zacskót húztam fejemre,
majd megvéd, mikor behorpad a plafon
néhány mosolytól. csak véletlen,
ha két törött lábú széket egymás mellé
teszünk, semmi nem lesz egész.
egyszerre roskadhatunk össze.
nem lehetek a mindened, ha
semmi vagy kezeim közt mire végzek,
mert fárasztó szerelmesnek maradni.
mint mozsárban kettészakadt giliszta,
félnél bennem mindig. ehelyett
még egy zacskót rám húzol. most már ne bonts ki.
nincs több tüdőm.