Grand Budapest Hotel
Az utóbbi hetekben a média az 1951 óta megrendezésre kerülő Berlini Filmfesztivál hírétől hemzsegett. Mint köztudott, minden évben van egy film, ami megalapozza a hangulatot. Olyan ez, mint egy A38-as koncert előtti borozgatás a Duna-parton. Az immáron 64. Berlinálé felvezető filmjére is lehetetlen volt nagy elvárások nélkül beülni.
Wes Anderson új vígjátéka a Grand Budapest Hotel, előző filmje a Holdfénykirályság után, gyenge eresztés. Olyan, mintha kicsicsáznék egy roskadó épületet, teletömném sztárokkal és rájuk zárnám az ajtót. De talán még ez a megoldás is jobb eredménnyel zárulna, mint ez a film. Az általában fix szereplőgárdával dolgozó rendező filmjéből most sem hiányozhatott Adrian Brody.
Lehet, bennem van a hiba, de a nehezen emészthető szokatlan figurák karizmatikus jellemei és az erőltetett humor fekete lepellel teríti le az inkább lakberendezői pályára szánt rendező „gyermekeit”, bár 2001-ben és 2010-ben is Oscar jelölést kapott.
Anderson első európai rendezésének színteréül szolgáló hotel a valóságban a cseh-lengyel határ mentén egy elhagyatott nagyáruház. A stáb régi fotók alapján, több országból szerezte be az egytől egyig eredeti díszletet. Ezt bizonyítja a párizsi bárpult, vagy a cégtábla, amit Prágából kocsikáztak el a „budapesti” hotelig. Érdekesség, hogy a film kihatott a rombolásra kárhoztatott épület mivoltára, mivel ahelyett, hogy egyenlővé tennék a földdel, felújítják és jövőre újból üzemképes lesz.
Maga a történet az 1920-as évek Európájában játszódik a rendező agyszüleményének köztársaságában, Zubrowkában. A hotelt igazgató Gustave H.-ról és az inas Zero Moustafaról szól, aki Ralph Fiennes karakterének a legmegbízhatóbb barátjává válik. A film két szálon pörgő időutazás. Megtudhatjuk, hogyan lehet egy röpke egyéjszakás kaland után egy értékes reneszánsz festményt örökölni, vagy azt, hogy hogyan áll Adrian Brody-nak (Dmitri) a fasiszta tiszt egyenruha.
Joggal tesszük fel a kérdést, hogy mi köze mindennek Budapesthez? Semmi. Egy fikcionalizált világ fikció-hotele. A recept most sem változik. Van ármány, szerelem, gyilkosság. A film maga egy vizuális orgazmus, de a történet nem lépi át az ingerküszöböt. Az enyémet semmiképpen. Nincs az a megsemmisítő purgatóriumi tűz feeling, miután vége a filmnek és megvilágosodsz, nem akarom megváltani tőle a világot. Magukkal rántanak a nagy húzónevek. Ralph Fiennes, Tilda Swinton, Edward Norton. De elég ok Hollywood habja egy mozijegyre?
A Berlini Filmfesztiválon egyébként magyar film is szerepelt: a Viharsarok. Továbbá megemlékeztek Jancsó Mikósról is. A fesztivál Youtube csatornáján lehet megnézni a Magyarország 2011 című film epizódját.
Hazai bemutató: március 20.
