Kerületzsoltár

 

A senkiföldjén keresztül,

városrész & városrész között,

a kis halmon túlra távfűtési csövek

menti tájon át visz az út (ami

 

a fényes burkolatra írva áll,

az utókornak szól, sela). A könnyű

bádogpalló alatt csontvékony

patak csordogál & rögtön

amellett váratlan, nevető

pipacskolónia. Lánc-

 

os keréknyomok, manőverérzet

nyomódott a sáros földútba. Senki

sem gyúr minket újra földből és agyagból. Itt

tekertél egyszer a kempingeden

szembe az elhagyatott horizonttal, a víz-

 

től eldagadt víztoronnyal, mely óriás

ezüstkoponyáját a nap elé emelte. & amit

soha nem gondoltál, hogy igaz: van

 

egy apa, van egy fiú, akik a távfűtési

csövek két oldalán laknak.

 

A vasúti töltés mentén: rugdosol

 

egy üres konzervdobozt magad

előtt (az Ezüstpuskád), a kavics ropog

lépéseid alatt; & a porosan

sarjadó fűcsomók – Szagos

 

a levegő; fekete üröm & kamilla

illata, ami itt soha nem oszlik

el teljesen; csörömpölés,

a hátadban, jön a vonat. A város

óriási álmában feldagad.

 

Emelődaruk siklanak

a nyugodt test fölé, a nyakuk

egy vihar letörhetné, egy szárító

légbefúvója. Az éber légkalapácsok

az aszfalton ügyködnek. Luftot

 

rúgsz. Pár lépéssel arrébb

elhagyott építkezés, az ásók

a homokba állítva & merev csípőjű

betonkeverők. A feltornyozott építő-

elemek üregeiben darazsak fészkelnek (fényes

kocsiszín), csak zúgnak & zúgnak,

 

éneklik kábító dalukat

a szürkülő reggelben.

 

bjoern-kuhligk-jan-wagner-lyrik2-180 lars-reyer-(c) onrdej-stanekMohácsi Balázs fordítása

[in: ed. Björn Kuhligk – Jan Wagner,

Lyrik von Jetztzwei,

Berlin Verlag,

Berlin,

2008,

58-59.]

Simone Stanek fotója