Nőnap előestéjén Kardos-Horváth János ingyenes akusztikus klubkoncerttel kedveskedett a rajongóinak. Az est Kafkaz klubként volt meghirdetve, de nem hiányoztak a Kaukázus slágerek és a K2 dalok sem, hiszen „a Kafkaz minden Kardos-Horváth János dal előszobája”.

kafkaz_fotó1

 

Promenád bisztró. Közepesen hangulatos hely egy kihalt állatfaj nevét viselő bevásárlóközpont oldalában. Nekem a Kardos-Horváth-féle underground, fogyasztói társadalom-ellenes életérzéshez kicsit túl elit a pincérekkel, és a meglehetősen drága itallappal. Bár fél órával korábban érkezem, a színpad előtti asztalok már mind foglaltak, így a bárpult egy távolabbi szegletében kapok helyet.  Még szerencse, hogy ezen az estén nem a látványon van a hangsúly.

Sajnos az oldott légkör velejárójaként a kilencre ígért kezdés bő fél órával csúszik, ezért kissé feszengve ülök, és várom, hogy „történjék már valami”. Bármilyen lassan is igyekszem iszogatni az est szponzorának akciósan árult italát, már majdnem üres a poharam. A problémám, hogy ezen a helyen maximum még egy ilyet engedhetek meg magamnak, pedig még el sem kezdődött a koncert.

Kardos-Horváth végre megjelenik a kis pódiumon, kalapban, egy szál gitárral. Ahogy rázendít, azonnal magával ragad a sajátos atmoszféra, így megbocsátok neki a pontatlanságáért. Ráhangolódásként a nagy Kaukázus klasszikusok csendülnek fel. A Teszkóval nyit, a feszültség pedig egyből oldódik, a közönség vele együtt zengi a szöveget. Majd az első blokkban jön Celeb, az Ingatlan, és a Tartós béke is. Sőt, nőnap révén az újraalakulás óta kevésbé játszott Szalai Éva sem hiányozhat. A bemelegítés után következnek az „igazi” Kafkaz nóták. Elhangzik a Maradjanak nők, a Papírsárkány, és a Magácska. Felcsendül még a Magashegyi Undergroundnak írt Szeplős váll, valamint közös duettjük, a kultikus Anglia szóló változata is.

kafkaz_fotó2

A kicsit hosszúra nyúlt szünet után a második etapban a zenész már abszolút a közönségére bízza magát. Egy sör, vagy akciós lengyel italkülönlegesség fejében lehet számot rendelni. A bátrabbak egyből megindulnak pohárral a kezükben a színpad felé, de vannak ötlethiányos percek is. Ám az óriási repertoárból ezeket sem nehéz kitölteni. Itt az eredeti, nőnapi aspektushoz visszatérve, az énekes olyan keserédes szerelmi balladát iktat be, mint az Ünnepélyesen fogadom, a Suttognak a fák, a Hostess, valamint az Omega klasszikusa, a Fekete pillangó, amit az egész bisztró együtt üvölt a zenésszel. A Kafkaz sláger Cukorborsó olyan sikeres, hogy valakinek nem volt elég egyszer, az első félidőben meghallgatni, így ez az est során másodszor is elhangzik. Ahogy telik az idő, az előadás egy egyszemélyes, hiánypótló Kaukázus koncertté válik. Mindenki a fellépések setlistjéből általában kihagyott számokat követeli, így csendül fel a Gyűrűzött madár, a Zánka, az Agyhalál, a Rézcső és az 51 csillag is.

Éjfél körül már a tetőfokára hág a hangulat. A leglelkesebbek szorosan szembeállnak a fáradhatatlan énekessel, és egymásba karolva, jobbra-balra dülöngélve, a dalszövegeket kiabálva adják át magukat az érzéseiknek. A Földlakó refrénjét már egy kisebb koreográfiával adják elő. Búcsúzásul a Nemzeti dal hangzik el, amely a jövő heti Kafkaz klubhoz szolgál invitálásul, amit egy újabb jeles naphoz kötve,  március 15-én tartanak a Hunniában. A kezdeti nehézkes indulás ellenére egy jó hangulatú, tábortüzes estékre hajazó, néha beszélgetős – néha éneklős klubkoncert volt ez, ami tökéletesen passzolt egy esős péntek estéhez.