Magyar lemezért lelkesedő New York-i szinglik, táncra perdülő legóváros, lendületes nőcis ének és férfias rockütemek energikus elegye. A Wasabi Kht. csupa meglepetést tartogat. Hogy mi újság a bandával, arról a gitáros zenekarvezetőt, Nagy Gábort kérdeztük, egy jó kávé mellett és Buksi cica társaságában.

 Wasabi_Kht  2013

Autózásból csíptelek el, mielőtt leültünk beszélgetni. Honnan jössz éppen?

Ceglédről, a könyvelőmnél voltam. Most annyira nem érdekes a sztori. (nevet) A Zanzibár miatt ceglédi a könyvelőm: egy időben még Cegléden laktam, és azóta sem váltottam könyvelőt. Tíz éve élek Budapesten, és itt a jogdíjak meg a zenekar működtetése miatt muszáj, hogy az ember vállalkozóvá váljon, akkor pedig könyvelőre is szüksége van. De ha a kérdést máskor tetted volna fel, akkor azt mondom, hogy hétköznaponként az itthonról való elmozdulásaim igazából csak két irányba mennek: vagy próba van a zenekarral, vagy pedig a Dürer Rocksuliban tanítok. De egyébként itthon vagyok. Magántanítványok, dalszerzés, stúdiómunka másoknak, akik jönnek, hogy fel szeretnének énekelni valamit, csináljak reklámzenét vagy akármit. Meg az a rengeteg gyakorlás – napi hat-nyolc órát van kezemben a gitár -, már a tanítás miatt is.

Év végén megjelent az első lemezetek, az Aranyat ér. Milyennek érzitek eddig a fogadtatását?

Hála a jóistennek nagyon sok vidéki rádió játszogatja már a dalainkat, és küzdünk, hogy bejussunk nagyobb országos rádiókba is. De mivel ez inkább kevésbé, mint többé sikerült, annyira nagyon még nem számítunk ismertnek, és ez azt is jelenti, hogy a lemezünk még nem jutott el sok helyre, viszont néhány kritikát már kaptunk. Másfél hónapja jelent meg, tehát túlságosan sok mindenről még nem tudok beszámolni. Viszont az eddigi két-három kritika tényleg pozitív, és a rajongók is elégedettek. Általában két dolgot szoktak kiemelni, egyrészt, hogy milyen jól szól, másrészt, hogy milyen jók a szövegek.

Hogy jött az ötlet, hogy Szex és New York-os promót kap a lemez? Egyáltalán hogy lehetett a szinkront összehozni?

Akartunk egy vicces kis lemez-beharangozót. Tudtuk, hogy Nelli (Hajdu Nelli, a Wasabi Kht. énekesnője) egyik unokatestvére Kéri Kitty, és mindenképpen szerettünk volna átszinkronizálni valamit az ő segítségével. Végiggondoltuk, hogy mik azok az ismertebb filmek, amelyeken dolgozott. Eszünkbe jutott, hogy a Szex és New York-ban ő a magyar hangja Charlotte-nak, úgyhogy ezek után már csak azt kellett megkérdezni, hogy a főhős, Carrie Bradshaw magyar hangja, Spilák Klári is benne van-e ebben az egészben. Egyik nap tíz-tizenkét órát töltöttünk azzal, hogy végignéztük a részeket olyan jelenetet keresve, ahol ők ketten szerepelnek, és ami köré olyan sztorit tudunk kerekíteni, mintha a Wasabi Kht.-ról beszélgetnének. Így sikerült kiválasztani azt az egy percet, megírtuk hozzá a szöveget, ők eljöttek, hihetetlen profi módon lenyomták. Szerintem tíz percig voltak itt összesen, és abban benne volt egy kávézás is.

Nem lehetett könnyű férfiként kibírni azt a tíz-tizenkét órát.

Na igen, ebben nagyrészt a barátnőm segédkezett.

Ahogy olvasom, járjátok az országot. Miskolc, Szeged, Győr, satöbbi-satöbbi… A lemez és a klip hatására továbbra is szaporodóban vannak a fellépések?

