David o. Russell: American Hustle

Van az a pillanat, amikor úgy, ahogy vagy, jól érzed magad, és nem keresed az okát. Ez a pillanat most százharmincnyolc percesre sikeredett és az Amerikai botrány (American Hustle) címet kapta. Nehéz bővebb mondatokban írni egy filmről, ami egyszerűen csak remek, a szó legnemesebb értelmében, de teszek egy próbát, ezzel kicsit elrontva a „pillanatomat”.

AH_QuoteGraphic_WhosTheMaster_v2

David O. Russell rendező és forgatókönyvíró (Napos oldal, A harcos) arról nyilatkozott még december elején egy interjúban, hogy a filmjeit karakterekből építi fel. A cél az, hogy a történet szereplői valódinak tűnjenek. Nem tekinti a Napos oldalt romantikus filmnek, ahogy az Amerikai botrány sem bűnügyi mozi vagy dráma. Ezek emberek történetei, és csak annyiban szívszorítóak, izgalmasak, nevetségesek, amennyiben karaktereik valódiak. Ebből az álláspontból kiindulva nyugodtan kijelenthetjük, hogy David O. Russell legalább akkora szélhámos, mint filmünk főszereplője, Irving Rosenfeld (Christian Bale).

Elhisszük neki ugyanis, hogy mindaz, amit látunk, hús-vér emberekkel történt, akik pontosan így gondolkodtak és így viselkedtek azokban a gyakran már-már képtelen és tragikomikus helyzetekben, amelyeket velük újraélhetünk. „Some of this actually happened” villan fel a történet elején a felirat, hogy egy kicsit még jobban meg legyünk kavarva.

Aztán szép lassan felsorakozik előttünk öt, meglepően zseniális formában lévő színész, hogy előadjanak egy történetet a hetvenes évekből, ami lényegében semmi másról nem szól, mint a csalásról. Legyen az egy feleség vagy férj megcsalása, hamis személyazonosság, piti ügyeskedések banki hitelekkel, egy barát félrevezetése, vagy éppen az egész politikai elit és a maffia átverése.

AmerikaiBotrany_werk (5)

Korábban azt írtam, a főszereplőt Rosenfeldnek hívják és Christian Bale alakítja (aki egyébként vágósúlyba hizlalta magát a szerep kedvéért), de önmagában ez sem igaz. A plakátokon is felsorakozó öt zseni (Bale mellett Bradley Cooper, Amy Adams, Jeremy Renner és Jennifer Lawrence) egyformán fontos karakterek, és mindannyian óriásit alakítanak.

Cooper az anyjával élő vérbeli kopóként, Adams hátborzongatóan vonzó szélhámos csábítóként, Renner röhejesen naiv politikusként, Lawrence pedig pokolian rossz feleségként mutatja meg nekünk, hogy márpedig amit látunk az, az élet, és ha azt hazugságban éljük le, akkor ilyen a valóság. Ritka és csak az igazán nagyoknál tapasztalható élmény, amikor egészen apró és jelentéktelennek mondható mozzanatok is lekötik a néző figyelmét, sőt mosolyt csalnak az arcára.

Ha mindez nem lenne elég, színészeink nem szürke falak között és néma csendben játszanak: a hetvenes évek hangulatát hibátlanul adják vissza a korhű díszletek, a röhejes öltönyök, kiegészítők (Rosenfeld parókája!), az amerikai csodajárgányok, és persze az elmaradhatatlan slágerek Danny Elfman szerzeményével kiegészítve.

„People believe, what they wanna believe” – állítja Rosenfeld, és mi tagadás, igaza van. Én úgy hiszem az Amerikai botrány, ugyan nem a valóságot mutatja, de egy valóban jó film.

A női főszereplőket két Golden Globe szobrocskával jutalmazták, Bale és Cooper jelölésig jutottak, az oscarért pedig 10 kategóriában indul.
Nem hiszem, hogy tévednék.

A Félonline.hu értékelése:  10/9