Ravaszul fülbesettenkedő groove-ok, nyugis ritmus és ábrándozó hegedűdallamok jellemzik az Osonó Poszáták nevű formációt, amely 2009 óta hatalmas változásokon ment keresztül. A zenekar elmondása szerint underground popot játszik.

1002593_681474448538468_1888268823_n

Prommer Patrik egy szál gitáros próbálkozásából egy gitártrión keresztül vezetett az út a jelenlegi felálláshoz, az Osonó Poszátákhoz. 2012-ben megjelent a zenekar első kislemeze, az Írásjelhalom, amelyen rengeteg zenei finomságot fedezhetünk fel. A dalok alapját a jazz és a funky képezi, amit megspékeltek remek hegedű- és szájharmonika-szólókkal. A kellemes és igényes hangzásért Tóth Dóri hegedűs vokalista, Major Bálint gitáros, Tóth István basszusszekció és Prommer Patrik énekes, dobos felel. Mindemellett a kezdetek óta egy állandó vendégzenészük is van, Tóth Péter szájharmonikás.

A Poszátákkal már viszonylag sok helyen találkozhattunk, például a rádióban vagy épp a pesti éjszakákon, ám rengeteg tervük van még a jövőre nézve. Többek közt erről is beszélgettünk a zenekar tagjaival, továbbá megtudtuk, hogyan született meg egy borgőzös estén az Osonó Poszáták elnevezés, valamint fény derült arra is, hogy Dóri és Bálint hogyan lépett be a Poszátákba.

Miért pont az Osonó Poszátákra esett a választásotok?

Patrik: Nem vagyok kreatív zenekarnevek kitalálásában. Rengeteg rossz ötletem volt, például Kislábú Nők Cipőboltja, Rákóczi úton, és olyanok is, amik nem tűrnek nyomdafestéket. Aztán egy nagyon görbe estén mondta egy kedves barátom, hogy legyen a nevünk Osonó Poszáták, így végül ez lett.

Hogyan alakítjátok a hangzásotokat?

Patrik: Nálunk mindenki beleadja a saját egyéniségét. Máshogy szólnak a dalok egy szál gitárral, mint zongorával kiegészülve. Jelenleg nincs billentyűsünk, ellenben újra van gitárosunk. Sajnos a zenekari felállás története elég kibogozhatatlan, mert örök nyughatatlan és elégedetlen vagyok, ebből kifolyólag sok-sok változás történt mind a tagoknál, mind a felállásban. Dórival, Bálinttal és Petivel már régóta együtt zenélünk, velük elég hosszú tanulási folyamaton mentem keresztül, és ez a folyamat a mai napig tart.

Bálint, nemrég csatlakoztál a zenekarhoz, hogyan kerültél a Poszáták közé?

Bálint: Gitáros posztom előtt rajongó voltam. Dórival egy zenekarban játszottunk, de ő végül beszállt a Poszátákba, és elhívott koncertre a Hunnia Bisztróba, ahol csináltunk egy „jazzbalett performanszt” Szolnok Bencével. Feketébe öltözve teljesen értelmetlen mozdulatokat csináltunk a Poszáták zenéjére, mert egészen addig senki sem táncolt, viszont mikor mi belekezdtünk, húztuk magunkkal az embereket, és egy nagyon jó bulit generáltunk. Emellett készítettem werk videót is a zenekar próbatermében. Tehát volt már barátkozás és együttmozgolódás, de zenei koprodukció nem, azonban miután a billentyűs és a basszusgitáros is kilépett az előző felállásból, Patrik eldöntötte, hogy egy gitárost keresne a baráti köréből. Rám esett a választás. Nagyon örültem a felkérésnek, ugyanis Dórit és Patrikot nagyon jó zenésznek tartom,  a számokat is ismerem és szeretem.


Dóri, Te hogy kerültél a Poszátákba?

