergő: Tavaly a Trafóban léptünk fel, és ekkor világossá vált, hogy az ilyen típusú klubok adottságai jobban passzolnak az általunk kigondolt látványvilág megvalósításához. A Toldis koncert abban volt más, hogy nem lehetett táncolni. De a következő fellépésünk a GMK-ban lesz, így akik most ülve tudták csak mozgatni a lábukat, ott kipróbálhatják magukat állva is. Persze nem minden számra, mert nem vagyunk az a tipikus fesztiválzenekar. Inkább a színpadi megjelenés dominál nálunk. A civil munkánkból adódóan (Juli jelmez- és díszlettervező, Gergő pedig építész – szerk.) is mindkettőnknek fontosak a részletek és a vizualitás.

Juli: A lemezbemutató után sokan visszajelezték, hogy bár jól érezték magukat, zavarta őket, hogy végig ülniük kellett, mert néha felálltak volna táncolni. Erre a GMK-ban mindenkinek lesz lehetősége, mindenki bulizhat kedvére. Ahogy Gergő is mondta, mi azért nem csinálunk dance pop-ot, de a jó hangulat garantált lesz.

Ha már szóba került a látvány; mi a nehezebb számotokra: a zenei alkotás vagy a hozzá kapcsolódó vizuális tartalmak megteremtése?

Gergő: Szerintem mindkettőben más a nehézség. Talán Julcsihoz közelebb áll az élő fellépések világa. Én inkább produceralkat vagyok, engem a lemezkészítés folyamata köt le jobban. Ez alapján jól meg is oszlanak kettőnk között a feladatok. A koncertszervezés persze mindig kemény munka, főleg az induló zenekaroknak. Nehéz például megtalálni az ideális helyszínt a fellépésekhez. Ahhoz még nem vagyunk elég ismertek, hogy simán megtöltsünk egy A38 méretű termet, de vannak klubok, amiket már kinőttünk, mert ott nem érvényesülnének az előadás vizuális részei.

Juli: Igen, most pont olyan volumenűek a koncertjeink, hogy a két fázis között állunk. De ez változni fog, folyamatosan fejlődünk.

Van kedvenc számotok az új albumról?

Gergő: Ez nálam naponta, hetente változik. Egy hónapja még biztosan ki tudtam volna emelni egyet, de most már nem. Szerintem bennem mostanra csengett le ez a lemez. De a legutóbbi kedvencem a Keep volt. Ezt a dalt a koncerten is úgy sikerült megszólaltatnunk, hogy a végkifejletnél rázott a hideg.

Juli: Nekem jelenleg a Such is life. Bár ez nálam is naponta cserélődik. Jelenleg jobban szeretem a vidámabb és energikusabb zenéket, ezért most a saját dalaink közül is ezek állnak hozzám közelebb. De mostanság nem is hallgatom nagyon a számainkat.

Miért, mit hallgatsz most?

Juli: Hú, ezt most nem biztos, hogy elmondhatom, mert lehet, hogy Gergő ki fog akadni. (nevet) Én most Lady Gagára kattantam rá, a rajongója lettem.

mius_julcsi közeli

Korábban már elmondtátok, hogy az alkotási folyamat általában úgy zajlik, hogy Gergő komponálja a zenei alapot, és ehhez ír Juli szöveget. Az Aranyszárnyúnál viszont más volt a sorrend, ez Juli kezdeményezése volt. Gergő, mit szóltál ahhoz, mikor Juli megmutatta ezt az ötletét?

Gergő: Julcsiból nagyon ösztönösen jött ez a szám. Tudta, hogy egyszer mindenképpen szeretné ezt megcsinálni, akár saját projektként is. De mikor megmutatta nekem, azonnal rákattantam, pedig én azok közé tartozom, akik képtelenek felhagyni azzal a nézettel, hogy sajnos magyarul néha furcsán szólnak bizonyos dalok. Mi mindig is küzdöttünk ezzel. Tudtuk, hogy jó lenne pár magyar számot írni, de sosem jöttek össze. Ez viszont egy nagyon eredeti, belülről fakadó dal volt. Ezért is mondtam azt egyből, hogy rakjuk rá a lemezre, persze egy kis helyrepofozás után.

Volt, hogy az alkotói munka során válságba kerültetek, leblokkoltatok?

