Mielőtt Meghaltam-Dallas Buyers Club

Egy suta film is lehet jó, ha ízléses és szikár marad, és ha a néző ezt nem veszi észre. Egy hitelesnek tűnő dolog célba fog érni még akkor is, ha az egész beszűkült és egyoldalú. Szórakoztatni kell, meg elragadni a közönséget, azt kell csinálni, amit a Mielőtt meghaltam is csinált: faszán kell működni.

DBCjo

Először is, Jean-Marc Vallée filmje közel sem azért esetlen, mert nem átgondolt. A film nálam ott rontott, hogy végig fekete fehér világot festett, és ebbe helyezte el az árnyalt, színes főszereplőit, és hiába gördülékeny a mozi, ez akkor is egy sutaság és kész. Ezt a logikát követi a storyline is: Ron Woodroof (Matthew Mcconaughey) HIV fertőzött/AIDS-es lesz. Mindent elkövet a legjobb orvosságért, de persze az igazi, tuti nem legális, ezért gyógyszerbizniszbe kezd a külföldi árucikkekkel. Mellészegődik a transzvesztita Rayon (Jared Leto), eközben pedig Dr. Eve Saks (Jennifer Garner) a korrumpálódott egészségügy lelkiismerete próbál lenni, mert már ’85-ben is csak a pénz hajtott mindent. Persze, ember embernek farkasa, de létezik ám szolidaritás is.

A felemás alapkoncepció viszont parádésan bontakozott ki. A film nagyon tömény és egyedi, a snittek életszagúak, minden képkockán ott a vízjel: hiteles. De az érdem akkor is a színészeké. Mcconaughey uralja a vásznat, minden mozzanata, megszólalása aranyat ér, félelmetesen hibátlan (nem, nem a fogyás miatt!). Leto-ra ugyanez vonatkozik, csak persze teljesen más a figura. Ő és a modoros gesztusai, a kiállása, a hanglejtése, az az igazi kényeskedő nőiessége, ezzel szemben pedig ott van Ron, az ősbunkó ősmacsó, aki tesztoszteront izzad, plusz kedvenc szórakozása a rodeó. Egyszerűen mind a kettő lélegzik és él. Jó, Jennifer Garner sem rossz, de a két férfi karakter mellett egyszerűen elhalványul.

dbc

A zene külön kiemelendő. Innen-onnan összeollózott, ámde kiváló soundtrackek. Az összes szám a helyén van, a filmhez simul, mégis mindegyik észlelhető. A körülményeket talán pont ez a fajta aláfestés érezteti a legjobban: a betegség okozta kirekesztést (mert csak egy meleg lehet AIDS-es), a megszokott élet kifordulását, az elkeseredést, a hedonizmust, majd a mantrázást: Szedd össze magad, cowboy!

Ez idáig szép és jó, de sajnos Ron jellemfejlődése picikét elnagyoltra sikerült, habár megsüvegelendő, hogy az erkölcsi pálfordulás sohasem csap giccsbe, így a Rayonnal való barátsága annak ellenére sem zavaró, hogy az egyetlen magyarázat erre csupán annyi, hogy telik az idő. A Dallas Buyers Club (az illegális patika elnevezése) élettörténetét is hiányosan ábrázolják. Egyszerűen a jól szemléltetett emelkedés után túl hirtelen és kevéssé megindokoltan jön a hanyatlás. A gyógyszergyárakkal való főkonfliktus pedig le lett egyszerűsítve, és el lett csalva.

dbc1

Végtére azért a dráma üt rendesen. Talán a legkeményebb pillanat az, amikor Rayon öltönyben, „férfiként” járul az apja elé egy kis segítség reményében, vagy esetleg az, amikor Ron szembesül azzal, hogy HIV fertőzött. Minderre csak rátesznek még egy lapáttal a párbeszédek, ill. az olyan igazságok kimondása, minthogy az AIDS nem egyenlő az instant halállal, ezzel a betegséggel együtt lehet élni, bármelyik hordozónak lehet teljes élete, ha eléggé körültekintően csinálja a dolgait. Akadnak klisés gondolatok is (ne ítéljünk el senkit a mássága miatt, ne drogozzunk stb.), de a reprezentálás módja egyáltalán nem mondható elcsépeltnek. Működik az is, amit már más is százszor működtetett. Talán lényegében ebben is rejlik a Mielőtt meghaltamnak a varázsa.

Összességében egy igazi iparosmunkát tettek le az asztalra kivételes színészi alakításokkal megspékelve. Minden apró hiba megbocsátható, az élmény megéri az árát.

A FÉLonline.hu értékelése: 8/10