“Ha az ember becsukja a szemét,
    mindjárt nem látnak annyira bele.”
    (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére)

    Legyen  gumicukorból a karácsonyfa, töltött káposztából a mosnivaló,  bolhapiacból a Feira da Ladra, sétáljunk együtt a forgatagban, kézenfogva. Énekeljük a kisültemárakalácsomot. Mert itt a szeretet ünnepe, liheg a nyakamba. Forraltboros a lehelete.

    Idén kiszállíttatjuk a karácsonyfát, és már legyen talpba faragva. Kérünk hozzá magyalágat, fagyöngyöt, fenyőillatú illóolajat. Csillagszórót. Jó is az. Eddig minden évben kiégettük vele a szőnyeget. Karácsonyi katasztrófa strófának indult a meghívás is, jó, akkor most induljunk Bécsbe, adventi vásárba, lépjünk ki a ködszürke decemberből, ugorjunk bele a szikrázó ünnepbe.

    Weihnachtsmarkt-igen. Igen? Megyünk persze. Kisbusszal utazunk, kiugrunk Bécsbe. És? Ott mi lesz? Iszunk egy jó puncsot, eszünk jó kis kolbászt, este eszünk egy vínersniclit. Jó? Jóhogy. Ott vagyunk már? A kisbusz rozoga, büdös, direkte gázolajszagú, és fűtetlen. Mint mikor nem gyullad be az olajkályha. Bécsben csúcsdugó.  Sehol egy parkoló,  tarts a ZENTRUM felé. Faszomérnemütöttükbeadzsípieszbe. Szakad az eső. Kilencen vagyunk, négy esernyőre. Educi cipője öt perc alatt beázik. Tudjuk már, hová megyünk? Nem baj, a Stephan’s Domhoz visszatalálunk. És visszatalálunk harmadszor is. Kabátjaink, hajaink csuromvizek, fázunk, tüsszögünk, orrfújunk. Kesztyűben is merevedik az ujjgörbe. De hol van a Weihnacht-i vásár? És hol van a negyedik ernyő? Ja, harmadszor nézi meg az IWC órákat. Innék már egy kis forralt bort. Reggel óta a kolbászra gyúrok. Menjünk, vegyünk egy gumicsizmát Educinak. A legújabb designt, persze. Megyünk, igen. Dehogy veszünk csizmát.

    Végre egy bodega. Glühwein, bitte.  De finom, átfűti a dermedt gyomorgombócot. Menjünk, vacsorázzunk meg, keresünk egy éttermet, azért ez nem ilyen egyszerű, kilenc átázott hakisültmáridevéle típus. Na végre, itt van hely. Menjünk pisilni. És megy mindenki, persze. Igen. És ki kér vínersniclit?  Mindenki. Persze. Igen. És kaiserschmarren? Jaaaa. Mindenki. Igen.

    Csukd be a szemed, érzed a borjút, citromot, panírmorzsát, mégiscsak szép az élet, ha kaja van, minden van. Te mit főzöl karácsonykor? Narancsos kacsát, gyömbéres almapürével. És te?

    (Én idén nem főzök, úgy intéztem a vendégséget, hogy ne kelljen főzni, de egyáltalán semmit, én idén felülök a repülőre,  elmegyek a tengerpartra, kifekszem két pálma közé a függőágyba, én idén szánkózni megyek a Tátrába, elbújok egy faházba, farönkökkel fűtök, nézem a tüzet, nézem, nem pislogok, hátha átköltözik a narancsszín égedelem. Hogy lehessek rossz, ha akarok,  ne kelljen megfelelni. Hülye kérdésekre se, nyolc másiknak se.)

    Most már mehetünk a vásárba, itt van közel. Ja hogy bezárt? Este nyolckor? Rohadt kommunisták. Na még egy puncsot?