Sós Ágnes Szerelempatak című dokumentumfilmje február 27-től egészen március 2-ig ingyenesen megtekinthető az HBO GO oldalán. Én mégsem bánom egy percig sem, hogy moziban láttam. Mert ha nem ott láttam volna, lemaradok arról, hogy mögöttem egy egész csoport hetvenes néni pirul, kuncog vagy kacag azon, amit a vásznon lévő kortársaik megosztanak a világgal. Mégpedig, hogy a szex még nyolcvan felett is téma.

pic_20140210161925_esy36gu06vk

Lassan nem marad olyan tabu, amit filmvásznon ne döntöttek volna le. Néhány felületes hollywoodi limonádén kívül azonban egy valamivel nem igen foglalkozott még senki: ez pedig az idősek nemi élete. És igen, most mindenki zavartan habogni kezd, hogy azok a nyugdíjasok, akik mást sem csinálnak, mint hogy megkeserítik az életünket a buszokról való lassú fel- és leszállással, még gondolkodhatnak és beszélhetnek a szexről. Vagy akár szerelemről, ha már itt tartunk. Sőt, már-már azt is lehetetlen elképzelni, hogy ők valaha is csináltak volna efféle dolgokat.

Az alig 70 perces Szerelempatakot végignézve azonban rájövünk, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. A film helyszínéül szolgáló erdélyi falu idősei olyan nyíltsággal beszélnek a kamera előtt trükkökről, praktikákról, múltról és jelenről, hogy – bár filmen ilyen széles korosztályból való nézőközönséget még nem láttam – mindenki egy emberként nevetett, sóhajtott fel, vagy nyelte a könnyeit.

tumblr_n089mjmZVD1qawvjfo3_r1_1280

A Szerelempatak pont olyan ritmusban halad, mint a benne szereplő emberek élete: lassan. Nyugodt tempójával, rengeteg, gyönyörűen fényképezett tájával és olyan apró részleteivel, mint a lábasról ütemesen csöpögő víz, a pinceajtón beleső ló vagy a konyhafalon zümmögő légy, azonnal bevon minket ennek a kis falunak az atmoszférájába, ahol lovaskocsin közlekedni és ekével szántani mindennapos dolog. A kétségtelenül szép, de azért a falusi életet kissé idealizáló bevezető után bele is vágunk a lényegbe; a töltött káposztát gyúró nénik olyan természetességgel beszélnek arról, hogy anno kit hogyan cipeltek a bokorba, ki alatt hogyan tört le az ágy, és hogy azért most is elfogadnának valami fess embert maguk mellé, hogy csak pislogunk.

feri

A filmben elszórt, laza szövésű beszélgetéskötegben egy elmúlt kor idéződik fel: egy olyan kor, mikor a nők akár a kenyérsütést is félbehagyták, ha uruknak „hengergőzni” támadt kedve, mikor néhányuknak a szex olyan volt, mintha késsel hátba szurkálták volna. De ha véletlenül mégis kedvük támadt, akkor is szégyellték mondani. Nyelves csóknak híre-hamva sincs, és mint ahogy egy bácsi nyíltan meg is jegyzi: a férfi az ágyban ott legyen, ahová való, mégpedig a tetején.

Akinek kamera volt már a kezében az tudja, milyen nehéz dolga van annak, aki hétköznapi embereket próbál rávenni arra, hogy nyíljanak meg a lencse előtt. A felvétel miatti zavart eltüntetni nehéz, bizalmas és bensőséges kapcsolatra van hozzá szükség. Sós Ágnes és stábja pedig rendületlenül követte szereplőit télen és nyáron, a reggeli borotválkozástól kezdve a domboldali szalonnasütésig, és csinálta ezt addig és úgy, hogy az idős bácsik és nénik végül már azt is elfelejtették jóformán, hogy filmre veszik őket. És mire ez az összeszokott együttműködés megvalósult, ezek a hétköznapi emberek már nem úgy viselkednek, mint egy film szereplői. Egyszerűen élték az életüket, ahogy máskor is szokták, beszélgettek egymással úgy és arról, amiről máskor is szoktak, és éppen ezért voltak képesek olyan érzelmeket átadni, amelyeket eljátszani talán nem is lehet. Ezért sírunk és nevetünk a szereplőkkel, és ezért lesz a Szerelempatak ennyire jó és minden korosztály számára átélhető.

dolgot

Ezek a nyolcvan feletti emberek kellettek ahhoz, sosem hallott szófordulataikkal (hájder mennykő és társai), és sajátos, gyakorlatias látásmódjukkal rávilágítsanak, mindegy ki hány éves, vannak olyan dolgok, amiknek a kor nem szab határt. Még ha a test meg is öregszik, a vágy ugyanúgy megmarad, és az özvegyként szerelembe esett néni ugyanúgy ugrik udvarlója nyakába, mint egy tizenéves fruska. A film végén pedig vigyorogva szűrhetjük le azt a soha nem múló tanulságot, hogy addig élvezzük ki a nekünk jutó időt, ‘míg a kút be nem szárad, és még a gém is működik!’