Gergő: Szerencsére nem nagyon. Inkább az fordult elő többször, hogy egy-egy szám kifulladt. Ezért vannak dalok, amik nem kerültek rá az lemezre. Nem szerettük volna gyengíteni a meglévő erős összeállítást csak azért, hogy hosszabb albumot tudjunk kiadni. Ezen a CD-n is vannak olyan számok, amiket a korábbi lemezről hagytunk ki, most viszont kicsit újrahangoltuk, elektronizáltuk őket. Szerintem ketten együtt könnyen tudunk jó zenét írni. A problematikus rész inkább az, hogy a meglévő anyagokból egy összefüggő, egységes képet adó albumot állítsunk össze.

Ezek szerint lehet, hogy a most kihagyott dalokat is majd újra előveszitek egy következő album készítése során?

Juli: Igen, szoktunk régi számokat előszedni. Például az előző CD-n (Behind the line – szerk.) lévő Shelter is Gergő egy hat évvel korábbi munkája, csak átdolgoztuk. Az előzőekhez kapcsolódva pedig: szerencsére eddig nem volt olyan igazi nagy alkotói válságunk. Ha együtt leülünk és akarunk is zenét írni, akkor mindig jön belőlünk. Abban viszont nem értek egyet Gergővel, hogy szerintem igazán jó popslágert írni nem könnyű. Azért is hallgatom Lady Gagát, mert az a lány tud valamit. Persze rajta kívül még rengetegen voltak, és lesznek is ilyen nagy előadók. Remélem egy nap mi is közéjük fogunk tartozni. Szeretnénk zeneileg valami olyat létrehozni, ami sok emberre hat, sokan tudnak vele azonosulni.

Azért is írjátok angolul a dalokat, hogy a nyissatok a nemzetközi piac felé. Hogy áll ez most?

Gergő: Folyamatban van. Eddig azon dolgoztunk, hogy legyen egy alapunk, valamilyen referenciánk. Tudtuk, hogy e nélkül nem leszünk foglalkoztatottak. Most ott pihen a lemez több nemzetközi kiadónál, de ez azért nagyon nehéz, mert a kiadókhoz rengeteg demóanyag érkezik napi szinten. Valószínűleg azt nem ússzuk meg, hogy személyesen kiutazzunk külföldre. Az, hogy egy-két évre kimegyünk világot látni, alapvetően benne volt a tervünkben.

Juli: Addig is, próbálkozunk itthonról. Küldözgetjük a lemezt mindenfelé, hátha rákap valaki.

Közeledik a nyár és ezzel a fesztiválszezon is. Ilyen környezetben is találkozhatnak majd veletek a hallgatók?

Juli: Igen, ezt mindenképpen tervezzük. Egyelőre szervezés alatt van, de mi nagyon szeretnénk, hogy megvalósuljon. Most azon dolgozunk, hogy minél inkább képbe kerüljünk a szervezőknél. Azt szeretnénk, hogy lássák, érdemes minket meghívni, mert meg tudjuk mozgatni az embereket.

mius_beszélgetős2

Gondolkodtatok már azon, hogy azt az egyedi vizuális világot, ami a fellépéseitekre jellemző, hogyan lehetne megvalósítani egy fesztiválosabb környezetben?

Juli: Nehezen. Talán egy kicsit nagyobb színpad és egy esti időpont keretében. De ha megyünk, akkor majd kitalálunk valamit, amitől ugyanúgy meglesz a Mïusra jellemző atmoszféra.

Vannak már új terveitek, vagy egyelőre a Tessellation népszerűsítésére koncentráltok?

Gergő: Dolgozunk egy új dalon, egy duetten. Julcsi egy olyan előadóval fog énekelni, akinek a nevét most még nem árulnánk el. Akik viszont a követik a facebook bejegyzéseinket, azoknak már lehetnek ötleteik, sejtésük.

Juli: Szerintem a duettpartnerem az ország egyik legjobb férfihangja. Ő egy olyan kvalitású énekes, aki egyedülálló Magyarországon. Amerikai származású, ezért van valami a zeneiségében, amit itthon ritkán hall az ember. Nagyon örültünk, hogy meg tudtuk győzni, hogy dolgozzon velünk. Az új szám áprilisban fog kijönni, úgyhogy érdemes figyelni az oldalunkat.

Fotók: Pozsonyi Roland