Közel egy éve debütált a BUPAP Munkásállam sétája, én mégis csak most értem rá részt venni rajta. Azt hiszem, sokunknak, akiknek az életébe és szemléletébe beépült a városi séta műfaja, újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy mit jelent az, hogy ezt a mondatot így, magától értetődő módon le tudjuk írni. Hogy a BUPAP megjelenésével a városi séta ugyanolyan kulturális kikapcsolódási formává nőtte ki magát, mint a színház vagy a mozi. Ez egyrészt hihetetlenül menő, másrészt pedig arról tanúskodik, hogy az általános pesszimista hangvétellel ellentétben tömeges igény jelentkezik arra, hogy minden értelemben tudatosan viszonyuljunk a városhoz.

Azoknak, akik lemaradtak volna az elmúlt pár év legfontosabb kulturális mozgalmáról, röviden: a BUPAP városi séta projektje 2011 őszén indult Lénárd Anna kezdeményezésére, jelszava: “légy helyben turista!” Budapesten legalább nyolcszáz évre visszamenőleg vannak építészeti emlékeink, és mint sokáig az ország legfontosabb városa, illetve fővárosa, sok országosan ismert történelmi események helyszínéül szolgált. Azt, hogy 1848. március 15-e vagy az 1956-os forradalom eseményei ebben a városban játszódtak, mindenki megtanulta a középiskolában, de a történeti ismereteink gyakran nem helyhez kötöttek: nem tudjuk, hogy az a kocsma, ahova járunk, a forradalom helyszíne volt, és nem tudjuk azt sem, hogy mi történt azokban a házakban, iskolákban és kórházakban, utcákon és tereken, ahol napjaink nagy részét töltjük. Sokunknak semmilyen viszonyunk nincsen ahhoz a fizikai térhez, amelyben élünk.

képviselői irodaház

A képviselői irodaház kívülről

Ezen kíván változtatni a BUPAP (illetve követője, a Hosszúlépés, vagy az olyan projektek, mint az OSA csillagosházak kezdeményezése), amely azt a célt tűzte ki, hogy a sétákon és a közben elmondott történeteken keresztül közelebb hozza a város lakóit és történelmét egymáshoz. Szervezésükben bejártam már a diktatúrák által Svábhegyen hátrahagyott emlékeket és Ungváry Krisztián vezetésével az 1945-ös kitörés útvonalát. De lehetőség van háromnapos túrán végigjárni az 1956-os események helyszíneit, vagy éppen buszos túrán a társadalmi nemek szempontjából érdekes pontokat.

A Munkásállam elnevezésű túra Bernáth Aurél a képviselői irodaházban található azonos című képét mutatja be tágabb környezetében. A Margit-híd pesti hídfőjénél található parkban gyülekezünk, innen indulva járjuk be a környéket. Megismerjük az épület térbeli és időbeli környezetét, az 1944-45-ös események itteni térbeli lenyomatát, az elpusztult házakat. Egy ilyen ház alapjaira épült rá az irodaház, más épületekre viszont csak a hiányzó házszámok emlékeztetnek. Mivel szombat van, az épület majdnem teljesen üres, csak pár újságíró várakozik egy ismeretlen sajtótájékoztatóra. Az őrség ebédjét zavarjuk meg, amikor egyesével beléptetnek minket a fémdetektoros kapun. Bernáth Aurél Munkásállam című festményét a maga közel száz négyzetméteres alapterületével nem lehet nem észrevenni, uralja a monumentális teret, amely mellett a kisebb plasztikák és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kifüggesztett példánya eltörpülnek, és szinte jelentéktelennek látszanak.  Ennek ellenére nehéz igazából viszonyba lépni a festménnyel, olyan, mint egy óriási, de tökéletesen kontextusát veszített emlék, amely már senkit nem emlékeztet semmire – kicsit hasonlatos ahhoz, ahogyan az ember elsőre nem tud mit kezdeni a córdobai nagymecset közepébe épített gótikus templommal.

Mészáros Flóra értő művészettörténeti elemzése azonban hamar életre kelti a kontextusát kereső művet, az alkotó és a szereplők megelevenednek: magunk előtt láthatjuk Kádárt és Aczélt, akiket képmutatásuk miatt csak az érdekelt, hogy szerepeljenek a festményen, a hatodik sorban elrejtett Nagy Imrét, akinek át kellett festeni a cvikkerét, hogy ne legyen túl feltűnő a pártszékházban, és az alkotó Bernáth Aurélt, amint éjszakánként átsurran a közeli lakásából dolgozni a képen, hogy aztán a festék rögzítésénél használt tojásfehérje „melléktermékeként” megmaradt sárgájából készült rántottát reggelizzenek a dolgozók másnap a BM-étkezdében. Megtudjuk, hogy vezetőnk értelmezése szerint a munkásállam önmaga paródiája: a pártgyűlésen a szónokoknak nincsen szája, a hallgatóság nem figyel, az építkezésen a munkások nem dolgoznak, akik meg igen, azok pedig – szó szerint – a pártgyűlés alapjait ássák alá. A háttérben eközben Buda látképe látható – az 1944-es állapotban.

képviselői irodaház2

Bernáth Aurél: Munkásállam (részlet)

Itt derül ki igazán, hogy mennyivel inkább a történet számít, mint a fizikai lenyomat, hogy a megelevenedő város mennyi titkot rejt: a megidézett múlt szinte agyonnyom minket, miközben maga is a másikkal, az ostrom előttivel birkózik. Sötét háttérként feszül a munkásállam mögött a háború előtti város, a „mi lett volna ha”, „megérte-e” és „jó-e ez így” örök kérdéseként. Bernáth Aurél kimondottan balos alkotónak számított, ennek ellenére nem tudta nem megfesteni kétségeit. És igazából a monumentális festmény számunkra is háttérül szolgál: mi lett volna, ha másként alakul az átmenet, megérte-e az a negyven év, jó-e az, ami most van, így kellett-e ennek lennie? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem kerülhetünk meg, hiszen a múlt: az ostrom előtti múlt, mint mindenhol jelenlévő előfeltétel és háttér, és a munkásállam a maga jövőre irányuló utópiájával és a mára múlttá vált, de akkor változatlannak látszó kisszerűségével kihívást intéz a jelen felé.

Tulajdonképpen jó, hogy méretei és a költségek miatt 2004-ben nem tudták elszállítani ezt a képet, hiszen így a képviselőket mindennap figyelmeztetheti kötelességükre: úgy cselekedjenek, hogy az értelmet kölcsönözzön a múltnak. A kép előtt állva nem lehet nem ítélkezni róla. De a kép is ítél rólunk: vajon túl tudunk-e lépni ezen, képesek vagyunk-e olyan államot építeni, amely nem a látszatmunka állama? Mellettem két fiatal résztvevő egy helyettes államtitkár viselt dolgairól beszél, egy idősebb férfi Horthy-restaurációt emleget. Mindenkinek megvan a maga válasza, de számunkra, akiknek megidézték a múltat és élővé vált a festmény, van legalább egy kérdésünk is hozzá.

Munkásállam – városi séta: Merker Dávid ötlete alapján Mészáros Flóra vezetése, 2014. február 1.