Egy irodalmi lap szerény, családias évadnyitójának helyszínéül egy kocsmát választani telitalálat. Az Irodalmi Jelen szerkesztői és szerzői a Csontreálban kezdték az új esztendőt.

Mindenféle látványos külsőség nélkül, mégis izgalmas körülmények között nyitja az évet az Irodalmi Jelen. Nincs műsor, nincs kérdező, Mányoki Endre, a folyóirat főmunkatársa egyszerűen leül a sörpult elé, és beszél. Ahogy az esemény, úgy maga a helyszín, az átlagos terézvárosi bérház pincéjében diszkréten megbújó Csontreál sem hirdeti magát különösebben. Aki akarja, megtalálja, aki csenget, azt beengedik.

irodalomjelen1

Én elsőre nem is találom meg, ugyanakkor csengetnem sem kell, mert éppen szembejön velem a költőként és vendéglátósként is érintett Korányi Mátyás, aki rögtön nyitja nekem az ajtót. A pult mögött aztán a szintén verselő, de főleg novellákat író Szőke Imre csapol sört. A szerkesztőségből pedig ott van még Laik Eszter, akinek tárcáit és tudósításait ki is emeli Mányoki. Ahogy a már említett Korányit és Szőkét, és a szintén jelenlévő Stiller Krisztát, na meg Jónás Tamást is –  ők mind fontos szerzői az Irodalmi Jelennek. A legújabb lapszámok kapcsán előkerül még néhány jól ismert név, például Darvasi Lászlóé vagy Vörös Istváné, de szóba jönnek az elfeledettek, a pályakezdők és „civilek” is – utóbbiak kívülről érkezve mindig új színt tudnak hozni az irodalmi életbe.

Bár Mányoki szerint a folyóirat folyamatosan hozza a tőle elvárható és megszokott színvonalat, új tervekről beszél, és rávilágít a hibákra is: az online felület például egyáltalán nem tökéletes, ami sajnos nem csak az IJ sajátossága. Hiába a nyomtatott folyóiratok iránti érdeklődés hiánya, illetve az internetes magazinok térhódítása, a digitális megjelenésen bőven van mit csinosítani.

 irodalomjelen2

És hiába vesznek jóval kevesebben a kezükbe irodalmi lapot, mint ahányan az interneten kattintanak egy kulturális tartalomra, igazi presztízse mintha még mindig csak a nyomtatott publikációnak lenne – a szerzők kérdezgetik is rendszeresen a szerkesztőt, hogy adott szövegük csak a honlapon lesz olvasható, vagy netán a következő lapszámba is belekerül majd.

Az irodalom tehát hiába költözött laptopokra, e-könyv-olvasókra és okostelefonokra, egy része még 2014-ben is könyvekben, nyomtatott papírlapokon lakik. Meg a kocsmákban, sörcsapok mellett.