Szebedy Előd könyvtrailerének vetítésével kezdődött január 28-án Babiczky Tibor Magas tenger című regényének bemutatója a budapesti Gödör Klubban. A mindössze negyvenhét másodperces, ám annál erőteljesebb ízelítő teremtette „film noir” atmoszférát Lamm Dávid és Dés András zenéje, valamint Horváth Kristóf „Színész Bob” felolvasása tette még hangsúlyosabbá. A szerzővel Simon Márton költő beszélgetett.

Simon dolgát megnehezítette, hogy Babiczky Tibort előtte már jó páran meginterjúvolták, de a „hátrányos helyzetéből” adódó frusztrációt ügyesen oldotta azzal a frappáns – az alany szerint inkább „megúszós” – húzással, hogy elsőként a korábbiakban feltett legjobb kérdésről érdeklődött. Babiczky ezen nem ütközött meg, sőt bevallotta, hogy remekül kiegészíti kérdezéstől ódzkodó kollégáját, hiszen ő maga pedig válaszolni nem szeret. De azért ha valaki arra kíváncsi, hány púpozott kanál kávét tesz a filterbe, egy percig sem titkolja, hogy hármat.

E sokat ígérő bemelegítést követően Simon Márton úgy jellemezte a Magas tengert, mint rengeteg idézhető mondattal, erős képekkel és költői pillanatokkal teli szöveget, amelynek hatására elgondolkodott, hogy Babiczky a verseskötetek után vajon miért fordult a próza – és azon belül éppen a krimi – felé. A szerző elmondta: az évek során számtalan olyan története gyűlt össze a fiókban, amihez nem passzol a versforma, prózában azonban egészen addig képtelen volt kifejezni magát, amíg a későbbi regény nyomozó karaktere „villámcsapásszerűen össze nem állt a fejében”. A műfajt kedveli, azt azonban némi mosollyal idézte fel, hogy miután a Skandináv Ház felkérésére tartott egy estet a skandináv bűnügyi regényről – mely témával korábban nem is foglalkozott –, hirtelen szakértőnek könyvelték el.

Ha már előkerültek a különféle nemzetek, Simon megragadta az alkalmat, hogy a magyar krimi létezését firtassa. Babiczky Tibor úgy véli, részben a szocializmus időszaka felelős azért, hogy ez az irányvonal nem vált meghatározóvá a hazai irodalomban. A műfaj lételeme ugyanis, hogy őszintén, s ne csak a sorok között reflektáljon egy adott kor társadalmára és annak hiányosságaira, ezért a diktatúra nem kedvezett a fejlődésének.  Elrettentő példaként Mág Bertalan műveit és Mattyasovszky Jenő Hód-sorozatát említette, amelyekben a bőszen elvtársazó szereplők „súlyos konspirációkat lepleznek le, minősíthetetlen stílusban”. Hogy mindezek elképzelése senkiben ne okozzon túlzott traumát, Simon kedvenc krimijeiről és figuráiról kezdte faggatni az írót, aki Georges Simenon Maigret-je és Lawrence Block Matthew Scudderje mellett a Csabai László teremtette Szinbádot is a közönség figyelmébe ajánlotta.

Az est fő témájához visszakanyarodva a Magas tenger cím jelentéséről esett néhány szó, ami – mint Babiczky felfedte – a kulcsfontosságú tizedik fejezetben rejlik. Egyébként utánanézett, hogy ezt a szókapcsolatot használták-e már előtte, és Jókainál talált rá példát, ahol a dagály szinonimájaként szerepelt. Nála azonban nem ilyen egyszerű a magyarázat. Simon a könyv Facebook-oldaláról idézett egy hozzászólást, amelyben kifogásolták, hogy a mű nem ábrázolja hitelesen a magyar rendőrség munkáját. Ezen a két beszélgetőpartner jót mulatott, Babiczky pedig arra kért mindenkit, hogy próbálja meg csendben elképzelni, hogy nézne ki egy olyan regény, amely ebben a tekintetben teljesen hű a valósághoz. Ő amúgy is azt vallja, hogy egy szépirodalmi igényű kriminek nem feladata, hogy a realitást tükrözze, annál sokkal fontosabb, hogy megteremtse saját hitelességét.

_DSC4903

 

A Magas tenger egyik érdekessége, hogy bár több alkalommal is egyértelművé teszi, hogy napjainkban játszódik – például név nélkül említett, ám azonosítható politikusok nyilatkozatainak beépítésével –, a közösségi média és az okostelefonok kimaradnak belőle. Babiczky ezt azzal magyarázta, hogy a nyomozót nem tudta volna eléggé elveszettnek ábrázolni, ha bármilyen, akár virtuális szinten kapcsolatot teremt másokkal. Helyzetét így foglalta össze: „romantikus értelemben magányos egy legkevésbé sem romantikus korszakban”.

A figura egyik szokatlan tulajdonságaként emelte ki Simon a rendkívüli műveltséget, hiszen a „hagyományos” detektívekkel ritkán fordul elő, hogy egy hulláról Aquinói Szent Tamás jut az eszükbe. Babiczky ezt azzal egészítette ki, hogy a nyomozó nem különösebben intelligens vagy innovatív, nélkülözi a zseniális logikát, azonban sok információt raktároz és a kellő pillanatban mindig elő tud húzni valami szituációhoz illőt. A figura szenvtelensége és mindentől való elszakadása Simont Hajnóczy Péter szereplőire emlékeztette, amit Babiczky sem tartott meredek elgondolásnak, bár az ő hőse még nem tart a szétesés és ellehetetlenülés végső fázisában. A nyomozó esetében „a halál még csak belovagol Perzsiába”, utalt Hajnóczy kisregényére.

_DSC4719

A regényben említett bűnesetek mind a valóságon alapulnak, Babiczky ugyanis az alkotási folyamat során kénytelen volt beismerni, hogy nem tud olyan abszurd és durva sztorikat kiagyalni, mint amilyeneket a bulvárlapok kétnaponta közölnek. Ugyanez igaz a szövegben előforduló, a politikai elit képviselőitől származó mondatokra is. Mindezek olyan jól megragadják „az emberi butaság, groteszkség, gonoszság és elveszettség örök állandóját”, hogy ismeretükben felesleges volt azon „izmoznia”, hogy valami nagyon eredetit találjon ki. De valójában nem a gyilkosságokon van a hangsúly, a mű inkább fejlődésregénynek tekinthető, még ha a folyamat iránya kérdéses is. Babiczky szerint ebből a szempontból főszereplője akár asztalos is lehetne.

Persze az kevésbé lenne izgalmas, mint a Magas tenger, amellyel kapcsolatban egy kritika már felvetette a folytatás igényét. Simon, aki számára a regény eléggé lezártnak tűnt, kissé meglepetten konstatálta, hogy e lehetőséget az író sem veti el, olyannyira, hogy már egy nyitójelenettel is elkészült. Hogy ennél több is lesz-e a jövőben, azt még ő maga sem tudja. Ez az információ önmagában is elég lett volna, hogy izgalmasan záruljon az este, de Simon még feltett egy kérdést: mi volt a legsúlyosabb törvénysértés, amit Babiczky elkövetett? A válasz elmaradt, ám abban biztosak lehetünk, hogy – a burkolt fenyegetés ellenére – végül nem Simon Márton meggyilkolása lett az.

Babiczky Tibor Magas tenger című könyvének bemutatója. Gödör Klub, 2014. január 28.

Fotók: Tordai Márton