Evellei Kata első kötete a PRAE.HU-Palimpszeszt gondozásában jelent meg. A rövid könyv három részre tagolódik: Büntetésben, Nyílászárók, Utópia. A ciklusok tematikája túlnyomórészt egységes, azonban a mű kettősségét Margócsy István is kiemeli: a szövegek lírai énje egyszerre sebezhető és fölényes, játékos és vérkomoly.

1235897_488692731227003_280975798_n

A versek olyan „nagy” témakörök köré szerveződnek, mint gyermekkor, élet, halál, szerelem. Evellei Kata kötetének az az erőssége, hogy ezekhez az örök témákhoz nem sablonosan nyúl, hanem egyedi nézőpontból tekint rájuk. A három ciklus nagyon hasonló, azonban önmagukban is külön egységet alkotnak, egy-egy vers kivételével. Egyértelműen a középső ciklus, a Nyílászárók emelkedik ki. Benne a lírai én érzékeny, a tárgyakat életre keltő tekintettel néz körül a világban. Képei hétköznapi dolgokat használnak fel, éppen ebben rejlik az erejük.

Evellei szavai nyomán megelevenedik a környezet, az emberek pedig tárgyiasulnak: összebújó székek lesznek az egyetemisták. Gestalt – szól az egyik szöveg címe. És valóban, a versekben mindenhol alakok tűnnek fel, például a lírai én gyermekként, illetve a nagymama visszatérő figurák. Az átmenetben létező világgal találkozunk, mintha Evellei a nemlétezőt, a már elmúltat kívánná átmenteni a jelenbe. A cél a „között”-et megfogni, azt az állapotot, ahol az igazság van:

„Így már-már látni éleit fent, a biztos és a kétes közti térben, így már-már elbeszélhető…” (Nemes Nagy Ágnes: Egy pályaudvar átalakítása).

A látás motívuma kötetszervező elem. Ebben a költészetben minden sor egy újabb képpel lep meg bennünket. De nagyon fontos kiemelni, hogy a szem, amellyel látunk, hangsúlyozottan női szem – ennyiben felidéződhet bennünk Tóth Krisztina költészete. Ez pedig a témákat is meghatározza. A középső ciklus férfi-női kapcsolatokat tematizálja, finoman megrajzolt alakokkal és rendkívüli érzékenységgel. Az Éhség című vers teli van megrendítő képekkel:

„Mozdulni sem merünk az élek között, / lassanként mégis elkoptatjuk egymást, / mint az üresen önmagát őrlő fogsor.” (34.)

Az Álombunker jellemzője, hogy nagyon egyszerű sorok mögé bújtat megrendítő tartalmakat. A nagyszülő tematikájú versek, illetve a barátságról szóló versek kiemelkednek ebből a szempontból. A közhelyes, cukormázas szavak helyett a kiszolgáltatottság és a kötődés fájdalmas volta jelenik meg. A nő gyermekké lényegül, védelemre szorul. Megteremti hát magának az Álombunkert.

A látás, emlékezés mellett az írás maga is kötetszervező elem. A kötet „előszavaként” az első lapra helyezett vers, az Útravaló megadja az irányvonalat:

„egy hivatásos unottságával / ezért vetjük egymás helyett / egymást kereső mondataink / a nemtörődöm papír arcába”. (5.)

Az írás mint egyfajta közvetítő jelenik meg, egy sajátos ütközőtér, ahol a ki nem mondott szavak kapnak helyet. Düh, szeretet, kötődés, megaláztatás egyaránt. A düh és csalódottság szervezte versek (Nem az a megoldás, Vonalas füzet) kevésbé sikerültek, indulatosságuk és fölényességük ellentétben áll a kötet többi versének egyenletes, kicsit belenyugvó, rezignált, saját kiszolgáltatottságát felismerő hangnemével.

A három alegységben található művek között átjárás van. A Büntetésben ciklus versei néhol zavarba ejtően szenvtelenek és tárgyilagosak.

„Gondoltam, amint a nagyapámat / elcsomagolták egy dobozba, / hogy, mint a kinőtt játékokat, / ne is vegyék már többet elő.” (Leltár, 17.)

Ez a tárgyilagosság tér vissza a harmadik részben, azonban a tájleírás révén kiforrottabb, felnőttebb formában, például a ciklus egyik legjobb versében, A kertben:

„Tövükbe lerakódott az augusztusi este, / mint bogártetemek a lámpaburába, / és a zugokban megmaradt a sötét.” (64.)

Evellei Kata nagyon ügyesen bánik a szavakkal. A kötet sugallata, hogy a lírai én jobban kiigazodik azok világában, mint a valóságban. Talán maguk a szavak képezik az Álombunkert:

„szájunk gyenge, szavaink erősek.” (5.)

Kiüresedett, mozdulatlan világok rajzolódnak ki előttünk, felderengő alakokkal, „megtévesztően élő sziluettekkel”. De mindezeket egy figyelő, érzékeny szem látja, aki reflektál a jelenségekre és megeleveníti őket. Így lesz ez a költészet egy sajátosan szubjektív és objektív líra elegye.

A FÉLonline.hu értékelése: 8/10

Evellei Kata, Álombunker, PRAE.HU-Palimpszeszt, Budapest, 2013.