Nem sok fogódzót nyújtott a Kalicka Bistrót színültig megtöltő érdeklődők számára a Murányi Sándor Olivér és Simon Márton által közösen szervezett felolvasóest címe: Zsákmányállatok. Talán épp ez a szűkszavú titokzatosság vonzhatott be ennyi embert, ami – elismerjük – jó stratégiának bizonyult.

Simon Márton stílusosan átadja a kezdés jogát Murányi Sándor Olivérnek, aki elmeséli, hogy az est ötlete az abonyi állatkertben fogant meg, ahova együtt látogattak el. Azonnal eszembe is jut a két fénykép: a sugdolózó tigrises, amiért Simon Mártont ötszázharminc Facebook-felhasználó egy emberként irigyelt, valamint Murányi sorozatfotói, amin a 45 kilós macska puszit nyom leendő áldozata arcára.

murányisándorolivér

Ezeket a fotókat és az általuk rögzített élményeket megünnepelvén olvasnak fel tehát nekünk a szerzők, először Murányi Sándor Olivér, a háromkötetes író, akinek novellái és regényrészletei változatos és szórakoztató karaktereket sorakoztatnak fel a párizsi skinheadtől egészen a székely szamurájig és a plázatolvajig. Az írások sajátos nyelvezete és képi világa teszi kissé groteszkké a szövegekben előforduló, felettébb humoros helyzeteket.

Simon Márton előtt az asztalon fekszik két verseskötete, a Dalok a magasföldszintről és a Polaroidok, először az előbbiből olvas komolyabb szövegeket. A tőle már megszokott életszerű, ám különleges képekben gazdag versekben a „tüdőd alatt izzó avokádó”-tól a „feel the sunshine”-ig jutunk el. Murányi viszont más vizekre kalauzol minket A forgó könyvtárról című novellájával. A nebuló esete a könyvtárosnővel reflektál a kortárs irodalomra, említi Pion István kötetét, sőt Simon Márton neve is felbukkan. A közönség imádja a szöveget, humorból itt sincs hiány.

zsákmányállatok1

Simon Márton a hazai slam mozgalom egyik élharcosaként slamszövegekkel is készült, először a Fekete mosoly címűt adja elő, amivel a II. Országos Slam Poetry Bajnokság döntőjébe jutott. A sokak által „bassza meg”-szövegként emlegetett slam tükör a társadalomnak: közéleti témákat és olyan hétköznapi mozzanatokat egyaránt megemlít, mint a havazás tényét Facebookra kiposztolók hada.

Egyre több humoros szöveg következik, a versek és slamszövegek tökéletesen passzolnak a novellákhoz és regényrészletekhez. Murányi Sándor Olivér mesél nekünk a hargitai medvepásztorról, a szerről és a férfiúról, míg Simon Márton a feszültségekről írt Angry Birds című szövegét olvassa. A slammer később fejből mondja egyik régebbi, ám annál ismertebb slamjét, majd egy újabbat olvas, ami A bárányok hallgatnak című filmre reflektál. Megtudjuk, a szerző jó étvágyú – kit majonézzel, kit anélkül fogyasztana el.

zsákmányállatok2

Murányi átadja a zárás jogát Simonnak, de előtte a pehelysúlyú zseniről olvas, bevezet minket egy költő mindennapjainak hányattatásaiba. A költő-slammer hevesen kutat telefonján egy másik szöveg után, végül be kell érnünk a Rómeó és Júlia egyik jelenetének átírásával, melyet a Miskolci Színháznak írt, és Tybalt visszaszólásának történetét mondja el.

A kistigrisek ötven kiló körül lehetnek, és havonta huszonötöt gyarapodnak, végül nagyjából kétszázötvennél megállnak – ez a felnőtt állatok súlya. Amennyiben egy következő ilyen humoros esthez az kell, hogy a főszereplők még egyszer ellátogassanak az abonyi Magán Zooba, akkor már ma indulhatnak.

Zsákmányállatok – Murányi Sándor Olivér és Simon Márton felolvasóestje. Kalicka Bistro, 2014. február 6.

Fotó: Kiripolszky Csongor