Ezeket jobbára magunknak szervezzük: hívogatjuk a klubokat, hogy szeretnénk menni játszani. Tök jó fej néhány klub, hogy bevállal egy szinte ismeretlen zenekart. Rajongói gyűjtésnek hívom ezt. Odamegyünk, és vagy a törzsvendégek, vagy akiket kíváncsivá tettünk (akár egy interjúval, akár néhány dallal, ami a YouTube-on fenn van, esetleg egy-két videóklipünkkel), azok eljönnek megnézni, hogy érdemes-e időt áldozni ránk. Sok zenekarnál csak az első néhány év ilyen, mert nem szeretik ezt a kisklubozást – én világéletemben imádtam. Nagyon jó, amikor a közönség ott van az ember orra előtt, és hogy néha csak kinyújtod a kezed és leveszed a bárpultról a poharat két gitárszóló között. Mindenhol szeretünk zenélni, és tényleg szuper, amikor ennyire emberközeli módon találkozik a közönség és a zenekar. Szerintem itt derül ki igazán, hogy milyen egy zenekar élőben.

Hogy jöttök ki egymással az utazásdi során? Mennyivel más, mint a próbateremben? Pláne, hogy fiúk-lányok vegyesen: jönnek a hisztik meg a macsós morgolódások?

Nem egyszerű a dolog. (nevet) Miért is tagadjam, eleve senki nem könnyű eset, sőt a zenészek alapból nem könnyű esetek. Mindenkiben van egy kis exhibicionizmus, kicsikét mindenki a világ közepe, legalábbis annak képzeli magát. Ami minket illet, bírjuk egymást, de azért vannak nehéz pillanatok. Néha úgy érzem, hogy a rock ’n’ roll nem annyira a lányoknak való, de amikor látom a nyálcsorgató férfiközönséget, akkor meg azt mondom, hogy igenis színpadra való minden szép nő. Alapvetően fáradékonyabb a női nem, mint a férfi, tehát inkább a hazautak a nyűgösebbek.

WASABI_KHT_LOGO_rgb

Elhiszem… Legós klippel rukkoltatok elő a Hangulat Bisztró című számhoz. Hogy született a videó?

Szinte minden úgy születik, hogy összeül a zenekar, hozunk néhány üveg bort, és van egy megoldandó feladat, ezt ugye brainstormingnak hívják. (nevet) Ki kell agyalnunk valamit, és iszogatunk, beszélgetünk, gondolkozunk, aztán valakinek támad egy ötlete, és a következő ember továbbfonja a szálat. Szinte minden, amit csinálunk (legyen az borító, videóklip vagy fotózás) egy rendszerinti közös gondolkodás, ötletelés, agymunka eredménye.
Megszületett az ötlet, utána be kellett szerezni az eszközöket. Az egész forgatás itt történt nálam. Lehúztuk a redőnyöket, komoly lámpákat hoztunk, állványokat, fényképezőgépeket, satöbbi, merthogy valójában ez nem is forgatás volt, hanem fényképezés. Stop motion technikával dolgoztunk, amivel a bábfilmek is készülnek. Fotó – majd a következő fotónál mindenki egy millimétert mozdított a neki beosztott figurán. Következő fotó, következő milliméter, következő fotó – több mint 3000 fotóvá állt ez össze. Aztán mindezt megfényelni, összeillesztgetni, ráadásul ezt azt egészet úgy megcsinálni, mintha sztorija is lenne. Ez az egész három napig tartott. Nem volt egyszerű, amikor valamiért borult minden (mondjuk egy macska váratlan színre lépése miatt), és akkor „úristen, hogy voltak ezek?!”, majd mindent vissza a helyére, az előző másfél óra fotóinak pedig annyi, mert minden figura máshová került. De persze közben nagyokat pizzáztunk és röhögtünk. Izgalmas, jópofa volt.

És alakulóban van-e új klip?

Épp most lesz a következő zenekari megbeszélés, ahol megvitatjuk az egész évet. Tervet fogunk készíteni, beosztjuk, hogy mikor mit akarunk csinálni. Ilyenkor nem csak a koncertezésről van szó, de nyilván az is felmerül: hogy áll a szervezés, mikor hova megyünk… és a klipkérdés is előkerül: melyik dalból és milyen legyen a következő. Fotózás is vár ránk, és más zenélős kisfilmeket is fogunk csinálni, úgyhogy elég sok a teendőnk erre az évre.