Képzelem azt a borzalmat, amikor becsöngettem. Most állok az ajtóban, kezemben egy pohár bor, és nem merek még támaszkodni sem. A zaj miatt: a legkisebb zaj is elronthatná ezt a furcsa, csendes „álompolgári” idillt. Mint például az, ahogy megérkeztem… Kétszer is kellett csöngetnem, mert nem nyílt az ajtó rendesen. Tehát ha valaki Sofa Underground buliba készül, az első tippem, hogy minden körülmények közt legyen pontos!

DSC_6861

Szóval állok most egy nappali ajtajában, bent emberek ücsörögnek a szőnyegen, a székeken, a fotelban, a kanapén, és néznek az egyik sarokba. Ott ül egy srác egy gitárral, körbetekerve minden színes és fehér égősorokkal, de még valami vibráló halvány lámpa is van mögötte. Meg egy másik, egy falilámpa, ami egy kalapos gyertyának látszik. Előtte egy faragott kis dohányzó- vagy sakkasztalon szerkezetek vannak potméterekkel és effektekkel, vezetékek szaladnak belőlük szerteszét a parketten. És a srác hangja olyan messziről szól, mintha nem is itt ülne a sarokban.

DSC_6875

Ha az embernek épp semmi kedve kisebb-nagyobb politikai válságokkal és félkész háborúkkal foglalkozni, nem is vonulhat el jobb helyre egy nyugodt régi polgári lakásnál. Múlt és jelen fúziója volt ez, egy fél időutazás – különösen, ha az ember észrevette a Magyar Vacuum Cleaner Budapest sejtelmes rézcsövét a falból kilógni, vagy leolvasta a szekrény tetején támaszkodó gyerek portréján a dátumot. A lakás polgári miliőjébe más talán nem is simult volna így bele, mint a Berriloom-féle elmélázós hálószobapop. És tulajdonképp illett ide a közhely is: „a béke szigete” volt ez, kész belvárosi idill. Egy budapestinek nem hogy kimozdulnia nem kell ehhez a komfortzónájából, de inkább annak egy már-már groteszk módon felnagyított változatában merülhet el. Sofa Underground mint süllyedés lehunyt szemmel a kanapé puha párnái közt, hálószobapop mint gitározás és ücsörgés a meleg szobában, mikor más már alszik…

DSC_6837

A koncert két részből állt; aki ügyesen késett, a szünetben jött. Tipp: az ügyes késéshez kell egy ismerős, aki már eleve ott van. Én meg persze pánikban késtem, miután a világvége-megállóba beérkező utolsó buszról éppen a kezdéskor leugorva észrevettem, a térképem durván 90 házzal arrébb irányított. Futhattam vissza a városba. De lehetett volna rosszabb. Csak a szervezők figyelmességén múlt, hogy közbeléptek, mielőtt a Google Maps Csepelre vezette volna a fél társaságot. Úgyhogy ha ott vagyunk az első 35-40 jelentkező közt, akik a lakásba beférnek, és megkapjuk a címet e-mailben – ne felejtsünk el nem túlzottan bízni a technológiában.

DSC_6845

Pedig ez nem az a koncert, amit a legjobban valahol az Olajkikötő és a Csőgyár utca között lehet megtartani. Sőt. Ahogy Bircsák Eszter, a Sofa Underground Budapest szervezője mesélte, ez kifejezetten szomszédbarát: legkésőbb 10-kor vége, és még ha házibuliba fordul is az est – ami azért előfordul –, a szomszédoknak akkor sincs oka beszólni. És ez még mindig igaz, pedig most volt a negyedik ilyen buli. Tavaly augusztus óta.

DSC_6906

 

DSC_6926

A Berriloom együttest itt egyedül reprezentáló Déri Ákos azt meséli, azért először fura volt, hogy egy karnyújtásnyira a közönség, hogy a többiek nélkül lép fel, ésatöbbi. Aztán ahogy múlt az idő, a koncert végére úgy érezte magát, mint mikor otthon zenél. Így ami előadóként szokatlan, az mégis nagyon barátságos lesz – pont olyan, mint otthon. Amit én a közönségből valóságos merényletnek éltem meg – csengő, wc-lehúzás, pukkanó dugóhúzás –, attól ő csak egyre otthonosabban érezte magát. A koncert ezért tulajdonképp már jóval az utolsó szám előtt véget ért; addigra mi már Ákos szobájában ültünk, ahol ő épp a legjobb alapot kereste egy dalhoz. Belekezdett kétszer is, végül vállat vont, és harmadszor már alap nélkül játszotta el. A különbség csak a taps lehetett.

DSC_6954

A hangulatra jellemző, amit az a holland srác mond, akivel koncert után futottam össze. Hiába nem tud szabadulni a gondolattól, hogy „the word ’intimacy’ is so gay”; mégis hősiesen leküzdi kognitív disszonanciáját, és kimondja: ez az egész nagyon intim volt. Különben kétnyelvű az esemény Facebookja, így szerencsére még magyarul sem kell tudni, hogy valaki megtalálhassa a Sofa Underground-jelenséget. Fura is lenne egy nyelven. Végülis ez egy spanyol kezdeményezés folytatása, ami épp Európa-hódító úton van.

DSC_6917

Ha már elkezdtem tippeket írni, itt van még egy utolsó. Becsületkasszás helyen hiába lapul kétezres az ember zsebében. Ha nincs olyan szerencséje, hogy összefut egy szervezővel, aki majd vált neki pénzt, akkor veheti meg az egész üveg bort. Persze hozni is ér italt, mint minden rendes házibuliban. Bár ebből most nem lett nagy buli – olyan péntek este volt ez, amikor mindenkit várnak még egy vagy két helyen.

Fotók: Pozsonyi Roland