The Lego Movie

Mégis mennyi esély volt rá, hogy ez egy jó film lesz? Látszólag kevés, de amikor beültünk rá, megállapodtunk, hogy ha netán rossz lesz, akkor is jó lesz, mert a gyerekkorunkkal azért mégsem lehet szórakozni. Aztán valahogy tényleg jó lett, és nem csak a nosztalgiafaktor miatt.

LEGO_jelenetfoto (25)

Emmet a lehető legsemmilyenebb legófigura, ezt már az alap arcvonásai is jelzik: két pötty és egy felfelé görbülő mosoly. Minden előírást betartva, a rendezett legó nagyváros egyetlen popslágerét dúdolva boldogan éli mindennapjait, mígnem némi szerencsétlen véletlen és egy jóslat által kiválasztottá válik, hogy ezzel a nyakába hulljon a legóvilág megmentésének feladata.

Mitől lesz egy legófilmnek létjogosultsága? Talán attól, hogy a legó nem csak termékkapcsolás egy újabb animációs bőrlehúzáshoz, hanem a cselekmény aktív építőelemévé teszik, kihasználják az építős játék sajátosságaiban rejlő lehetőségeket, és eközben szórakoztató végeredmény születik. Márpedig ebben az alkotásban mindez együtt van, a Lego cég korábbi, videójátékok irányába tett kirándulásainak sikere után meglepő, hogy eddig még nem próbálkoztak hasonlóval a filmkészítők, főleg mivel a házi gyártmányú stop-motion videók egyik fő ihletője a kis műanyag játék.

A film humora néhol bugyuta, máskor bájos, és van, hogy bájosan bugyuta, de sokszor még a gyengébb eresztések is mosolyt tapasztanak az ember arcára – bár a borzalmas szóviccekkel gyorsan be lehet telni, ez nem tudom, mennyiben a magyar szinkron sajátossága. A legsikerültebb poénok a legóra mint tárgyra, játékra és annak kreatív felhasználására reflektálnak, ezekkel szerencsére nem fukarkodtak, főleg azok fogják nagyra értékelni, akik a gyerekszobájukban hosszú órákat legóztak át.

LEGO_jelenetfoto (13)

Az alapkonfliktus is lényegében egy, az autonóm legóvilágba bekerülő idegen tárgyra épít, miközben a főgonosz, Lord Biznisz a különböző tematikájú készletek külön világba rendezésén fáradozik, és szabályozni igyekszik azt.

Mivel a film a Warner Bros. égisze alatt készült, és mivel a dán játékgyártó cég rengeteg mozgóképes alkotáshoz állított és állít elő mind a mai napig játékszetteket, a Lego Movie-t lehetőség szerint telepakolták filmes kikacsintásokkal, popkulturális utalásokkal, melyek szintén az alkotás kiemelkedő pillanatai közé tartoznak.

Az animációs filmeknél kihagyhatatlan gyerekeknek szóló üzenetek között szerepelnek olyanok, mint hogy: higgy magadban, mindenki számít, mindenkiben van valami különleges, mennyire fontos az összetartás; de ezek messze elmaradnak attól, amit a film a játék öröméről és a kreativitás konvenciókkal szembeni szárnyalásáról akar mondani. A bölcsészek meg, ha akarnak, elmerenghetnek azon, hogyan alkalmaznak transzcendens hatalomra vagy érzékelésre vonatkozó filozófiai tételeket a legóvilág vonatkozásában – nem viccelek, tényleg van benne egy ilyen felütés –, de azért ez a film nem erről szól.

LEGO_jelenetfoto (33)

A tengernyi legó szemet gyönyörködtető látvány, és önmagában indokolttá teszi a harmadik dimenzió használatát, a moziból kifelé jövet pedig szinte kedve támad a nézőnek dudorászni a „Minden szupi-szuper!” refrénű, eredetileg a Tegan and Sara által előadott idegesítő, de fülbemászó kis popdalocskát.

Akit már a White Stripes Fell In Love With A Girl című számához készült kétperces videoklip láttán is elkapott a vágy, hogy régi legókészletét padlóra borítva heves építkezésekbe kezdjen, az ettől a filmtől biztosan rohan visszaszerezni az azóta meggondolatlanul uncsitesóra hagyományozott gyűjteményét. A Lego Movie azért válik kellemes alkotássá, mert minden visszásságát, gyengeségét, kötelező közhelyét és gyenge poénját képes szépíteni megannyi más, jól eltalált pillanattal, gyermeki bája magába szippant, miközben reflektál az alkotóelemére, és himnuszt zeng a kreativitásnak – és ezáltal magának a Legónak mint játéknak is. Azon gondolkoztam, mennyivel jobban élveztem volna ezt a filmet kissrácként, de meg kell gyónnom: így is borzasztóan élveztem.
Ja, és ez a film variálja meg a leglazábban a filmgyártó cég logóját a Scott Pilgrim óta.