Március 21. az Antirasszizmus Világnapja. Világszerte beszélgetésekkel, változatos programokkal, koncertekkel próbálják meg felhívni az emberek figyelmét erre a problémára. Az idei budapesti programsorozat fő fellépői az Akkezdet Phiai formáció, Závada Pétert, Újoncot kérdeztük a témával kapcsolatban.

e357_akph_dsc_4724

Mi jut eszedbe a rasszizmus szóról?

Egy hibás logikai következtetés. Meg hogy már maga a szó is sziszeg.

Volt már részed rasszista ítélkezésben? Hogyan élted meg és hogyan kezelted?

Számtalanszor ért minket hasonló atrocitás. Nagyon sok különböző nemzetiségű és bőrszínű barátunk van, és a zsidóságunkat sem rejtettük soha véka alá. Két lábon járó céltáblák vagyunk. Az ember persze próbál sarkon fordulni és elsétálni, de vannak olyan helyzetek – például amikor gyerekek vagy lányok is áldozatul esnek a támadásnak –, amikor kénytelen valahogy védekezni.

Lehet egyáltalán jól kezelni, vagy az ember megtanul együtt élni vele?

Ezekből az esetekből azt tanuljuk meg, hogy félni kell. Én pedig nem vagyok hajlandó félni.

Ezt nem lehet és nem is szabad megszokni.

Szerinted hazánkban mennyire van jelen a rasszizmus, és miben látod megnyilvánulni?

Számos szintjén jelen van az életünknek. És nem csak a rasszizmus, hanem az antiszemitizmus, a homofóbia, a szexizmus és még sorolhatnám. A fajgyűlöletnek talán a szalonrasszizmus a legenyhébb formája, ami persze nem azt jelenti, hogy ne volna súlyos probléma, csak gyakran kiderül, hogy semmi ideológiai, sőt még személyes tapasztalati háttere sincs, kizárólag egy tanult, szülőktől, barátoktól megörökölt nyelvi-viselkedési sémaként van jelen az illető kommunikációjában. A magyarok elképesztően magas százaléka szalonrasszista. És persze vannak a meggyőződésesek. Az már keményebb dió.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Elengedhetetlen volna nagyobb hangsúlyt fektetni az alapvető emberi és szabadságjogok iskolai oktatására.

Etika óra helyett pl. társadalom- és polgárjogi ismeretek. Ki kellene küszöbölni az általánosítás és a hibás logikai következtetések elterjedését. A rasszizmus a valós tények és számok birtokában, józan érvekkel könnyedén megcáfolható, csak senki nem nagyon veszi a fáradtságot, hogy ezt elmagyarázza. Másfelől fontos volna a gyűlöletbeszéd és -bűncselekmények szigorú, törvényi szintű szankcionálása is. És az integrált oktatás. Találkozniuk kell egymással a különböző kultúráknak, meg kell ismerniük egymást a gyerekeknek, a szülőknek, és meg kell találniuk a közös hangot, még akkor is, ha ez az összes fél részéről komoly energiabefektetést igényel.

A kirekesztett és megbélyegzett csoportok képviselőinek pedig – tűnjön ez mégoly igazságtalannak és küzdelmesnek – pozitív példával volna szerencsés elöl járniuk, hogy azok se találjanak rajtuk fogást, akik képtelenek nem faji alapon gondolkodni.

Március 21-e az antirasszizmus világnapja, ahol fő fellépőként vesztek részt. A program résztvevői és a szervezői is fiatalok. Szerinted (is) könnyebb velük együtt dolgozni ezen az ügyön, mint az idősebb generációval?

Hál’ isten, van a fiataloknak egy része, akiknek ez már alapvetés. Velük tudunk és szeretünk is dolgozni.

Melyek lesznek azok a programok, amiket biztosan meglátogatsz?

Aznap van a Hamlet-slam is az Örkény Színházban, nekem a koncert előtt ott van jelenésem.

Művészetetekben, legyen az zene, vers, slam, megjelentek már a témával kapcsolatos szövegek. Véleményed szerint könnyebb a művészeten keresztül kommunikálni a társadalmi problémákat vagy érdemes-e? Mennyire lehet ezt ilyesfajta módon közvetíteni?

A művészet önmagában kevés. Fontos platform a diskurzusra, nyilván van némi társadalomformáló ereje is, de a sikerhez az kell, hogy egy ország (alap)törvényi szinten lefektesse és betartassa a szabadságjogok gyakorlásának szabályait. Lehet divatot csinálni az antirasszizmusból is, de ehhez a társadalom egészének segítségére van szükség.

Négy nő1(1)

 

Március 21-e az Antirasszizmus Világnapja. Ezt a dátumot 1966-ban jelölte ki az ENSZ, emléket állítva az 1960-as dél-afrikai, vérfürdőbe torkollott apartheidellenes demonstráció hatvankilenc áldozatának.

Idén a művészeteken keresztül mutatják be, hogy a különböző kultúrák békés egymás mellett éléséhez szükséges az egymás életvitelének, (élet)szemléleteinek, vallásának megismerése, valamint elfogadása, s ezzel a rendezvénnyel  állítva emléket azoknak, akik a rasszizmus elleni harcnak szentelték életüket.

Az eseménysorozat jól körbejárható területen zajlik majd. Budapest népszerű bulinegyedében, több helyszínen összekapcsolódva, néhány utcára egymástól szabadon látogatható lesz. .

A rendezvény arca a Quimby zenekarból jól ismert Varga Livius, aki a U-CARE (Urban Culture Against Racism in Europe) nemzetközi projekt művészeti igazgatója is.

“A U-Care-ben leginkább azt szeretem, hogy egy önműködő misszió. Olyan, mint egy iskola, ahol minden diák tanár szakos, és a tanárok egymást is okítják, majd a gyűjtögetett közös tudás azonnal közzé tétetik. Mindez az antirasszizmus jegyében, kreativitás, művészet által – jól tudjuk, mindkettő kifogyhatatlan örömforrás” – mesél a projektről Livius.

A U-Care nyolc ország tizenegy szervezetének együttműködéséből jött létre, melynek célja a  rasszizmus-és diszkriminációellenes szemlélet kialakítása és bemutatása a kultúrán, a művészeteken és a médián keresztül. Ezen a továbbképzésen különböző kulturális háttérrel rendelkező fiatalok vesznek részt, akik a 2013-as hazai szeminárium és a nemzetközi nyári akadémia után U-CARE Junior Coach-ként folytathatják pályájukat. A programban részt vevő fiatalok kortársaikat szólítják meg, különböző workshopok és rendezvények keretein belül remélve, hogy számukra könnyebben tudják közvetíteni ezeket az értékeket, szemléleteket.

A programok színesek. Lesz például fotókiállítás az emberek elfogadásáról és filmvetítés, majd beszélgetés a rövidfilmek alkotóival.

 Oláh Krisztián Trio

A nap vége felé koncerteket hallhatnak a látogatók, mint például az Oláh Krisztián Trio & Colour Art Ensemble, Euro-African Playground és a fő fellépőként tekintett Akkezdet Phiai-t.

További információ és a részletes program itt található.