Prae folyóirat tematikus dupla számot szentelt a bölcsészettudomány élő legendájának, Hans Ulrich Gumbrechtnek. A lapszámbemutatón, január 15-én, szerdán, L. Varga Péter kérdezte a lapban a tavaly májusban az ELTE dísztoktorává ütött stanfordi professzor esszéi mellett kísérő tanulmányokat publikáló szerzőket: Tóth-Czifra Júliát, Vásári Melindát, Mezei Gábort és Smid Róbertet, az ELTE BTK Magyar Irodalom-és Kultúratudományi Intézetének doktoranduszait és munkatársait.

Aki nincs tisztában a bölcsészettudományok mai állásával, illetve Gumbrecht kilétével, azt a moderátor részletes felvezetőjében hamar képbe hozta. Röviden: a német származású, 1989 óta a stanfordi egyetemen oktató professzor azért különösen fontos figurája a tudományterületnek, mert saját és generációjának munkássága mentén képződött meg az a humántudományos perspektíva (nem iskola), melynek ma már a honi intézményességben is kultúratudomány neve. Ez a „tudományág” azért fontos a számunkra, mert nem bontja izolált területekre tárgyait (különféle studies-ok, értelmezői iskolák), hanem mintegy összegzi, egymás mellé állítja azokat, és ez lehetővé teszi, hogy egy-egy jelenséget több horizont együttlátásával szemléljünk – nagyon lebutítva ez a kultúratudományos szemlélet lényege.

Prae Gumbrecht duplaszám (2)

L. Varga Péter, Vásári Melinda, Mezei Gábor, Tóth-Czifra Júlia, Smid Róbert

A nagy hatású bölcsészgéniusznak persze megannyi egyéb érdeme, erénye is van még, s ezekről tavalyi (illetve 2011-es) látogatása alkalmával meg is bizonyosodhatott az, aki meghallgatta előadásait, illetve részt vett szemináriumain. Aki lemaradt volna róla, a beszélgetés során a Prae négy szerzője L. Varga kérdésére felidézte milyen hatással volt rájuk Gumbrecht jelenléte. Vásári Melinda szerint az a különleges a professzorban, hogy folyamatosan megkérdőjelezi a humántudományok kérdésfeltevéseit – a legfontosabb gumbrechti szellemi találmány pedig a jelenlét előállításának (annak, ahogy a dolgok elérhetőek, fogyaszthatóak, jelenlevők lesznek a számunkra, mint konstruktumok) tanulmányozása, ami, ahogy a mester mindig hangsúlyozza, nem módszer, hanem egyfajta esettanulmány. A jelenlét filozófiája ez, amely átértékeli a jelentés horizontjait.

Mezei Gábor folytatván kollégája gondolatmenetét, a logocentrikusság való szakítást emelte ki, mint a német professzor fő tézisét, amelynek értelmében a kultúratudomány perspektívájába emelhető minden anyagszerű jelenség is, mint pl. Gumbrecht egyik kedvenc témája, az amerikai foci, de ugyanebből a materiális (vagy mediális, technikai) nézőpontból érdemes szemlélni a „hagyományos” jelenségeket, tehát a legtágabban értett „alkotásokat” és ezek olvasatát is. Tóth-Czifra Júlia kiemelte, a bölcsészikon egyik fő erénye, hogy érthetően, könnyedén ír mindenről.

Prae Gumbrecht  duplaszám (1)

Vásári Melinda és Mezei Gábor

Smid Róbert szerint Gumbrecht nagyon aktuális, ugyanakkor egy régi vágású filozófusról beszélünk, aki felszabadító erővel képes hatni tárgyára. Tud úgy beszélni az alapvetően a hermeneutikus bölcsészettudományról, ahogy más nem. Megtalálta a módját, hogyan lehet úgy bővíteni a tudományterületét, ahogy addig nem lehetett, ugyanakkor, mint mondta, a professzor nem egy fekete doboz, elméletei nem a semmiből jöttek.

L. Varga Péter második kérdése arra vonatkozott, hogy azokkal az alig fogyasztható elméletekkel, tanulmányokkal szemben, melyek kizárják az olvasót, miért hasznos számunkra, olvasóknak a Gumbrecht-féle kultúratudomány. Mezei Gábor szerint azért, mert olyan témákon keresztül beszél fontos dolgokról, melyek az emberekhez közel állnak, pl. a hatnapos bicikliversenyeket (és ezek nézőit) mutatja be úgy, mint a lehetőséget a halálközeli élmény fizikai megtapasztalására (aktusára), vagyis hétköznapi példákon keresztül világítja meg, hogy mennyire fontos a jelenlét élménye. Tóth-Czifra Júlia szerint Gumbrecht nemcsak laza, de nem is gondol úgy a munkájára, mint a munkája, igen lelkes, és ezért érdekes. Nála nem metafora érintés (a megérintettség), a testközeliség, hanem maga a szemlélet tárgya. Smid azt emelte ki ennek kapcsán, hogy a műalkotások anyagiságának vizsgálatán keresztül a testi éhség és a szövegéhség egyaránt része a (tudományos) reflexiónak. Vásári Melinda az irodalmi szövegek anyagiságával folytatta a gondolatmenetet, kiemelte, hogy Gumbrecht számára nem csak a szöveg filológiai státusza a fontos, hanem annak atmoszférája, prozódiája is.

Smid Róbert

Smid Róbert

Az utolsó kérdés után, melyben a szerzők tanulmányai kerültek középpontba (Vásári Melinda Nádas Péter Párhuzamos történetek című művéről közölt írást, Mezei Gábor Marshall McLuhan és Gumbrecht médiaelméletét vetette egybe, Tóth-Czifra Júlia témája a szöveghangulat volt, míg Smid Róbert Gumbrecht fogalomtörténeti kiindulópontjait, tapasztalatfogalmát kutatta), a moderátor arra kérte a résztvevőket, hogy összegezve Gumbrecht eddigi munkásságát, vázolják fel, mit várhatunk tőle a jövőben. Az elhangzottak közül Smid Róbert összegzését emelném ki. A doktori hallgató szerint egyrészt nagyon sokan elhulltak Gumbrecht mellől generációja nagyjai közül, akiknek a szellemiségét, munkásságát mintegy most tetőzi be a professzor. Másrészt fel tud mutatni a Google által uralt és nyilvántartott világban valódi testeket, ami messzemenőkig vigasz a mai kultúrában, és a kultúratudományban.

Vagyis az átértendő (átérzendő) emberit felmutatni: ezt várjuk Gumbrechtől!