Dóri: Elárulom, hogy Patrik utálta a hegedűhangot, mivel négy évig egy zeneművészeti szakközépiskolában csak a klasszikus vonósdarabokkal találkozott, amiket nem kedvelt. A hegedűn való improvizáció mint lehetőség csak azután vált járható úttá, hogy megismerkedtünk. Az akkori felállás elég ingatag volt, és Patriknak egy velem való hosszú beszélgetés kellett ahhoz, hogy kibillenjen ebből a bizonytalan állapotából. Ezután a másik két tag kilépett a zenekarból. Elültettem a fejében a gondolatot, hogy érdemes lenne kipróbálni hegedűvel a dalokat, de mivel korábban nem volt vonós hangszerrel dolga, tartott tőle. Végül lement az első próbánk, és nem volt semmi gond. Körülbelül két éve tanulom a szabad improvizációt, így hajlamos vagyok nagyon sokat játszani és belemerülni, amiből vissza kellett vennem, és Patriknak is voltak konkrét elképzelései a dalokhoz. Sok próba után nyerték el végleges formájukat.

A dalszövegek néhol szórakoztatóan cinikusak, néhol pedig kifejezetten érzelmesek. Ki a szerzőjük?

Patrik: Én. Szövegírónak nem mondanám magam, inkább egy olyan zenésznek, akinek vannak ötletei, amiket leír és megvalósít. Néhol bevetem a nyelvi humort, valamikor pedig engedek a túláradó érzelmeknek, de nem döntöttem még el, hogy milyen irányba akarok menni.

Zeneileg mi inspirál titeket?

Bálint: A blues nagyon meghatározó számomra, de mostanában effektekkel is kísérletezem, hogy megtaláljam a saját hangzásomat. Kíváncsi vagyok, mennyi mindent lehet egy szál gitárból kihozni, mert mindig is a tiszta hangzás híve voltam, úgyhogy ez kifejezetten inspirálóan hat rám. Az is nagy löketet ad, amikor együtt játszhatok olyan remek zenészekkel, mint Dóri és Patrik.

Dóri, Peti, Ti miből merítetek inspirációt?

Dóri: Nálam ez egy kicsit tágabb téma. 14 éves koromban elkezdtem napi szinten filmeket nézni, emiatt rengeteg filmzenét is hallgattam. Ez az egész odáig fajult, hogy a bátyámmal azon versenyzünk, hogy ha meghallunk egy filmzenét, ki találja ki hamarabb a zeneszerző nevét. A versek is nagy hatással vannak rám. Emellett most három teljesen különböző zenei formációval dolgozom együtt, mindeközben klasszikus zenészként kezdtem, de a családomnak köszönhetően már gyerekkoromban értek olyan könnyűzenei hatások, melyekből a mai napig táplálkozom, és mindehhez még a saját szárnypróbálgatásaim is csatlakoznak.

Peti: Az én legnagyobb példaképem Pribojszki Mátyás. Valami olyasmit szeretnék, amit ő csinál, de számomra a legfontosabb, hogy jól szóljunk, az embereknek is tetsszen. Persze én is körbejártam a kötelező köröket, de ahogy Bálint is mondta, a saját hangzásunkra kell törekedni.

Két dalotok már az MR2 Petőfi Rádión is felcsendült. Mesélnétek erről egy kicsit?

Patrik: Tavaly játszották a Vadonat a Mamát. Néhány órával később kaptuk az infót egy nagyon tehetséges fotóslánytól, Komróczki Diától, aki felhívott, hogy hallott minket a rádióban, nagyon tetszettünk neki, és szeretne a zenekar fotósa lenni, azóta nagyon jóba lettünk. A legutóbb pedig a Diszkóliba című dalunkat adták le, amiről egy barátunk szólt 10 perccel később. Megnéztük a programot, hogy ismétlik-e az adást, és úgy tűnt, hogy igen. Emiatt összehoztunk egy nagy bulit a barátainkkal és gigantikus mennyiségű alkohollal a próbatermünkben. Peti négy perccel a műsor előtt még kapcsolgatta a rádiót, amitől mindenki szívbajos lett, végül a kezdés időpontjára minden a helyére került, ekkor azonban egy teljesen más műsor került adásba, így ismét lemaradtunk róla.

Hová osonnak a Poszáták, mik a célok a jövőre nézve?

Patrik: Tavasszal szeretnénk megcsinálni a nagylemezt, illetve meg is fogjuk csinálni, mivel nyertünk egy tehetségkutatón egy elég komoly reklámfelületet, amelyet mindenképpen szeretnénk kihasználni.