A KoMod Színház új sitcomjáról, a hullaházban játszódó Kampecről beszélgettünk az író-rendezővel, Kovács Henriettával.

Kovács Henrietta: Az ötletgazda Farkas Róbert, ő a KoMod művészeti vezetője, és ő intézi a gazdasági ügyeket is. Az alapokat ő találta ki, hogy legyen sorozatszínház, Kampec címmel és  a helyszíne legyen egy hullaház. A végleges felállás, hogy író és rendező is vagyok, később, sok változás után alakult ki. Eredetileg dramaturg lettem volna, ám a megbeszélések során arra jutottunk, hogy mégis csak jó lenne a színészeknek egy külső szem, így lehetőséget kaptam rá, hogy megrendezzem.

heni

Hogy alakult ki az előadás szövege, mennyire volt közös munka?

K.H.: Nagyon sokat ötleteltünk, főleg Robival. A történet vázát, a szereplőket közösen találtuk ki. Elkezdtem jeleneteket írogatni, aztán kezdődött a munka a színészekkel. Megvolt a jelenetek sorrendje, ezek egy része meg is volt írva, fix szöveg volt, mondjuk a fele. A másik felét pedig a színészek imprózták.

A színészek voltak meg, akikre írtátok a figurát, vagy a figurákhoz kerestetek színészeket?

K.H.: Ez vegyes. Robi néhány színészt és figurát tudott az elejétől kezdve. Andresz Katira találta ki, hogy halott látó takarítónő legyen, a Mamma. Mokány Csabinál is evidens volt, hogy ő fogja alakítani a boncmestert. Itt a színész és a figura egymásból jött. Ők voltak ketten fixek, hozzájuk kerestük a többi színészt és figurát. Jött a rendőrnő, akit Kelemen Tímea játszik, az asszisztens, akit Szabó Sára. Később került a történetbe a gyakornok, akit Inoka Péter alakít, és Császár Zsófia, a Halál szerepében.

heni2

Jó hangulatú, műhelyszerű próbafolyamat volt?

K.H.: Nagyjából igen. Persze mindig vannak apró-cseprő problémák, konfliktusok. De abszolút jó hangulatú próbák voltak, sok kreativitás van a KoMod-os csapatban. Attól nem féltem, hogy végül ne oldanának meg valamit. Azokat a jeleneteket, amiket nem írtam meg, épp azért nem írtam meg, mert tudtam, hogy milyen jól tudnak imprózni, amiből majd együtt megcsináljuk. Sok esetben nem akartam nekik előre megírt szöveget adni, mert tudtam, hogy amit bedobnak, az jó és érvényes lesz. Csapatmunka volt, ami során sokat változott az anyag.

h2

Mikor kerültél a KoMod Színházhoz?

K.H.: Azt tudni kell, hogy ez egy lakásszínház Budán, egy pici játéktérrel és egy negyven férőhelyes nézőtérrel. Teljesen magánkézben van, állami támogatás nélkül működik, a bevételből tartjuk fenn magunkat. Nincs fix társulat, bár van egy erős mag. Ugyanakkor befogadó jellegű is, szabadság van.  A rendezők szabad kezet kapnak abban, hogy kikkel szeretnének együtt dolgozni. Nem a színészeinkhez keresünk darabokat és szerepeket, hanem a szerepekhez, karakterekhez keressük a legjobb színészt, legyen az illető új vagy régi. A Kampeccel együtt hét futó előadásunk van. Idénre kezd átalakulni a közönség. Ahogy a többiek mesélik, régebben főleg olyanok jöttek, akik a környéken laknak. Mostanában több a fiatal, és egyre többen jönnek át Pestről is. Olyanok is nézik az előadásokat, akik nyitottak az alternatívabb dolgok felé. Egyre többen ismerik meg.

Tavaly kerültem oda, Tóth János Gergely rendezte ott a Szóval én uralkodnék a vágyaim felett? című előadást, főpróbahetük volt, hívott segíteni. Kicsit a szövegírásba, dramaturgiába szálltam be. Aztán jött az Édes Anna, amit eredetileg tavaly szerettünk volna bemutatni, végül idén került rá sor PszichoAn(n)alízis címen. Mokány Csaba rendezővel már a tavasz végén elkezdtünk ötletelni, dolgozni a szövegen, aztán az ősszel megkezdődtek a próbák.

h4

Mi a Kampec további útja?

K.H.: Az első epizódot eddig háromszor adtuk elő, főpróbával együtt négyszer. Márciusban lesz belőle még kettő, 11-én és 13-án. Volt róla szó, hogy csak egyszer-kétszer játsszunk egy epizódot, de aztán arra jutottunk, hogy amíg van rá érdeklődés, addig menjen. Persze felkerül a netre is, amitől lehet, hogy lesz, aki inkább otthon nézni meg a felvételt, viszont be is tudja pótolni majd később az, aki csak akkor kapcsolódik be. Tervezzük, hogy lesz majd egész estés Kampecolás, ami azt jelenti, hogy amikor kész lesz a második epizód, lejátsszuk az elsőt is, ami ötven perc, aztán rövid szünet, és jön a második.  Kedvezményes jegyekkel. A második rész bemutatóját április elejére tervezzük, és ha működik, akkor folytatjuk jövőre is. Szeretnénk pályázni is vele több helyre.

Íróként mi volt a legizgalmasabb a Kampecban?

K.H.: Az, hogy gyakorlatilag a nulláról kellett elindulni. Ki kellett dolgozni hat teljesen hús-vér karaktert. Hiába tudtam, hogy egy hullaház a helyszín, meg hogy az egyik szereplő hentesből átképzett boncmester… Figyelembe kellett venni a sitcomos elvárást, hogy mindenkinek legyen valami stichje. Honnan jönnek, hová mennek, mi köztük a kapcsolat. Közben keverni a műfajokat, ez thriller, krimi, vígjáték egyben. Nehéz volt keverni a szálakat, hogy mit mutatok meg, mit rejtek el. Nem lehet például azt a krimis fogást megcsinálni, hogy a végén behozok egy új szereplőt, amit filmen ugye tök könnyű. Meg főleg a kötött helyszín, hogy azon belül hogyan lehet mozgásban tartani a dolgokat. Az első rész végig ugyanabban a térben játszódott, most ötletelek, hogy valahogy lehessen helyszínt váltani.

h3

Írás közben már tudtad, hogy ez egy térben lesz? Vagy az írói éned meglepte a rendezői éned olyanokkal, hogy végszóra berepül nyolc démon balról?

K.H.: Nem voltak ilyen meghasonulások. (nevet) Közben persze íróként egy csomó olyan vágyam volt, hogy de jó lenne ez vagy az. Hozzá kellene tenni még azt, de nem lehet, mert nincs hátsó bejárat, nincs több járás. Egy csomó gátja van a térnek, amit bele kell kalkulálni. Sok elszállós fantáziánk volt, amiből engedni kellett, de közben meg szép lassan technikailag is fejlesztgetjük a színházat, így egyre több mindent lehet majd megvalósítani.

Ami nagyon furcsa volt, hogy nincs külső szem. Nagyon sokáig ez zavart. Jó, hogy én látok valamit, de nagyon vártam, hogy mit szól hozzá az első néző. Ezt nem érti, vagy azt nem érti. De az derült ki, hogy világosak a szándékok, sok pozitív visszajelzést kaptunk, nevettek a poénokon, szerették. Az egész nagyon vicces lett, és kicsit krípi. A halálról beszélünk, amihez dukálna valamiféle komolyság, viszont abszurd humorral ki is lehet nevetni.

további info: https://www.facebook.com/kampecsorozat