– Ébredés a bejglikómából? 


Télen nyáridéző fesztivált szervezni bátor cselekedet, pláne karácsony után, amikor még a legelszántabb fesztiválarcok is ébredeznek a pár napos semmittevést és végeláthatatlan ünnepi kajálást követően. Vajon sikerült felrázni a bejglikómából éppen csak kikászálódó látogatókat?

Délután 5 óra, az Indoor Fesztivál kapunyitási ideje. Hatalmas köd, csukott kapuk, lézengő emberek, sötétben pislákoló távoli fények. Egy kicsit mindannyian kétségbeestünk, és vártunk valami apró jelet, mely biztosít bennünket arról, hogy nem tévedtünk el, lesz itt még fesztivál. A kérdőjel szerencsére hamar eltűnt, miután a kapuk kitárultak, és betámadtuk az önfeledt szórakozásra kijelölt G és D pavilont megelőző jegykezelő kasszákat. Ahogy beálltunk a sorba, máris visszatértek a nyári fesztiválos emlékképek, hiszen ezúttal is volt átvizsgálás, hosszú sorok, várakozás, elmosódott koncertzajok. Szerencsére hamar magunk mögött hagyhattuk a formális tényezőket, és végre beléptünk a nagyterembe, ahol az Ivan & the Parazol már el is indította a programsorozatot.

mini-DSC_0003

Elsőnek lenni mindig komoly kihívás, pláne egy olyan hatalmas térben, amelyet több ezres tömegre terveztek. Így bár kicsit kongott a G pavilon az első riffeknél, a ritmusos R’N’R-t játszó banda mégis kihozta a helyzetből a lehető legtöbbet. Profin és magabiztosan játszottak a hatalmas színpadon. A hangosítás és a fényjáték kiváló volt, csak úgy ömlött a zenészekre és a közönségre a fényáradat. Miután a koncert lement, a szervezők bőven hagytak időt a következő zenekar beálláshoz, így a látogatók felfedezhették a helyszín többi részét. A fesztivál több pontján találkozhattunk italellátóegységekkel, ahol bár a választék nem volt túl széles, azért a sör, bor és szendvics alap kombináció mindenhol fellelhető volt.

mini-DSC_0071

A kisebb D pavilonba sajnos egy pár másodperces fagyos sétán keresztül lehetett eljutni, amely azért keltett kicsit felemás érzéseket, mert a kabátokat a G pavilonban lehetett csak letenni, aki pedig több időt szándékozott eltölteni a szabad levegőn, az lehet, hogy mára egy kiadós náthával lett gazdagabb. Tehát hiába fesztiválhangulat, mégiscsak tél van, így az elkövetkezendő két nap ne hajítsuk el a pulcsinkat túl messzire, ha nekiindulunk az Indoornak. A kisebb színpad ugyanolyan profi hangzással és fénytechnikával operált, a hely pedig szintén nagyon tágas volt. Az első nap húzónevei egyértelműen a Fish! és az Ozone Mama volt.

mini-DSC_0099

Nem volt túl sok időnk fagyoskodni, hiszen rögtön kezdett az Emil.Rulez!, méghozzá a zenekar életében utoljára, ugyanis a formáció feloszlik. Keserédes hangulatban játszották el a legismertebb Emil.Rulez! dalokat, a Hello tourist-ot, Zazie az ágybant, Kerti Party-t vagy a  Térerőt, de felcsendült az egyik nagy kedvencem is, a Kopogtatok, amelyre maga a közönség adta meg a ritmust.  Hajós András pedig őszintén megosztotta bánatát a hallgatósággal, sokszor lázongott, úgy tett, mint aki nem is tudja a dalszövegeket, de végül mindig elénekelte őket. Elképesztően gyönyörű volt Gereben Zita előadásában az M323 című daluk, amely mindenkit megbabonázott, végre nem a fagyos tél miatt libabőröztünk, hanem a megelevenedő színtiszta zeneiség miatt. Sajnos egy korszak lezárult, de nagyon sokaknak fog hiányozni az Emil.Rulez! könnyed, bohókás, de mégis vérbeli profi zenészekből álló csapata, és Hajós András szókimondó, barátságos karaktere.

mini-DSC_0161

Az est egyik fénypontja szomorúan elcsendesült, de rögtön következett egy másik, immáron sokkal pozitívabb hangvétellel. Az első nap húzóneve egyértelműen a Quimby volt, amely ezúttal legújabb lemezét mutatta be, a Kaktuszligetet. Ahogy a zenekar a húrok közép csapott, rögtön beindult az eszeveszett, ősi szeánszos hangulat. Egy pillanatnyi szusszanást sem hagyott a közönségnek. A Quimby pedig megcsillogtatta azt a már-már tökélyre fejlesztett képességét, amellyel percek alatt olyan fesziválhangulatot kreált, amelynek köszönhetően rögtön sikerült elfelejteni a Hungexpo steril, hideg atmoszféráját. Persze az igazán nagy lelkesedés mégiscsak a régi, több százszor is eljátszott slágerekre éledt fel igazán, nem maradt ki sem a Fekete Lamour, sem a Magam adom, Autó egy szerpentinen, Libidó vagy a Sehol se talállak.

Az első nap hangulatgörbéje tehát a vontatott kezdet ellenére szélsebesen ívelt felfele, nem csoda olyan zenekarok után, mint a Quimby, Irie Maffia vagy a PASO. A közönség azonban még csak éledezik a karácsonyi édes semmittevésből, és ez így is van jól.

Fotók: Marczel Szabolcs