Az Országos Idegennyelvű Könyvtár magyarországi cigány irodalomról szóló előadássorozatának keretein belül ezúttal két emblematikus, úttörő szerepű alkotó került bemutatásra. Bari Károly és Lakatos Menyhért életpályájáról Dr. D. Magyari Imre irodalomtörténész beszélt, műveiket pedig Jónás Judit színművész előadásában hallhatta a közönség.

Az Élet és Irodalom február 7-i számában megjelent Daróczi Ágnes-cikk kapcsán mindjárt egy kényes kérdés merült fel: vajon aki cigány irodalomról beszél, kénytelen-e szembenézni a szélsőjobboldali diskurzusokkal is? Bármennyire abszurdnak tűnik a kérdés, napjainkban akár releváns is lehet.

Bari Károly

Bevezetésképpen Bari Károly életművének egyik legkiemelkedőbb, Hegedűk vijjogásából című versét mondta el Jónás Judit: ,,Rongyos cigánysátorok / homályába, hegedűk / vijjogásából élő / férfiak közé, akiknek / háta mögött megátkozott / szerelmek sárkányai / csatáznak, visszavágyódom, / fekete putrik ágyaira”. A színművész erőteljes előadásmódja jól illett Bari Károly metaforákban gazdag, látomásszerűen drámai versnyelvéhez.

Az életmű legfontosabb motívumai a tűz, a feketeség, a varjak, a putrik és Krisztus csontváza, emellett a cigányság életével kapcsolatos képek is jelentős szerepet játszanak. Tekinthetjük-e Bari Károlyt cigány költőnek, ha ő magát magyar költőnek tartja? – tette fel a kérdést az előadó, aki szerint Bari Károly identitásproblémája abban tér el Radnótiétól, hogy ő cigánynak vallja magát, felvállalva azt a szerepet is, hogy egy közösség nevében szóljon.

Jónás Judit

A felvállalt szerep azonban ellehetetlenül: az Arany Jánoshoz is kötődő bárdköltői hagyomány a ’60-as években zajló paradigmaváltási folyamat során háttérbe szorul, a közösség nevében való beszéd és a váteszi szerep kiesik a köztudatból – ennek ellenére Bari mint Táltosfiú folytatta ezt a lírai hagyományt. Filctollal rajzolt grafikáiban sajátos magánmitologikus világot alkotott meg, néprajzkutatóként pedig gazdag folklóranyagot gyűjtött össze. Daróczi Ágnestől azt is megtudhattuk, hogy Bari Károly a mai napig ír verseket, ám keveset publikál: akár évekig keres egy szót. Publikált verseivel a Holmiban találkozhatunk.

Lakatos Menyhért 1975-ben megjelent, Füstös képek című regényével vált ismertté, ezt a művet tartják az első magyar cigányregénynek. Lakatos szintén a cigány értelmiség első generációjához tartozott, meg is jelenik műveiben a cigány és a magyar világ közti ingadozással járó szenvedés és az a típusú társadalmi mimikri, melynek során a cigányok más viselkedésmintát alkalmaznak a saját csoportjuk és a többségi társadalom felé.

D Magyari Imre

D. Magyari szerint Lakatos olyan szerző, aki leginkább a saját élményeiből képes nagyot alkotni. Az Akik élni akartak című, 1982-ben megjelent regénye nagyon hitelesen beszél egy cigány kezdeményezésű vállalkozás bukásáról és ennek társadalmi hátteréről. A beszélgetésbe itt kapcsolódott be a közönség sorai között helyet foglaló Daróczi Ágnes. Az Akik élni akartak első változatával kapcsolatban szóba került, hogy  az átdolgozott változattal szemben erősebb benne a rendszer elleni vádirat-jelleg, és a téglagyár termelési folyamatát a termelési regények prózapoétikai módszereihez hasonlóan ábrázolja. A regény fő kérdése mégis az, hogy változhat-e a cigányság társadalmi helyzete.

Bari Károly és Lakatos Menyhért a cigány líra és próza kezdeteit fémjelzik a magyarországi irodalomtörténetben.  Az előadássorozat következő, március 12-i alkalmán cigány költők életműve kerül középpontba (Balázs János, Balogh Attila, Kovács József Hontalan, Szepesi József, Szécsi Magda), majd április 16-án három prózaíróé (Holdosi József, Osztojkán Béla, Szécsi Magda).

A kezdetek: Bari Károly és Lakatos Menyhért. Országos Idegennyelvű Könyvtár, 2014. február 12.

Fotó: Kiripolszky Csongor